Z o l a b o r i

A halhatatlanság kapszulája

2011-02-13T12:18:00.001+01:00

Elég régen írtam, de nem vesztem el, megvagyok :)
Mint azt tudjátok, tavaly szeptemberben meghalt az apukám. Eléggé megviselt, de nem csak engem, az egész családot. Drága Petikém tipikusan a korának megfelelően gyászolt, tehát úgy, mint ha mi sem történt volna. Nem látszott rajta semmi.
Igaz, mi sem sírtunk előtte. Tudom, hogy ez sokak szerint nem jó, de én már csak ilyen vagyok. Egyébként sem szívesen sírok, nem az a nő vagyok aki mondjuk eszközké t használja a könnyeket, hogy bárkit is meghasson.
Szóval Petin sem sok látszott, de mint kiderült, az alkalmi dadogása emiatt jött elő a gyermekpszichológus szerint. Pontosabban azért, mert már apu halála előtt érezte rajtam, hogy valami nincs rendben bennem, valamitől félek.
A pszichológusa szerint magától a haláltól. Apu betegsége miatt pedig elég sokszor foglalkoztatott a halál gondolata. Meddig élünk, mikor halunk meg, mi lesz az itt maradottakkal. Nem túl kellemes gondolatok, de állítólag normális ilyenkor.
Peti meg dadogni kezdett.

Először a nagymamám halála előtt és közvetlen utána jött elő neki, akkor nem láttam az összefüggést. Most viszont szerencsére rájöttünk és elkezdünk egy terápiát is.
Nagyon sok dolgot amit a nagymamámnál elmulasztottam, be pótoltam apunál. Mindent, amitől előtte féltem. Nagyon nagy megkönnyebbülés!

Peti egyik nap a kádban ülve sírni kezdett. Kérdeztem, mi a baj. Nagy nehezen kibökte, hogy ő nem akar megöregedni és meghalni. "Ugye én sosem halok meg?!" Olyan elkeseredetten kérdezte, hogy vérzett a szívem...
Hazudni nem akartam, szépen magyarázni kezdtem neki, hogy mindannyian meghalunk egyszer. Nagyon elkeseredett. Nagyon sajnáltam :(

Aztán hirtelen eszembe jutott valami. Mondtam neki hogy mire felnőtt lesz, már fel fogják találni a halhatatlanság kapszuláját és akkor majd mindannyian beveszünk egyet és akkor soha nem halunk meg.
Látni kellett volna mennyire megkönnyebbült! Egy mázsás kő esett le a szívéről!
Úgyhogy haladékot kaptunk amíg felnő...Addigra pedig csak feldolgozza és elfogadja a gondolatot...

Megélni a pillanatot...

2010-12-07T10:16:00.000+01:00

Még nyáron elromlott a fényképezőgépem. Azóta sem vettem újat...Nem is tudom, valahogy elfelejtődött.

Pedig azóta volt szülinap, névnap, mikulás. Jobb híján az okos telefonunkkal csináltunk pár képet, hogy azért mégis legyen valami.
Érdekes, hogy csak most gondolkodtam el rajta, hogy az ember mennyi fontos és szép pillanatot elszalaszt átélni csak azért, mert épp fotózza! Hány boldog összenézést, csodálattal teli gyermek tekintetet mulaszt el az, aki arra koncentrál, hogy megfelelőek legyenek a fényviszonyok...?

Mondjuk Húsvétkor. Mikor a gyerekek izgatottan kutatják a kertben a meglepetés tojásokat, anya (apa) meg pár lépéssel hátrébb állva "kapja" el a pillanatot, hogy majd legyen mit visszanézni évekkel később...Ahelyett, hogy ők is letérdelnének és visszaváltozva gyerekké együtt keresnék az ajándékokat...

Vajon mi ad többet a gyereknek? A kép amit készítünk, vagy a pillanatok amiket átélnek velünk...?
Mióta ilyen egyszerű lett képeket készíteni, tárolni, közzé tenni, valahogy elveszítettük az önkontrollt. Egy eseményről átlagosan 10-15 kép készül!Van, hogy sokkal több! Ki fogja ezt mind átnézni?!
Senki!
Kinek lesz ideje arra, hogy évek múlva átnyálazza a polcon sorakozó/webalbumokba feltöltött 1 567 818 darab képet?
Mennyivel jutna kevesebb emlék eszünkbe, ha csak annyi kép készülne a gyerekeinkről, mint rólunk annak idején? A többit pedig átélnénk ott és akkor, a pillanat meghittségében?
Mi marad meg így a gyerekeink emlékezetében rólunk?
Az, hogy anya/apa arca nem látszik sosem mikor ránéznének, összemosolyognának vele egy-egy fontos pillanatban, mert ő egyből meg akarja azt örökíteni...

Úgyhogy nálunk szigorú fénykép kontroll lesz ezentúl! Szenteste például most nem fogok fotózni. Hanem figyelem a gyerekeim csodálkozó tekintetét és visszamosolygok rájuk, ha rám néznek. Ne adj isten, elmerengek és emlékezek a régi karácsonyokra...
Nem fogok zombi módjára kattogtatni! Nem fogok egy fontos és szép pillanatot elrontani ezzel....

De miről beszélek? Nincs is fényképezőgépem :)

Gyerekszáj

2010-12-01T22:45:00.004+01:00

Egy kis gyerekszáj, mert a napokban két aranyos szöveg is elhagyta a gyerekek száját :)

Marci:
Álomcsapda van az ágya felett.
Mivel az ablak alatt van az ágya, a függönyre tűztem fel, gombostűvel.
Egyik éjszaka leesett.
Mondta Marci, hogy első gondolata az volt, hogy biztosan megtelt álmokkal, azért esett le... úgyhogy kirázogatta és visszaakasztotta a függönyre. :)

Peti:

Varjak károgtak a fejünk felett. Kérdezi:
-Anya, miért varjognak ennyire? :)
Mondom, azért kisfiam, mert varjak :)

Álomcsapda:

"Az indiánok ennek a fura tárgynak nagy hatalmat tulajdonítottak, és úgy tartották, használója számára biztosított az éjszakai nyugalom.

Az álomcsapdát az ágy fölé kell helyezni, így a szép álmok áthatolnak a hálón, és a lelógó tollakon szépen levitorláznak az alant alvóhoz, míg a rémálmok fennakadnak a csapdán, s nem veszélyeztetik a szunyókáló éjszakai nyugalmát. Az álomcsapdát felhelyezés előtt, illetve bizonyos időközönként meg kell simogatni, ugyanis ez a simítás tisztítja meg a rossz energiáktól.

A rossz álmok elűzésére szolgáló tárgy. Az indiánok már több mint 5000 éve használják a tollakból, gyöngyökből és különböző kötözőanyagokból készült szerkezeteket. A működési mechanizmus: csak ajándékba lehet kapni az ágyad fölé kell akasztani és éjjel elűzi ill elfogja a fejed fölé szálló rossz álmokat, így nyugodtan szendereghetsz. Van azonban egy nagyon fontos dolog. csak akkor működik, ha akitől kaptad, szeret, ha nem akkor épp az ellenkezőjére fordul, és minden éjjel rémeseket fogsz látni! És még valami: néha nem árt újat kérni! Ha valakinek nagyon sok rémálma van akkor a tollak megtépázódnak, és egy idő után már nem lesz olyan hatásos ill. esztétikus sem."

forrás: zsebzebra.freeblog.hu

Egyenjogúságot vagy egyeduralmat?

2010-11-30T00:02:00.003+01:00

Egyre több a férfias nő és a nőies férfi.

Úgy látom, ide vezet az egyenjogúság. Mennyire tudja vajon egy mai férfi, hogy hol a határ? Mit tehet meg egy nővel és mi számít már súlyosan bántónak egy feministának?
Ha egy nőnek kell fizetni a moziban az még belefér? Vagy ha a nőre rásegíti a férfi a kabátot az már sértő lehet?
Vegyünk példának egy munkahelyet. A főnök az egyenjogúság leles híve, megbízza Marikát, hogy ő fogadja a hátsó kijáratnál a mínuszokban a beérkező árut, míg Pista az áruház fűtött eladóterében pakolássza a paradicsompürét a polcokra.
Ez elég egyenlő bánásmód, bárhogy is vesszük, viszont biztosra veszem, hogy Marika kicsit kibukik Pistire (és a főnökre is persze).

Kicsit olyan érzésem van, mintha sok nő nem is egyenlő bánásmódot szeretne, hanem előnyöket élvezni minden helyzetben, minden területen. Uralni szeretné a férfit minden szituációban, mint régen a bőrszerkós dominák a pornófilmeken (sosem néztem ilyet, csak mesélték :))
Szóval úgy látom a mai nőt mint egy bőrszerkós dominát, ostorral a kezében, a férfit meg mint egy pórázra kötött kutyust, akit sok ostorcsapás ér, ha rosszat csinál....Tanácstalanságában pedig szegény már van, hogy maga alá piszkít...
Annyira érdekelne, a férfiak hogy látják ezt a helyzetet, mert mindenhol csak a nőket kérdezik meg, ők hogyan képzelik.
Leszögezem, én a hagyományos felállás híve vagyok, elég maradi vagyok ilyen szempontból.
Az én szemszögemből a férfi az erős, a védelmező, a kenyérkereső, a nőt óvó és védelmező. Én meg vagyok a gondoskodó, a szeretni való, az otthon melegét megteremtő, gyereket nevelő.
Valahogy úgy látom, a férfiak kezdenek elveszni az új szabályok közt, nem igazán tudják már mit lehet és mit nem, mi az amiért bünti jár és csúnya nézés.

Átadjam a helyem a villamoson? Oda merjek menni a bulin ismerkedni, vagy várjam meg, hogy a nő jöjjön oda? Ciki ha a nő fizet? Ciki, ha a férfi marad otthon gyesen?
Vajon mi volt jobb? Ami régen volt, avagy ami most van kialakulóban? Lehet, hogy eljött az elférfiasodó harcias amazonok, a gyermektelen szinglik ideje? A nő önmegvalósít, a férfi meg majd elmegy gyesre, mos, főz, takarít? Kell ez nekünk?Tényleg ez az amit a nők akarnak?

Újra vacsora....

2010-11-27T09:29:00.002+01:00

Újabb vacsora...Ezúttal némi tánccal és pompával fűszerezve. Jól kirittyentettük magunkat mindketten.... Imádom ha Zé öltönyben van, beindítja a fantáziám :)))

Kicsit feszélyezett a vörös szőnyeg meg a tűznyelők a bejáratnál, de a forralt bor valamelyest kárpótolt a pompáért.
A bejáratnál fogadott minket a szintén a cégnél dolgozó csajszi, aki rettentő lényegesnek találta elmesélni Zének, hogy mekkorát esett tegnap és hogy kiszakadt a harisnyája a térdén, mekkora lila folt is van a lábán....Meg is kérdeztem halkan, ezt most vajon miért mesélte el? Azt mondta ez a csaj ilyen, munka közben is állandóan cseverészik. Hol magában, hol mással. "Tudod milyen vagyok, udvariasan végig hallgatok mindenkit". Na igen...Valóban.

A belső térben tíz személyes kerek asztalok voltak, a legpuccosabban megterítve. Társaság átlagéletkora 60 és a halál közt....Csupa befolyásos ember...El lehet képzelni Zét és engem, akik mindig is utáltuk a külcsínt és mindig is többre tartottuk a belbecset, mennyire éreztük jól magunkat....
Társalgásra kísérletet sem tettünk. Egyetlen közös pont az étel volt, arról viszont nem sokat tudtunk beszélni. Úgyhogy az ott töltött négy órából kb. 20 percet töltöttünk társalgással. Mi mondjuk jól elcsevegtünk volna Zével, ha nem ül velünk szemben 8 szempár, aki figyel :)

Azért mikor felgyulladt az asztal, az jó volt!
Egyből nagyobb látványosság lettünk, mint az Experidance, akik épp a színpadon voltak. Pedig nekik is volt fáklyájuk.
Gyorsan eloltottuk azért, nem lett volna szép dolog belerondítani az előadásba ilyen módon... Azért a kijáratot vizslattam, elég szerencsétlen véletlen, hogy pont a kijárathoz legközelebbi asztal gyulladt ki :)
Na lényeg a lényeg, pár textilszalvétával sikerült megfékezni a lángokat. Persze mondanom sem kell, hogy a tűzoltásban a nők jeleskedtek, a férfiak valahogy értetlen arccal nézték, nem hitték el, hogy ez pont az ő asztaluknál esik meg.

Előadás után jött a főétel. A máj és a hátszín is elég véres volt....Ez jó hír annak aki szereti, de rossz hír annak, ki otthon sok ismeretterjesztő műsort néz, mondjuk a Néma gyilkosok: a paraziták világa című, parazitákról és férgekről szóló sorozatot....Nos, étvágyam nem sok volt.
Azért desszertként elszürcsöltem egy ananászos kókusztejet.
Apropó, jut eszembe... Az összes rendezvényen jelen lévő fotós hölgy megdicsérte az új hajszínem, azt mondta fiatalít :) Úgyhogy szőke hajjal néztek 24-nek 32 helyett, akkor most vajon mennyinek? Lényegtelen, túl kevésnek ahhoz, hogy 14 éves fiam legyen, az biztos :)))
10-kor dobbantottunk, ajándékként kaptunk egy (biztosan) isteni finom Gerbaud tortát, amit azóta a gyerekek fel is faltak.
Otthon minden oké volt. Gyerekeket sikerült lefektetni időben. Szuper. Túl vagyunk a nehezén. Következő vacsi két hét múlva, Vajdahunyad vára, Retro buli... Szikora Robival...Lehet tévedtem és még csak most jön a neheze....?!?

Asztal 16 főre

2010-11-22T13:45:00.000+01:00

Tegnap megint megültük a most már hagyománnyá vált év végi vacsorát Zoli gyerekkori barátaival.
Karcsi és Viki kint élnek Amerikában és évente egyszer hazalátogatnak, így ehhez az időponthoz igazítjuk az év végét, ami idén épp a tegnapi napra esett :)
Karcsin és Vikin kívül gyerekkori barátként jelen volt még Vince, Vili és Tomi is.
Évről évre többen leszünk, ugyan tavaly óta nem nőtt a gyerek létszám, ám jövőre reméljük Vikiék is hoznak + 1 főt!:)
Bár Amerikában nem olyan egyszerű a gyerek vállalás mint itthon (mármint ami a gyerekkel hivatalosan otthon tölthető időt jelenti, náluk ez összesen 8 hét..) Azért belevágnak, majd csak lesz valahogy alapon. Mondjuk én is ezt tenném.

Idén összesen 6 gyerkőc volt, a legidősebb 14 (Marci), a legfiatalabb 2,5 éves (Ádám). A gyerkőcöknek jár még innen is egy nagy dicséret!
Zokszó nélkül, angyalként ülték végig a több mint egy óra várakozást, a másfél órás vacsorát és az egy órás "levezetést". Sőt, közben még jól is érzeték magukat, pedig az asztalrend nem nekik kedvezett, ugyanis elég távol ültek egymástól.
Az étterem ugyanis gondolt rájuk is, voltak kis játékkal rakott fadobozok, amit kedvükre túrhattak az asztalnál, amíg az ételre vártak.
Ételkészítésnél is gondoltak rájuk, ők legalább 15 perccel előbb kapták meg az ételt, Italhoz kérés nélkül járt a szívószál.
Peti rántott csirkemell csíkokat kért barackbefőttel, rizzsel. Kétszer kellett hozatni "repetát" annyira ízlett neki. Sőt, barackból rátriplázott. Kicsit már aggódtunk Zével, nehogy gyomorrontás legyen belőle, ugyanis emellé még legurított fél liter baracklevet is. (mostanában barack imádó lett).
Marci rántott camambert evett áfonyával, burgonyakrokettel. Tiszta anyja, egy az ízlésünk :)

Szóval a gyerekek tündériek voltak, nekik köszönhetően mi is jól érzetük magunkat. Kiderült, hogy Tomiék nemrég a közelünkbe költöztek, két utcányira, ráadásul a gyerekeink egy óvodába járnak....Mikre nem jó az évenkénti vacsora :))) Mindez úgy derült ki, hogy boldogan mutogatták a gyerekről készült óvodai fotókat, ami megszólalásig ugyanolyan volt, mint ami Petiről készült :)

Vincéékkel beszélgetve kiderült, hogy ők is úszni fogják járatni a lányukat, Vivit (egy idős Petivel) úgyhogy oda sem kell majd egyedül járni, így legalább nem csak a gyerekek fogják jól érzeni magukat, hanem a medenceszélen ülő szülők is :)
Zoli is Vince egymástól teljesen függetlenül találták ki hogy edzésre járjanak a gyerekek, elkerülve ezzel, hogy később egy punnyadós, beteges kamasz legyen belőlük.

Szóval nagyon jó volt a tegnap este, jó lenne gyakrabban megismételni. Ja, jó barátok közt még az sem tűnt fel senkinek, hogy mit eszem (legalábbis nem tették szóvá. Hálás vagyok nekik).
Ami meg Zét és engem illet, ezzel a vacsorával kezdetét vette a szokásos év végi vacsorák időszaka.
Csütörtökön Experidance előadás céges vacsival egybekötve, majd még egy, rá egy hétre.:)

Mozgalmas lesz a december, de nem bánom, sőt! :)

"Szekta tag" lettem...

2010-11-19T22:09:00.002+01:00

Pár hónapja (kényszerből) teljesen át kellett állnom egészséges táplálkozásra.

Semmi cukor és gyors felszívódású szénhidrát, csak sok nyers zöldség, gyümölcs és teljes kiőrlésű, tehát lassan felszívódó szénhidrát jöhet szóba, naponta ötször. Ami nem dobja meg hirtelen a vércukrot, nem emeli az egekbe az inzulinszintet.

Végre elkezdtem jobban érzem magam. Frissebb vagyok, fittebb, és már nem lihegek mikor a Boráros téren fel kell szaladnom a lépcsőn a villamoshoz :))

Egy szóval minden szuper. Bírom a kosztot, sőt, szeretem.
Egy baj van csak.
Szégyellni kezdtem, hogy egészségesen táplálkozom....Lehet furán hangzik, de egyre többször érzem magam kellemetlenül, mikor szóba jön, vagy valaki meglátja, mit rendelek az étteremben. Először büszke voltam rá, hogy íme, azt eszem ami lenni akarok (mert ugye az vagy amit megeszel) de mikor a reakciókkal szembe találtam magam, elkeseredtem. Ciki. Kinevetnek, kigúnyolnak, lesajnálnak.
"Na, csak egy hamburgert egyél, nem fogsz bele halni!" De én nem akarok.

Lehet hogy furcsa, de a legtöbb piszkálódást az apósomtól és az anyósomtól kapom. Holott tudják (mert két naponta találkozunk), hogy nem azért nem eszek édességet meg kenyeret mert fogyózom...
Apósom rendszeresen csokival meg cukorkával kínál, majd mikor elutasítom, egy gúnyos "nem is szabad, egy ilyen cukorkától akár egy kilót is hízhatsz" megjegyzéssel teszi vissza a zsebébe. Mintha gond lenne a rövid távú memóriájával, nem tudja felfogni, hogy váltottam.
Anyósom meg képes azt mondani, hogy a palacsintájába édesítőszert tett, csak hogy egyek belőle....Elutasítottam, mert nem akartam kiakasztani, hogy sajnos így sem jó, mert nem teljes kiőrlésű a liszt :))
Remélem, hogy nem leszek inzulinos cukorbeteg (sikerül visszafordítani a folyamatot) mert egy ilyen "átverés" komoly gondokat okozhatna.

Szóval sajnos jelenleg úgy érzem magam, mint aki egy bűnös szektához, az Egészségesen Táplálkozók szektájához csatlakozott...

Miért kell mentegetőzni és szégyenkezni ha valaki nem eszik műanyag sz*rokat? Ha cukorka helyett kesudiót rágcsál? Fehér rizs helyett barnát eszik és a gyros mellé nem sültkrumplit kér, hanem salátát?

Ha 120 kiló lennék és hormonzavaros, akkor vajon jobban elnéznék nekem? Lehet, mert akkor csak simán "lesajnálnának"...

Kis zsarnokok

2010-10-14T09:44:00.004+02:00

Tegnap olvasni kezdtem egy nagyon érdekes könyvet, a címe:
Michael Winterhoff:
Miért válnak zsarnokká a gyerekeink?

Az író szerint egyre gyakoribb a jelenség és a 68 után születettek családjában figyelhető meg leginkább ez a fajta változás a gyermeknevelésben. Ők azok, akik a gyermekkori rossz emlékeik hatására elhatározták, hogy egy új szellemben nevelik majd a gyerekeiket.

Tehát nincsenek szabályok, nincsenek előírt viselkedési normák, magyarul csak nő a gyerek és nevelődik ahogy neki tetszik, mint a parlagfű a szomszéd telken.

Tehát minden kérdésben kikérik a csemete véleményét, egyenrangú partnerként kezelik őket.
Tulajdonképp azt az elvet vallják, hogy a gyereket nem kell nevelni, hagyni kell, hogy a személyiségjegyei alapján a saját tempójában fejlődjön. Minden gyermek külön egyéniség, egyéni látásmóddal rendelkező személy (ez így is van, de sajnos nevelni attól még kell).
Tehát csak semmi "erőszak", irányítás, jó útra terelgetés, mert az természetes okokból összetűzésekkel, konfliktussal járna, az pedig szigorúan kerülendő ("jajj, csak nehogy sérüljön az a gyerek szegény").

Egy ilyen "nevelésben" részesülő család hogyan néz ki a mindennapokban? Sok szép példát tudok mesélni a közvetlen környezetemből.

Például az ovinkban ott van Evike. Ő otthon a királynő. Az anyukája áradozik róla, hogy milyen határozott már most. Ha ő nem akar valamit, annak szépen hangot is ad.
De tényleg. Szoktam is látni. Ha ő nem akar felöltözni, mert éppen egy pónicsaládot rajzol az asztalnál mikor anyuka érte megy, akkor ő bizony nem megy ki.
Rajzol tovább. Anyu hiába kéri, meg sem hallja. Igazából csak egyszer kéri, aztán büszkén megállapítja, lám milyen karakán az ő édes kislánya. Igazi művész alkat, ilyenkor nem lehet mit tenni...

Ott van még példának a játszótérről Benedek. Anyukája panaszkodik, hogy este 8-kor még nem akar ágyba bújni, "nem fáradt". Hiába hívja, egy harc az esti lefektetés, hiába no, nem fáradt, éjfélig többször kijön, átmászik a szülői ágyba.

Már nem azért, de milyen hülyeség ez?!
Én akár egy órával előbb is le tudom tenni a gyereket aludni anélkül, hogy feltűnne neki, hogy még nincs itt az "ideje".
Ha én azt mondom, hogy megeresztettem a fürdővizet, kezdődik a pancsolás, Peti már vetkőzik magától, jön a játékával fürödni. Mert tudja, hogy ha én azt mondom akkor az biztos hogy úgy is lesz.
Régen Marcival sem volt sosem gond a téli és a nyári időszámításra való áttérés, simán át tudtuk rakni egy órával előbbre, vagy későbbre a lefektetést.
A lényeg a könyv szerint is ott van, hogy ne a gyerek irányítsa a szülőket, hanem fordítva legyen.

Sok családban ez nem könnyű, mert a szülő fél attól, hogy összetűzésbe keveredjen a gyerekével. A közbelépést nem nevelésnek tekinti, hanem szeretetmegvonásnak.
Holott ha a gyerek érzi,hogy a nevelés és az utasítás szeretetteljes és határozott, akkor az biztonságot nyújt neki.
Egy gyerek ugyanis még nincs megérve arra, hogy önálló döntéseket hozzon. Próbálja a hisztijeivel kicsikarni a szülőből, hogy döntsön már helyette mert ő arra még képtelen.

A világosan megszabott szabályok nem ridegségről árulkodnak, hanem éppen hogy biztonságot nyújtanak a gyereknek.
Világosan le kell reagálni a gyerek viselkedését aszerint, hogy az jó vagy éppen rossz. Ha jó, meg kell dicsérni, viszont ha rossz, akkor nincs más választás, azt is tudatni kell vele. Mindig ugyanúgy, hogy aztán mint egy pavlovi reflex beleivódjon a kis tudatába, hogy egy adott viselkedés milyen következményeket von maga után (ezért is fontos a következetesség is).
így tanulja meg, hogy a boltban nincs csoki, ha anya azt mondja, hiába kezd hisztizni. Öltözni kell reggel, akkor is ha éppen nincs kedve.

Meg kell várni amíg a szülő befejezi a beszélgetést a másik felnőttel, addig nem szól közbe. Ha anya épp eszik még, akkor addig anyát hagyni kell, várni kell míg befejezi, nem rángatjuk fel az asztaltól.
A lényeg, hogy a szülő határozott legyen és ami a legfontosabb, hogy derűs és higgadt, hogy a gyerek érezze, tudja, hogy ugyanúgy szeretik a szülei minden körülmény ellenére.

Az az igazság, hogy a mai szülők legtöbbje kicsit átesett a ló túlsó oldalára és kis zsarnokokat nevel. Vagy mondjuk ki, kis "köcsögöket", akik majd aztán lepuffantják a tanárt az iskolában, mert az nem úgy nézett rá, ahogy ő szeretett volna...
A legijesztőbb az, hogy az iró szerint ezek a szülők szinte kivétel nélkül tanult emberek, jó szociális körülmények közt élnek, és szeretetteljesen nevelik a gyerekeiket.

A szülők felelőssége óriási. Nekik kell megtanítani a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályait a gyerekeiknek, mert ha tetszik, ha nem, a gyereknek a társadalomban kell majd élnie felnőttként.
Dolgoznia kell majd járni, meg kell tanulnia, hogy a főnökének szót kell fogadni (vagyis nem muszáj, de annak meg lesz a következménye).
Meg kell tanulnia, hogy annak amit tesz, következményei vannak.
Meg kell tanulni együtt érezni a másikkal. Meg kell értenie, hogy nem csak az számít, amit ő akar és bizony időnként várni is kell.
El lehet képzelni, mennyire tud majd együtt élni normális családban egy olyan ember, akit úgy neveltek, hogy mindig az van amit ő akar. Mert az együttélés (a társadalomban és a családban is) arról szól, hogy figyelek a másikra és ő is figyel rám.

Aztán majd ha már tisztában van a szabályokkal immár felnőttként, akkor majd eldöntheti, hogy esetleg fellázad ellenük. Szíve joga. De megtanítani a szabályokat akkor is a szülőknek kell.

Apu emlékére 1952-2010

2010-09-15T11:47:00.004+02:00

A szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te.
Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél.
Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám -
Emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök.
Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság.
Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni.
Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel.
Nincs semmi baj.

Henry Scott Holland Kanonok

Megvan mindenünk

2010-08-27T12:34:00.001+02:00

Ezt a megállapítást Peti tette tegnap.

Körbesétált a lakásban, és kijelentette: olyan jó, hogy megvan mindenünk. Van lakásunk, szobánk, tévénk, vécénk, kényelmes ágyunk, sőt, erkélyünk is.

Közben boldog elégedettség volt az arcán, hálásan nézett körbe a lakásban.

Majd megkérdezte, emlékszünk-e, milyen jó volt Kazincbarcikán nyaralni, milyen szuper macimedence volt ott, milyen jókat lehetett benne fürödni.

Nagyon sokszor odajön hozzám, hogy "gyönyörű vagy anya, és szép a ruhád."
Vagy egyszerűen csak "szeretlek anya, a mindened vagyok" :)

Egyik este megkért, hajoljak felé, lógassam az arcához a hajam.
Szó szerint így: "Anya, hajolj felém, úgy mint egy virág".

Megbeszéltük Zével, hogy biztos nagyon boldog felnőtt lesz belőle, ha már most tisztában van vele, hogy minden ami fontos az életben, nekünk már megvan :)

Tényleg, kell ennél több?

Nem, egész biztos, hogy én ennél többet már nem is kívánhatok....

El van a gyerek ha játszik

2010-08-11T10:43:00.001+02:00

Egyszerűen imádom a gyerekeimet! Olyan jól el tudnak játszani :)

Marci inkább építeni szeret, hihetetlen dolgokat tud összerakni legóból. Labirintusokat, "ördög lakatot" ami egy kis szerkezet, és rá kell jönni, mit kell eltolni-kivenni elfordítani ahhoz, hogy hozzájussunk a kincshez.
De van hogy egyszerűen csak repülőket gyárt:

Peti inkább szerepjátékokat játszik. Ő a Papa, az Apa, Marci, doktorbácsi, tűzoltó, biztonsági őr, rendőr.
Itt éppen apa (elrakja az ing zsebébe az igazolványait):

Itt Papa, szemüvegben:

Itt kereket pumpál :)

Itt búvár :)

Itt együtt játszik Marcival (nem tudom mit):

Itt éppen Marika néni uzsonnás kocsiját csinálta meg:

Itt falut épít:

Itt Marci öltöztette be:

Itt falu készül:

Szóval édesek ahogy el játszanak együtt és külön külön is :)

Egy videót is mutatok, kicsit hosszú, de izgalmas, kedvencem a három kerekű rendőrautó :))

Egy jó film

2010-06-11T09:24:00.005+02:00

Pár napja moziban voltunk Zével.
Láttunk egy nagyon jó filmet, a címe: Az Út.
Nem az a szokványos amerikai világmegmentős fajta, hanem nagyon is hihető történet.

Apáról és fiáról szól, akik elindulnak a déli partra, mert csak ez az egyetlen esélyük a túlélésre ha beköszönt a tél.

Éheznek, fáznak, menekülnek.

A kisfiú már a tragédia után született, így neki emlékei sincsenek a régi világról. Az apát pedig az álmai gyötrik, a szép, üde, és még színes világból, ahol még a felesége is vele volt.

Az túlélők mostanra két csoportra oszthatók: Vannak a rosszak, akik embereket esznek és vannak a jók, akik "viszik a lángot".

Apa és fia pedig viszik a lángot és közben egyetlen fegyverük van, egy pisztoly, két golyóval. Ám ezt sem az ellenségnek tartogatják, hanem maguknak.Van pár helyzet, mikor majdnem használniuk kell....

Ebben a fimben az volt a leginkább szívszorító, hogy bele tudtuk képzelni magunkat a helyzetbe... "Jajj, csak ne kelljen soha ilyen döntésre kényszerülnünk!
Mi mit tennénk, ha a fiunkra szemet vetne egy emberevő? Vajon mi fejbe tudnánk lőni a saját vérünk, hogy az a lehető legkevesebbet szenvedjen...?"
És ott volt állandóan a kérdés a levegőben: Van-e értelme küzdeni egyáltalán? Vagy azoknak volt igazuk, akik már a halálba menekültek?
Mindenesetre az apa azt tanítja a fiának, hogy sose adja fel. A fiú pedig az apjának, hogy tanuljon meg újra bízni az emberekben.

Napokig a film hatása alatt voltam. Én kötelezően megnézetném mindenkivel, hogy lássa mit veszíthetünk, ha nem vigyázunk a Földre és folytatjuk a háborút.

Előzetes a filmből:

http://www.youtube.com/watch?v=hbLgszfXTAY

Vidámparkban voltunk :)

2010-05-04T11:51:00.000+02:00

Egy videó a nosztalgiázni vágyóknak:

És pár kép:

Május 1. Előgyermeknap

Peti névnap

2010-04-30T10:15:00.002+02:00

Boldog Névnapot minden Péternek! :)

Peti névnap

A tökéletességre való törekvésről

2010-04-29T13:25:00.002+02:00

Ez is egy megszívlelendő tanács:

"Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi - sem bennem, sem másokban."

Gondolati háttér: Az életen nem lehet "makulátlan fehér palástban" végigsétálni. Önmagunkhoz kell hűnek lennünk, nem elképzelt ideálokat kergetnünk. Legtöbbször úgy gyötörjük meg magunkat, hogy kellő önismeret híján, irreálisan magasra emeljük a mércét. Olyat követelünk magunktól, aminek nem vagyunk képesek megfelelni. Így állandósulhat a bűntudatunk, a kudarcérzésünk. Emberi mértékek szerint kell ítélni, akár rólunk van szó, akár másokról. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletesség eleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben: "sugár és salak" - ettől ember.
/Popper Péter/

Hát mondom én :)

2010-04-29T13:15:00.001+02:00

Ezt az idézetet most találtam Popper Pétertől:

"Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem."

Gondolati háttér: A többi élőlényhez viszonyítva az a specifikusan emberi bennünk, hogy személyiségek vagyunk, képesek vagyunk önmagunkat megismerni, megszereztük az "Én" élményét. Ebből fakad emberi méltóságunk. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Sokszor már addig sem jutunk el, hogy őszintén és bátran megismerjük belső valóságunkat, igényeinket. Máskor meg - noha jól tudjuk, hogy milyenek vagyunk és mire vágyunk - nem merünk ennek megfelelően élni. Az önmagának hazudó, környezetének folyton hamis szerepeket játszó ember megalázott lény. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot."

Egyébként rengeteg elgondolkodtató idézet van itt tőle:

http://www.aut.bmf.hu/konya/lelki/popper.htm

A félelem gátol - avagy önmagunk "legyőzése"

2010-04-23T14:15:00.003+02:00

Mindenkinek megvannak a maga kis félelmei. Amik kicsit vagy nagyon, de gátolják bizonyos dolgokban.

Azt mondják, hogy a félelem gátol. Ha pedig gátlást érzel, akkor nem tudsz kiteljesedni, nem lehetsz igazán önmagad.

Nos, én ki tudja miért, de mostanában több félelmemet is legyőztem. Hihetetlenül felszabadító érzés.

Sőt, mintha mostanában sportot űznék belőle, hogy meddig mehetek még el.

És még mindig mehetek....és még mindig...

Hihetetlen ráébredni, mi mindent megtehettem volna eddig is. Az ember egy idő után rájön, hogy tulajdonképp bármi lehetne, ha nem félne.

Nem félne a sikertelenségtől, a beégéstől, mások véleményétől.

Zé mondta sokszor nekem, hogy "kit érdekel, hogy más mit gondol?!"

Akkor üres mondatnak éreztem, de rájöttem, hogy ez a mondat mindennek az alapja. Mert nem szabad azért másnak lenni, hogy mások csupa jót gondoljanak rólam.Sokkal fontosabb, hogy én jól érezzem magam.

Végig gondoltam, hányszor de hányszor gátolt meg valamiben az a tudat, hogy mit fognak rólam gondolni az emberek.... Rengetegszer.

Aztán elegem lett.

Többé nem érdekel, más mit gondol rólam.

Csak az a fontos, hogy mindent megtegyek, amit meg szeretnék tenni.

Vagy ha úgy tetszik, ne tegyek meg valamit, csak mert azt más elvárja.

Hihetetlenül felszabadító érzés.

Próbáljátok ki :) Kezdjétek egész apró dolgokkal, aztán lehet egyre merészebbnek lenni.

A hatás nem marad el, mert rájössz, hogy az lehetsz aki csak akarsz, ha nem félsz többé.

Húsvétra csokit vagy játékkonzolt?

2010-04-06T19:03:00.005+02:00

Remélem mindenkinek jól telt a Húsvét! :)

Nekünk nagyon jól sikeredett. Ugyan nagy volt a csokidömping, magzataim szerencsére tudnak mértéket tartani.
Mikor Zét kérdeztem, hogy "nahh, mit kapjanak a gyerkőcök húsvétra?"
Ő ezt válaszolta: "Hát mit-mit....Csokit! Azt szokott hozni a nyúl, nem? Vagy a mai nyulak már 'pléjsztéjsönt tojnak csokicsibe helyett?" (nem tudom láttátok-e a plakátot, hogy pirostojás helyett játékkonzolt....Nem csak nekem szúrta a szemem:http://durva.blog.hu/2010/03/29/piros_tojas_helyett )
Nem, húsvétra édességet hoz a nyuszkó, így van ez már régóta. Annak idején én is csokit kaptam mégsem lettem függő tőle.
Viszont degeszre ettem magam, be is sokalltam a csokitól egész Mikulásig :)

Emlékszem, hogy szerettem hogy ilyenkor számolatlanul tömhettem magamba a sok csokit, mert szabad volt :)
Egyébként ezzel a mentalitással oda jutottam,hogy Marci nincs is odáig érte.Néha rájön és megeszik egy egész táblát is, de nem jön rá a kívánósság túl gyakran. Sokkal jobban szereti a joghurtot, pudingokat, túrórudit, krémtúrót.
Mivel már nagyfiú és tudja, hogy a nyúl én vagyok (hehe...meg a fogtündér is,úgyhogy a 20. kiesett foga után beintettem és nem raktam több kindertojást a párnája alá, persze, bajszos kamaszgyerek és osonjak az ágya mellé éjjel,elnézte volna:))
Szóval együtt vettük meg a csomagokat.
Mikor kérdeztem mit szeretne, egyetlen doboz csokit kért, mást nem, mert mint mondta, nem szereti annyira de ezt az egyet szívesen megeszi.

Ez egyébként a hétköznapokban is bevált, ha kapnak minden nap egy kis csokit a nagyszülőktől, azt sem tiltom (emlékszem, hogy mikor kislány voltam, anyu minden nap ment az ABC-be, és már rutinból kiabáltuk neki, hogy "hozz egy kiscsokiiiiiiit!).
Ahogy Ranschburg is írta anno nekem, az ilyet jobb nem tiltani, mert annak az lesz a következménye, hogy ha hozzájut, nem tud mértéket tartani.
És tényleg.
Képek az albumban :)

2010. Húsvét és egyéb állatfajták

A gitáros lélekápoló

2010-03-31T12:58:00.001+02:00

Ez annyira szép, megosztom veletek.

Szabó Csilla csodát tett a dalával:

- "Egyszer csak felkaptam egy doktor bácsi gitárját a sarokból, azt se tudtam, kié, nagy csönd lett a folyosón. Jöttek ki a gyerekek a kórtermekből, hihetetlen jó hangulat kerekedett, leültek a vizitelő orvosok, mindenki összeszaladt a kórházban, hogy mi folyik itt. Csupa hófehér nővér, orvos, pizsamás gyerek. A főnővér pedig észrevette, hogy ez igazán nekem való dolog, fel is kapott, majd elvitt az intenzív osztályra, hogy ott is játsszak a gyerekeknek. Azóta nem vagyok segédápoló, mióta fellátogattam a gitárommal az intenzíven fekvő balesetes kisfiúhoz, aki napok óta mély kómában volt. A vigasztalós dalt játszottam neki, a Mit tehetnék érted? címűt. Felébredt. Beszaladtak az orvosok, levették a gépekről, én meg hazamentem, meg voltam rémülve, hogy valami rossz történt. Másnap visszamentem, azzal fogadtak, hogy a kómás kisfiú felébredt. Akkor dőlt el a sorsom, hogy gitáros lélekápoló leszek."

Edzőteremben

2010-03-29T09:58:00.001+02:00

Tegnap erőt vettem magamon és végre (kb. 6 évnyi győzködés után) lementem Zével az edzőterembe.

Pár napja már előkészültünk, bevásároltunk mindent ami kell. Edzőnadrág, pólók, sportmelltartó.
Vasárnap délelőtt mentünk, gyerekek a nagyszülőknél parkoltak le.
Érdekes, de nem izgultam túlságosan. Mondhatni furcsa mód nyugodt voltam, nem agyaltam azon, hogy más látni fogja amint nyögök (mert hogy ez volt a fő érvem a konditerem ellen).
Zé nagyon rendes volt, jó személyi edzőként jött, istápolt és kísért mindenfelé.
Hát, mit ne mondjak, órási a terem! Csak futópadból volt vagy 15 darab! Persze ez óriási jó pont, mert így nem kell másra várni, mindig van szabadon egy-kettő.
Először itt kezdtük. Először séta üzemmód, hogy megszokjam, aztán egyre gyorsabbra állítottuk.
Lényeg a lényeg, Zének 15 perc múlva úgy kellett lekapcsolnia alattam a gépet, mert már ő sem bírta tartani velem az iramot :)
Aztán elindultunk felfedezni a többi gépet is.
Zé persze köszöngetett mindenfelé, én pedig szerényen vonultam mögötte.
A sok kopasz-izmos-izzadt pasi felnézett egy pillanatra, olyan "ezt a csajt még nem láttam" nézéssel, de ezzel igyekeztem nem foglalkozni :)

Zé bemutatott a hátizom erősítő gépnek, megmutatta hogyan kell szabályosan csinálni a gyakorlatot, kiosztotta mennyit csináljak és nézett. Én meg húztam-húztam a lehető legkisebb súllyal erőlködve... Zé megkegyelmezett, átvitt egy másik fajtához, ami szintén a hátizom erősítéséhez van, majd megmondta mennyit csináljak és nekiállt súlyokat emelgetni.
Én meg húzóckodtam szorgalmasan. Közben egy 150 kilós, a falnak támaszkodó csajszi beszámolóját hallgattam, amint receptet mesélt a barátnőjének, aki lelkesen izzadt a lábizom erősítő gépen. Hát hiába, avér nem válik vízzé :)
Érdekes volt, mikor végre úgy éreztem, teljesen beleolvadok a környezetbe, a társaságba és az ég adta világon senki nem néz ki onnan....Ott, akkor engedtem el azt az érzést, hogy ciki, ha más is látja mikor edzem. Nagyon jó érzés volt :)
Zé mikor végzett odajött hozzám és átvezetett a vádligéphez, ott is csináltam 3x10-et, majd a hátsócomb erősítőn is.
Majd megmutatta azt a szerkezetet, amin tulajdonképp guggolni kellett, csak teljesen fordítva. Egy vaslapot kellett felfele tolni két lábbal. Nagyon bejött!

De az összes gép. Rájöttem, hogy mennyire szegényes és nehézkes eszközökkel próbáltam otthon edzeni, mikor alkalmanként 700 ft-ért szinte bármimet erősíthetem, fele annyi idő alatt és sokkal hatékonyabban.

Végezetül egy szuper lépcsőzőgépet is kipróbáltam. Zé beállított nekem egy zsírégető programot (változó nehézségű program, 4 perc gyors, négy perc lassú tempó). Hát, megizzadtam rendesen! Nagyon tuti volt!
Lihegve totyogtam az öltözőbe és éreztem, hogy most aztán adtam az izmaimnak rendesen!
A kocsiban pedig Zé adott egyet a lelkemnek is. Elmesélte, hogy az öltözőben Csaba (akivel együtt futópadoztunk) megkérdezte, ki vagyok.
Egy rokon, unokatestvér? Zé mondta, hogy nem,a felesége vagyok.
Feleséged?! (Zé már mesélt neki Petiről, tudta, hogy van egy kisfia).

Azt mondta Csaba, hogy max. huszon egy-két évesnek nézett :)

Láttam Zén hogy büszke volt rám, este meg is kaptam, hogy egy csitri vagyok :)))
Ja, ma alig bírtam kikelni az ágyból....Izomláz hátban, lábban, fenékben.... de jól vagyok és megyek holnap is :)

Lázfóbia - csillapítsuk, vagy felesleges? II.

2010-03-29T09:11:00.001+02:00

Sikerült elintéznem és megjelent a cikk a Nők Lapja Cafén is! Ezúton is köszönöm a segítő kezeknek:)
http://www.nlcafe.hu/babazzunk/20100326/a_laz_onmagaban_nem_veszelyes/

Énekóra

2010-03-26T18:14:00.006+01:00

Ez a videó nagyon tetszik. Nézzétek meg, milyen átéléssel énekelnek a gyerekek és milyen jó fej az énektanáruk!

Megrajzollak

2010-03-16T10:31:00.002+01:00

Egy érdekes cikket találtam, olvassátok el, aranyos :)

Kőműves Klára: Megrajzollak

Nagyon érdekes, hogy a mai napig emlékszem egy rajzomra, amit a nagy Ő-ről készítettem még 14 évesen.
Magas, izmos, sötét hullámos haja van és barna szeme. Na meg roppant férfias szakmája van, testőr....:)

A lényeg, hogy az alap már megvolt, a többiről meg létezett egy elképzelésem. Nem minden a külső, de ha az ember úgy érzi, megvan az ő típusa, az nem véletlen. Csak azt jelenti, hogy mikor majd a belsők végre hiánytalanul klappolnak, akkor meglepve lehet tapasztani, hogy a külső is stimmel. Nem véletlen...

Alku nincs, ezt megtanultam, nem lehet a számomra fontos tulajdonságok hiányával megalkudni, mert abból nem lehet jó kapcsolat, az a hiányzó kis folt előbb-utóbb fekélyesedni kezd és végül elfertőzi az egész kapcsolatot.
Nem azt mondom, hogy egy férfinak nem lehetnek hibái, csak azt, hogy a számomra fontos tulajdonságoknak hiánytalanul meg kell lenniük, aztán az egyéb hibákat a meglévő előnyök javára már el lehet nézni :)

Vigyázat! Jól át kell gondolni, mik a fontos "alapjegyek"! Nem hinném, hogy olyanok fontosak, hogy "szeressen moziba járni és gyakran hozzon virágot"...

Tényleg, milyen legyen egy férfi, hogy szerethető legyen és vonzó?

Részemről:
Legyen gyengéd (De csak velem. Így érzem, hogy kivételezett vagyok a szívében, én vagyok a királynője. Na jó, a gyerekeivel is lehet gyengéd, ám azt nem lehet összetéveszteni a felém tanúsított érzelmekkel).
Az élet dolgaiban legyen határozott, céltudatos. Tudja mi a célja és kitartóan küzdjön érte.
Legyen okos, művelt, intelligens.
Az intelligencia nagyon fontos, mert magában foglal sok előnyös tulajdonságot, ami nekem fontos.
Például az empátiát, hogy bele tudja képzelni magát egy másik ember helyzetébe, döntésébe, véleményébe. Tud a másik szemével látni.
Mindenről el lehet vele beszélgetni, mert mindenről van véleménye, - ami az ő véleménye - és nem erőlteti rá a másikra.
Tudjon magán uralkodni, ne veszítse el a fejét semmilyen helyzetben.
Legyen anyagilag független és kiegyensúlyozott.

Nyújtson biztonságot, ami a lényéből fakadjon.

És igen. Legyen jó az illata, ami nem a jól megválasztott parfümön múlik.
Inkább úgy mondom, legyen jó illata, amit reggel érzek, mikor hozzábújok és belefúrom a fejem a hónaljába :)
Biztos ismeritek az érzést, mikor a Drága leveti a pólóját egy hosszú nap után, hogy mehet a szennyesbe, mert már szagos. Na én ilyenkor még utoljára jól beleszippantok, mert annyira jóóóóó illata van :)

Az érintés varázsa

2010-03-12T10:35:00.004+01:00

Ma reggel mesélte Marci, hogy a suliban az irodalom tanár megkérdezte a gyerekektől, hogy ki kap még "jó éjt" puszit esténként.
Csak Marci jelentkezett egyedül az osztályból!
Ezen teljesen elhűltem. Mi lesz ezekből a gyerekekből, ha 12-13 évesen ezt sem kapják meg? Egy esti puszi olyan nagy dolog? Merem állítani, hogy meg sem ölelik őket esténként, mert abból már ösztönösen jönne a puszi is.
Nekem ez olyan furcsa.
Drága nagymamám jut eszembe, aki utolsó éveiben egyszer kifakadt, hogy úgy hiányzik neki az érintés, mint egy virágnak, hogy megöntözzék. Kiharcolta magának azt a kis hátsimit és masszírozást amire szüksége volt.
De mi van akkor, ha valaki nem veszi észre mi hiányzik neki, csak az állandó hiányérzet van meg benne?

Mert igaza van a nagyinak, az érintés valóban kell. Létszükséglet.

Csak mi magyarok vagyunk ilyenek? Ez a kultúránk része?

Mindig csodálattal és egy kis irigységgel szoktam nézni, ahogy az amerikaiak üdvözlik egymást. Ölelés és puszi.

Nálunk meg a kézfogás van, jó esetben egy-egy levegőbe küldött pusszantás, de csak ha nagyon jó barátságban vagyunk. Akkor is vigyázunk, csak épphogy érjünk a másik arcához és a puszi szigorúan csak a levegőbe menjen.

Ott van még a Sims játék. Ha nem öleled meg időnként aki veled lakik, súlyos pontokat vesztesz, és depressziós leszel. Látszik, hogy nem mi, magyarok találtuk ki...

Mikor Tunéziában nyaraltunk, elvittek minket egy kis szigetre és játékra invitáltak. Volt ott magyar, olasz, amerikai, orosz, svéd, na meg az arabok,tehát vegyes volt a társaság.

A feladat az volt, mutassuk be, hogy a mi kultúránkban hogy zajlik egy üdvözlés. A legtöbben fülig érő vigyorral futottak egymásnak, volt ölelés, puszi, parola, minden. Mi magyarok mit gondoltok, hogy üdvözöltük egymást? Szép lassan, szinte alig mosolyogva kezet ráztunk, egymástól karnyújtásnyira.

Sajnálkozó morajlás hallatszott a tömegben. Sajnáltak minket.

Amerikában szinte törvény a "keep smiling". Magyarul, ha sz*r is a kedved, másét nincs jogod elrontani, mosolyogj. Kicsit erőltetettnek tűnik nekünk, pedig nem az. Ha alkalmazod rájössz, hogy ha "tilos", nincs is értelme rossz kedvűnek lenni. Hagynod kell, hogy a jókedv átragadjon rád, ne lovald bele magad a rosszkedvedbe.
Ki az aki tovább "puffog" ha egy ismerőse megöleli és azt mondja, "örülök hogy látlak"...? :)

Már létezik mosoly terápia is. Ha mosolyra húzod az arcod, az jeleket küld az agyba és jókedved lesz. Ha jó a kedved, akkor jobban gyógyulsz, nehezebben betegszel meg.

Szoktam nézni ismeretterjesztő csatornákon ezeket a szépítő műsorokat. Ott a páciens könnyezve öleli át az orvosát (aki viszont ölel, közben behunyja a szemét és látszik hogy élvezi, bezsebelhet egy kis szeretetet).

Nálunk meg mi van? Még kezet sem fogunk, maximum akkor lépünk közel a dokihoz, ha azt a borítékot a zsebébe tesszük....Fúj.

Szóval, kis gyerkőcös anyukák, ne fukarkodjatok az öleléssel, puszival, "szelidítsétek" meg már most a kicsiket, hogy igenis követeljék azt az ölelést, azt a puszit, hisz abból mi is profitálunk :)

Marci szokott hozzám odajönni (általában a legrosszabbkor, mikor épp ideges vagyok) hogy öleljem meg. Vagyis azt hittem, hogy a legrosszabbkor, holott ő direkt, tán tudat alatt időzít így, ösztönösen érzi, mikor van rá szükségem...

Szóval gyakorolni kell és alkalmazni, mert erről is le lehet ám szoktatni őket, ha elhárítjuk az ölelést/puszit, egy idő után nem fognak jönni többet. Mert megszokják. Vagyis nem szokják meg, hanem megtanulják elfojtani az érzést.

Ez is olyan mint sok más dolog a nevelésben. A gyerekek még nagyon képlékenyek, formálhatók, jó és rossz irányba is.

Tehát a mi felelősségünk, hogy tudják és érezzék, mikor van szükségük egy kis érintésre, puszira, ölelésre.
Ha pedig szükségük van rá, be is hajtsák. Mint a nagymamám...

Összegzés

2010-03-09T16:29:00.003+01:00

Tehát akkor összegzem, amit Szíjjártó doktor írt a lázzal és a bárányhimlővel kapcsolatban.

Láz:

A láz önmagában nem életveszélyes, csillapítani lehet, ám nem kötelező.
Magas láz nem feltétlen jelent súlyos betegséget. Tehát nem kell megijedni ha a gyereknek magas a láza, ez nem egyenesen arányos a betegség súlyosságával.
A láz nem károsít semmilyen belső szervet, nem viseli meg a szívet, sem az agyat, fehérjekicsapódástól sem kell tartani, ez teljesen tudománytalan feltételezés.

Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy lázcsillapítók adásával nem lehet megelőzni a kisgyermekeknél gyakran előforduló lázgörcsöt. Ma már lázgörcs esetén sem adnak lázcsillapítókat és egyáltalán nem javasolják a lázgörcsös gyermek hűtését fizikai módszerekkel.

Láz esetén kerülni kell a hőpangást, mert az hipertermiát okozhat a lázas betegnél (mintha bent hagynánk a tűző napon az autóban) Ezt úgy kerülhetjük el, hogy csak egy vékony takaróval takarjuk be a gyereket és nem öltöztetjük túl, biztosítva így a megfelelő hőleadást.
Gyakran itassunk langyos teával, hogy elkerüljük a kiszáradást.
A hűtőfürdő, hűtőborogatás teljesen felesleges, sok kisgyermek rendkívül rosszul viseli, szinte kínzásként éli meg (ennek ellenére, ha a gyereknek jól esik, alkalmazhatjuk, mert ártani nem árt)
Lázat csillapítani lehet, ha a beteg úgy érzi jobban magát és ettől javul a közérzete.
Asztmás gyereknél sem kell tartani komplikációktól láz esetén!

Tehát a láztól félni nem kell, nem életveszélyes! Nem kell csillapítani, mert nem árt a szervezetnek.

Bárányhimlő:

Nem kell melegen tartani a bárányhimlős gyereket, hogy "jól kijöjjön" rajta a betegség. Teljesen felesleges, sőt, a melegben sokkal jobban viszketnek a pöttyök.
Ha nem lepi el tetőtől talpig a gyereket a kiütés, csak pár darab van rajta, attól még ugyanúgy védetté válik a betegséggel szemben.
Nem szabad kenegetni a kiütéseket különböző rázókeverékkel, elegendő egy kevés mentolos hintőpor ha nagyon viszket. (itt jegyzem meg, én eleinte szórtam nekik, de észrevettem, ha nem volt rajtuk semmi,egyáltalán nem vakarózott egyik gyereknek sem)
Lehet fürdeni. Csak rövid ideig és utána nem szabad ledörzsölni a vizet a bőrről, csak felitatni a törülközővel.
Gyerkőceimnek jó esett fürdés után egy kis szódabikarbónás-vizes lemosás (1 liter vízhez 1 evőkanál gyógyszertári szódabikarbóna)
Mindkét gyerkőc imádta ha fürdés után hajszárítóval fújtam a pöttyöket. így hamar le is száradtak.

Lázfóbia - a lázcsillapítási láz csillapítása II.

2010-03-09T16:01:00.001+01:00

Közzé teszem Szíjjártó Doktor második levelét is.

Olvasva a levelét rengeteg kérdés merült fel bennem többek között a homeopátia, a köptetők szükségességével kapcsolatosan is.
Már írtam neki, ha megérkezik a válasz, azt is közzé teszem.
Tehát a levél:

"Kedves Barbara,

Gratulálok, ügyes és hasznos blogot vezet.
Köszönöm, ha segít. Szükség van a publicitásra. Eddig a kollégákat próbáltam főleg meggyőzni és elérni, hogy a Magyar Gyermekgyógyász Társaság ( MGYT) foglalkozzon a kérdéssel. Ezért 2006 óta előadásokat tartok az éves naggyűlésen, fenntartok honlapot, ahol a szakirodalmat hozzáférhetővé teszem, s sikerült vitaindító cikket is megjelentetni a Gyermekgyógyászat című szakmai lapban. Az MGYT honlapján lévő fórumon is nyitottam témát.
Sajnos az eddigi reakciók a kollégák részéről nagyon gyérek és azok is zömében negatívak. Észérvek és szakirodalmi adatok nem győzik meg a kollégák egy részét. Komoly szemléletbeni probléma van általában a magyar társadalomban, egészségügyben és az orvoskollégáknál is. Erről csak annyit, hogy az egyéni tapasztalatra, tekintély elvre, hagyományokra épülő (angolul: expert opinion) orvoslás mellett már jó ideje megjelent a minőségileg jóval magasabb szintű tényeken, bizonyítékokon alapuló ( evidence based) orvoslás. A törekvés, hogy az orvosi ténykedést tudományosan megalapozott, jó minőségű bizonyítékokkal támasszuk alá mára már a nemzetközi vezető orvosszakmai körökben általánosan elfogadott. Ettől az orvoslás sokkal biztonságosabb, hatékonyabb és takarékosabb is lesz.
Sajnos a mindennapi gyakorlatban nagyon sok kolléga nem képes váltani és újraértékelni évtizedes megszokásait. Ez persze nagyon nehéz is.

Példaként a Föld és Napközéppontú világkép változását szoktam elmondani.
Milliárdok évezredes tapasztalata volt és az ma is, hogy a Nap felkel, halad az égbolton és lenyugszik. Ebből arra következtettünk, hogy kering a Föld körül.
Amikor csillagászok tudományos megfigyeléseik, számításaik alapján bizonyítani tudták, hogy a látszat csal és a Föld forog a tengelye körül valamint kering a Nap körül hosszú időbe telt, mire ezt a tényt sikerült elfogadtatni embertársaikkal is. A látszat gyakran csal. Saját tapasztalatunk fontos és szükséges! De alkalmatlan módszer az orvosi ismeretek megszerzésére, ellenőrzésére!
Nehéz elfogadnunk, bevallanunk, betegként és orvosként is, hogy rengeteg orvosszakmai kérdésre a helyes válasz jelenleg a "nem tudom" kellene, hogy legyen.
E helyett a hagyományos ( értsd tapasztalatokra alapozó) orvoslás, s főleg a mára nagyon népszerűvé vált alternatív orvoslás, de a gyógyszer és gyógyhatású készítmény gyártók ( beleértve a homeopátiát is) a médiák roppant erejét is felhasználva folyamatosan bombázza a lakosságot és a hazai orvosszakmát a kontrollálatlan vagy akár tényekkel cáfolt orvosi információkkal. Az áltudományos reklámfilmecskék, médiákban tett nyilatkozatok, riportok s az interneten tömegével jelenlevő ellenőrizetlen s a laikus számára ellenőrizhetetlen "szakismeret" folyamatosan sorvasztja , gátolja egy racionális biztonságos és színvonalas egészségszemlélet- kultúra kialakulását hazánkban és számos hasonló helyzetű országban.

Pár példa, hogy érzékeltessem mennyire nehéz váltásra lenne szükség:
Ha gyermekünkön viszkető kiütések jelentkeznek, akkor hajlamosak vagyunk a kiütések megjelenése előtt elfogyasztott ételt vagy italt okolni és ételallergiára gondolva akár rögtön diétába kezdeni. Pedig tények bizonyítják, hogy az ilyen panaszok okát az esetek nagy többségében nem lehet megtalálni.
Azt is tudjuk, hogy tömegével folytatnak felnőttek és gyermekek is indokolatlanul diétákat ételtúlérzékenységre gondolva.
De ugyanígy gondoljuk, hogy a légúti fertőzést a vizes hajtól kapjuk, vagy hogy a köptetőktől gyorsabban meggyógyulunk, vagy hogy valamilyen betegségünk azért múlt el, mert valamilyen kezelést, gyógyszert alkalmaztunk.
Pedig ok okozati összefüggést egyéni megfigyeléssel irtózatosan kockázatos feltételezni. Azt csak jól megtervezett és gondosan kivitelezett ( tudományos) vizsgálattal lehet az esetek többségében igazolni.
Így gyógyszerek, homeopátiás szerek és mindenféle gyógyhatásúnak vélt praktikák tömegeit alkalmazzuk nap mint nap, amikről rövidesen ki fog derülni, hogy hatástalanok, esetleg veszélyesek egyes emberek, csoportok számára.
A józanságra, önmérsékletre való igény fokozódása rengeteget javíthatna egészségkultúránkon és drasztikusan csökkenthetné kiadásainkat mind egyéni mind nemzeti szinten.

A lázról lázcsillapításról alkotott nézeteink, gyakorlatunk minderre jellemző példa.

Ha lehetséges, szívesen segítek bármilyen formában ( interjú, cikk stb.) a lázról való korszerű és színvonalas ismeretek terjesztésében és a fizikai lázcsillapítással napjainkban is tömeges hazai gyermekkínzás felszámolásában.

Segítségét előre is megköszönve tisztelettel : Szijjártó László"

Lázfóbia - a lázcsillapítási láz csillapítása

2010-03-03T08:36:00.011+01:00

Nagy örömömre szolgál, hogy közzé tehetem Dr. Szijjártó László, jelenleg gyermekgyógyász specialistaként Hollandiában élő és dolgozó, gyermekgyógyász- gyermektüdőgyógyásszal váltott levelemet.

Mint páran tudjátok,Marcinak a bárányhimlője miatt két napig 40 fokos láza volt. Az interneten keresgélve találtam rá a lázfóbia kifejezésre és ezen a vonalon kiindulva Szijjártó doktor honlapjára is. http://home.kpn.nl/szijjarto/index.html

A doktor úr arra a nem egyszerű feladatra vállalkozott, hogy leszámoljon kis országunkban kialakult lázfóbiával és a gyermekorvosok elavult nézeteit megváltoztatva megértesse ami külföldön már szakmailag is elfogadott tény a lázzal és lázcsillapítással kapcsolatosan.

Szijjártó doktor már nyilatkozott a házipatika.com-on, az érdekes cikket itt olvashatjátok:

A_lázcsillapítási_láz csillapítása

Most pedig, mivel a doktor úr engedélyezte, közzéteszem a levelezésünket:

Tisztelt Doktor Úr!

Egy kérdéssel fordulok Önhöz, nagyon megtisztelne ha válaszolna rá.

Pár napja a 13 éves fiam bárányhimlős lett (elkapta a 3 éves öccsétől). Míg a picinek hőemelkedése sem volt, addig a nagynak két napig 39,6-40 fokos láza volt.
Mivel régebben egy főleg homeopátiával foglalkozó könyvben olvastam a láz jótékony hatásairól - ahol a szerző is hasonló nézeteket vall mint Ön - nem voltam túlságosan megijedve.
Megnyugtattam a fiam, hogy most pusztulnak igazán a vírusok, ő mosolyogva bólintott és ennyiben maradtunk. Feküdt, fél óránként itattam, összességében jól érezte magát (kételkedett is, hogy valóban lázas-e).

Majd mikor a férjem megtudta, elég rosszalló megjegyzést tett, hogy nehogy már 40 fokos lázban hagyjam a gyereket.
Mivel ő is hajlandó meghallgatni (és esetleg elfogadni) új nézeteket, felolvastam az Ön álláspontját neki.

Úgy látszik meggyőztem.
Aznap 39,6 fokos lázzal hagytuk ott a gyereket a nagyszülőkkel, mert egy üzleti vacsorára voltunk hivatalosak.
A vacsoránál megemlítettem, hogy lázas a gyerek, és hogy mennyire.
Hallania kellett volna, mit kaptam! Egyszerre három férfi (közte a férjem is) rontott nekem, hogy közismert tény, hogy a fehérje kicsapódik 40 fok felett, és maradandó károsodást okoz. A láz terheli a szívet, az agyat.
Mikor azzal érveltem, hogy a szervezetünk valószínűleg nem véletlenül találta fel ezt a védekezési módot, (nem hinném, hogy bele lehet halni) azzal érveltek (teljesen laikusként), hogy igen, régen ez volt az egyetlen esély a túlélésre, de ma már a lázcsillapítóknak köszönhetően ugyan nem olyan gyorsan, mint a láz segítségével, de legalább BIZTONSÁGOSABBAN fel lehet épülni egy betegségből.

Mivel én nem hallottam ilyenről (fehérjekicsapódás), nem igazán tudtam vitába szállni velük.
Egyfelől nem értettem, hogy ha ki is csapódik egy fehérje,az miért okoz károsodást?

Doktor Úr! Kérem magyarázza el nekem ezt a "fehérjekicsapódásos" dolgot.
Létezik ilyen az emberi szervezetben, magas láz esetén?
Azért írtam ilyen részletesen, hogy majd megmutathassam a férjemnek és a munkatársainak is a válaszát (ha megengedi, természetesen).

Esetleg ha hozzájárul, a saját kis blogomban is közzé tenném, mert sok kismama társam olvassa és örülnék neki, ha végre le lehetne számolni a lázfóbiával.
A blogom címe: http://banyatanya.blogspot.com/

Levelem végén megjegyzem, hogy aznap éjjel alig vártam, hogy hazaérjünk, úgy rám hozták a pánikot, már láttam magam előtt a fiam, hogy miattam fog meghalni...
Mikor hazaértünk, épp borogatták a nagyszülők, a fején és a csuklóin hidegvizes borogatással (én sosem voltam a pártján, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy külsőleg, hideg vízzel csökkenteni lehessen a lázat, amit a hőközpont termel az agyban. Külső hűtés esetén még jobban gerjesszük a testet a belső hő emelésére, nem?)...

Mikor megmértem a lázát, 39,9 fok volt.

Megtörtem, szóltam a fiamnak, hogy beadok neki egy lázcsillapítót. Mivel ő is hallotta délelőtt mikor az Ön érveit felolvastam a férjemnek (úgy látom, meg is nyugtatta a tény amit hallott), csak rázta a fejét, hogy "anya, nem kell, jól vagyok".
De nem tudtam mit tenni, elbizonytalanodtam.
Aznap éjjel a kiütések és a láz megjelenése óta először aludt lázcsillapítóval. Azt mondta, nagyon rosszul. Forgolódott, rosszul volt. Mikor lázas volt, azt mondta, sokkal jobban tudott aludni.

Doktor Úr, nyugtasson meg, oszlassa el a kételyeinket!
A fiam egyébként asztmás, ez jelent magas láz esetén kockázatot?

Még valami: a bárányhimlőnél valóban melegben kell tartani a gyereket, hogy "jól kijöjjön" rajta a kiütés?
Én butaságnak tartom (mivel mindkét fiam átesett rajta, ugyanolyan ápolás mellett a kicsin alig volt egy-két kiütés, addig a nagyon több száz kijött, még belül, a szájában is). Sajnos a nagyszülőket nem lehet már semmivel meggyőzni, még talán az Ön levelével sem.

Ne haragudjon, hogy ilyen hosszú lett.

Válaszát előre is nagyon köszönöm:

P. Barbara

Válasz:

"Kedves Barbara!

Elnézést, hogy csak most válaszolok, de külföldön dolgoztam.

Nagyon örültem levelének. Gyűjtöm a lázfóbiás történeteket.

Először is, szeretném, ha mindenki számára világos lenne, hogy nem az én nézeteimet terjesztem!

Nem én találtam ki, én csak próbálom ismertté tenni kis hazánkban, amit nem kisebb országokban, mint Kanada, Hollandia és végre az Egyesült Királyságban is a gyermekgyógyászok vezető szakmai testülete irányelvként ajánl és évtizedek óta a gyakorlatban követ.

Mindezt az orvostudomány aktuális ismereteire, tényekre alapozva a korábbi hiedelmekkel szemben.

Szomorú, hogy a világ sok országában , így hazánkban is még a kollégák többsége nem ismeri és nem érti és szemléletben nem képes fel fejlődni a világ vezető orvostudományának szintjére...

A fehérjekicsapódás badarság. A tojássütés/főzés analógiájának laikus kiterjesztése. Aki ilyesmit állít, hogy 40-41 fokos láznál bármilyen fehérje kicsapódik a szervezetünkben az talán mutasson egyetlen olyan tudományos publikációt, ami ilyesmit igazolt. Főleg olyat, amelyik az életfolyamatokat gátló fehérjekicsapódást figyelt volna meg.

A szervezet túlmelegedése persze nem cél, és valóban veszélyes, ezért a lázas betegnél biztosítani kell a hőleadást. Hőpangást okozva külső melegítéssel, a hőleadás gátlásával ugyanolyan életveszélyes állapot hozható létre, mint a napon hagyott autóban hagyott csecsemőnél.Ilyenkor a testhőmérséklet 42 fok fölé is emelkedhet, ami egészségtelen. Ezt nem láznak, hanem hőpangásnak , orvosi nyelven hypertermiának hívjuk.

Lázas beteg, ha nem gátoljuk mesterségesen a hőleadást, nem lesz hypertermiás.

A láz asztmás betegnél sem okoz kockázatot.

Megjelentek nemrég olyan tanulmányok, melyek asztmás betegeknél leírták, hogy lázcsillapítás hatására, asztmás légzészavaruk, fulladás miatti kórházi kezelésük tovább tartott.Másik jelentős új adat, miszerint a paracetamolt szedő terhes nők újszülöttjei ill. az újszülöttek, akik paracetamolt kaptak, dózissal arányosan nagyobb arányban lettek asztmásak, szénanáthásak. ( a Lancet cikk az ISAAC studyról a honlapomon olvasható az irodalomban megtalálják).

A bárányhimlős gyermeket nem kell melegebben tartani az ön által írt indikációval. Sőt. A melegben a kiütések általában jobban viszketnek.

Gratulálok, hogy ilyen ellenállás ellenére is ennyire kitartott! A fiának is, hogy mert saját tapasztalatot szerezni.

Azért azt még leírom, hogy ha a közérzetet javítja, lehet a lázat nyugodtan csillapítani, bármivel, amit a beteg kedvel ( akár borogatással is), és nem káros vagy veszélyes. De nem kell kötelező jelleggel! csak lehet.

Természetesen nagyon megtisztel, ha írásaimat a blogjára felteszi és köszönöm, hogy segít ezzel is oszlatni a tudatlanság homályát... és gátat vetni az intézményesített gyermekkínzásnak ( lsd. Nők Lapja 2010 1. szám tragikus és botrányosan színvonaltalan cikk egy kardiológus kolleganőtöl a gyermekkori lázcsillapításról).

Kíváncsi leszek környezete reakciójára....;)))

ha lesz ideje írja meg.

üdvözlettel: Szijjártó László"

Mennyire magánügy?

2010-03-02T10:02:00.005+01:00

Csigus érdekes témát vetett fel bennem.
Vajon egy kapcsolatban mennyire kell a másik előtt élni? Gondolok itt például arra, hogy mennyit mutassunk meg magunkból, mennyi titok maradjon meg? Láthatja-e a pasink/férjünk, mikor a lábunk borotváljuk, hajat festünk, sminkelünk, öltözünk? Titeket zavar, ha mondjuk hallja mikor pisiltek? Sokan esküsznek arra, hogy egy férfi ne lássa a feleségét "kényes" helyzetekben.
Például ott van a Korda házaspár. Klárika például mindig a férje előtt kel reggel, hogy kiosonjon sminkelni, nehogy a férje a maga valójában meglássa.

Szerintetek ez normális? Vagy már túlzás?
Azon kívül vannak olyan lakások (a mienk szerencsére nem ilyen) hogy egy helyiségben van a vécé és a fürdőkád. Milyen az a helyzet, mikor mondjuk a férj a vécén ül, újsággal a kezében, asszony meg épp fürdik a kádban?
Vagy az asszony pakolást ken az arcára és hajcsavarókkal a fején fekszik ágyba, büdös, ámde rendkívül tápláló lábkrémmel bekent lábbal?

Nálam például elképzelhetetlen, hogy ha három napig otthon "punnyadunk" akkor három napig ne dobjak fel egy kis pirosítót, szempilla festéket, ne szedjem magam össze minden reggel.
Nem tudnám elviselni, ha slamposnak, ápolatlannak látna. Például a hasam is mindig behúzom, ha kitéved a konyhába, mikor főzök :)
Sőt, néha rá is játszok, mondjuk ha rajtam felejti a szemét mikor öltözök, "héjjjj, ne leskelődj!" felkiáltással (persze mosolyogva) magam elé kapok gyorsan valamit. Úgy vettem észre, tetszik neki :)
Bizonyos testi melléktermékek "eregetése" sem megengedett, persze nála néha előfordul, mert pasiból van, de nálam soha.

Vannak helyzetek mikor nincs szégyenlősség, pl. ha valaki beteg és ápolásra szorul (vagy mondjuk épp gyermeket szül) Nincs szégyenlősség és prűdség az ágyban sem. Nincs prűdség a gyerekekkel szemben sem, persze nem is meztelenkedünk éjjel-nappal előttük, de ha bejönnek a fürdőbe, nem zavarjuk őket ki.

Sokan mondják, hogy ők annyira eggyé váltak, annyira szeretik egymást, hogy nem szégyellnek semmit a másik előtt.Minden a másik szeme előtt, füle hallatára zajlik.

"Szeressen ahogy vagyok, így, büdös szájjal, zsíros hajjal, szőrös lábbal, fingósan. Ez én vagyok, ha szeret így is szeret. Különben is, én vagyok az Ősanya, a fajfenntartás záloga, nem kell nekem ilyen külsőségekkel foglalkozni, megszültem a gyermekünk, én vagyok az isten!"
Hát, nem is tudom.....Vélemények?

Intim kehely

2010-02-22T11:48:00.011+01:00

Úgy döntöttem, hogy írok erről a csodás kis kehelyről, mert itt Magyarországon szinte alig hallani róla,holott a nyugati országokban nagyon elterjedt ez az eszköz. Hátha kísérletező kedvű magyar hölgytársaim ráakadnak erre az oldalra és elolvasva az én személyes tapasztalataimat, meg tudják győzni magukat, hogy váltsanak.

Tulajdonképpen ez a kehely a tampon hiányosságait pótolja, illetve betölti azokat a "hézagokat" (szó szerint :)) amit a tamponhasználat mellett az ember lánya negatívumként tapasztalhat.

Most a betét kontra kehely témára nem térnék ki, mert véleményem szerint aki betétet használ, az vagy nem vehető rá a tamponhasználatra és ezáltal a kehely használatára sem, vagy eleve nincs akkora "barátságban" a testével, hogy meg tudja emészteni, hogy egy kelyhet tesz ki-be magába.

Ez a menstruációs kehely azoknak is megoldást jelenthet, aki a TSS miatt nem használhat tampont. Ugyanis a kehely használata egyáltalán nem jelent kockázatot ebből a szempontból.

Pár érdekesség:

"
A tampon okozta toxikus sokk szindróma (TSS) viszonylag közismert. A tampongyártók azzal védekeztek, hogy a dioxin csekély mértékben található termékeikben, de a helyzet az, hogy egy nő élete során 10-15 000 tampont használ el, miközben jelentősen felgyülemlik a méreganyag.

Nem tudjuk, mit tartalmaznak.

Sem a tamponok, sem a betétek csomagolásán nem tüntetik fel, hogy milyen anyagokat tartalmaznak, és a nagyobb gyártók weboldalai is csak részinformációkkal szolgálnak. A mai tamponok általában pamutból, műselyemből, vagy a kettő keverékéből készülnek, és előállításukhoz klórt is használnak. Ezen felül található bennük illatanyagok és más adalékanyagok, de a gyártók ezekről sem adnak felvilágosítást. A fehérítés során dioxin is kerül beléjük, de a legtöbb gyártó azt állítja, hogy ez a mennyiség nem jelent egészségügyi kockázatot.

Ezek az összetevők okozhatnak egyszerűen csak irritációt, allergiás tüneteket, de a tampon extrém esetekben toxikus sokk szindrómát is előidézhet. Ennek a ritka, de veszélyes bakteriális fertőzésnek a veszélyére már a tamponok csomagolásán is felhívják a figyelmet. A tünetei láz, hányinger, hasmenés és a bőrön megjelenő piros foltok."

forrás: http://www.ladyhigienia.com

Tehát összehasonlítva a tamponnal:
Egyszer kell megvenni. Az ára fajtától függően 3490-7990 között mozog, bár az olcsóbb is ugyanolyan jó, TPE műanyagból készül, amit az orvosi eszközökhöz is felhasználnak, mert annyira bőrbarát és emiatt kizárt az allergia lehetősége.

A drágábbik fajta orvosi szilikonból készül, amit pl. az implantátumokhoz is használnak.Az ára akár 3 hónap alatt megtérül.
Nem szárítja ki a hüvelyt, mint a tamponok. Bármikor kicserélhető, akár fél óra múlva is, nem kell megvárni, hogy megteljen, mint egy tampon (biztos más is kínlódott már a cserével, mikor indulás előtt meg akarta ejteni, hogy útközben ne érje baleset. A tampon még nem volt tele, nehéz volt eltávolítani, de muszáj volt, mert nem bírta volna ki addig míg hazaérünk).

Nem hagy hátra elemi szálakat, mint a tampon.
Biztos mindenki tapasztalta már tamponhasználat közben a következő - igen kellemetlen - dolgokat:

Mikor megtelik, zsuppsz, megindul a folyam, légy bárhol. Általában ilyenkor vagy egy nagybevásárlás közepén vagy, vagy a Szalajka völgyben mászod a hegyet (ahogy én is tettem a nyáron).

Strandon úszás közben megtelik kívülről medencevízzel. Nem részletezem, elég kellemetlen.

Ezzel szemben ez a kehely akár 12 órát is kibír, és nincs szivárgás! Ha olyan helyen vagy, nem érhetnek kellemetlen meglepetések. Várhatsz a cserével (a kehely esetében ezt ürítésnek hívják) addig, amíg elég higiénikus és biztonságos helyre érsz.

Ürítés előtt csak kezet kell mosni, ha nyilvános helyen történik, magaddal viszel egy kis szénsavmentes ásványvizet, ezzel le lehet öblíteni a kelyhet a fülke magányában.

Visszahelyezni a megfelelő hajtogatás után meglepően egyszerű. Egyszerűbb, mint egy tampont!
Strandolás közben nem szívja meg magát vízzel, sőt, megbízhatóan elzárja a kényes részeket. Így el lehet kerülni a gombás fertőzéseket is.

Még valami:

A kehelyben összegyűlő vér, mivel nem érintkezik levegővel (mint egy tampon alulról)teljesen szagtalan ürítés közben.

Egyébként minden vérzés kezdetén elég egyszer kifőzni, forró, lobogó vízben két percen keresztül. A piros napokon elég forró vízzel leöblíteni ürítés után. Ha épp úton vagyunk, ezt kiválthatjuk egy kis sima vízzel, amit magunkkal viszünk a flaskánkban(megjegyzem, ez max. egyszer fordul elő egy nap,csak ha egész nap nem vagyunk otthon, mivel nem muszáj üríteni, csak 12 óránként!)

Majd a ciklus végeztével elrakás előtt mégegyszer ki kell főzni.

És akkor most jöjjenek a személyes tapasztalatok:

Természetesen utána érdeklődtem a nőgyógyászomnál. Bár először azt sem tudta mi fán terem, miután elmondtam neki, valamint bemutattam a kelyhet, tetszett neki. Azt mondta, hogy egészségügyi hátrányai nincsenek, ha valaki ügyel az ürítés közben a higiéniára, alaposan kezet mos (úgy, mint egy tamponcsere közben is) akkor teljesen veszélytelen, és nincs ellenvetése a 12 órás bentléthez sem.

Nem, nem kell tartatni a visszafolyástól a méhbe, ez lehetetlen, mivel a vér folyamatosan kifelé áramlik, na meg a méhszáj is egy keskeny kis nyílás, lehetetlen, hogy fekvés közben visszafolyjon bármi is.
Mivel hermetikusan el van zárva a levegőtől, a baktériumok sem szaporodnak el, ezért nincs szaga sem.
Szóval a dokim áldását adta rá és meg is jegyezte, hogy lehet, hogy még nem hallott róla.
Na ezt nem tudom. Talán a tampon és betétgyártó cégek keze lehet benne...? :)

Elsőre én a Ladycup nevezetűt próbáltam ki, annak is a rózsaszín változatát (Pinkcup) L-es méretet, mivel már szültem természetes úton kétszer is és elmúltam 25 éves.

Nagyon édes kis dobozban érkezett,a megrendeléstől számított 2. napon) kaptam hozzá egy aranyos kis pamutzsákot is, ebben lehet tartani, amíg "alszik" két mensi között. Ez a változat kis szárral készül, amit az egyéni igények szerint le lehet vágni, bármeddig. Én teljesen levágtam, de így is könnyedén kivehető) Nagyon puha, nagyon rugalmas, szuperül illeszkedik.

A másik (MeLuna) épp az imént érkezett meg, szupergyorsak voltak, pénteken rendeltem és ma (hétfő délelőtt) már itt is van.

Éppen tesztidőszakban vagyok, úgyhogy kipróbálom mindkettőt.
Egyébként elég egyetlenegy is, és akár 10-15 évig használható. A Ladycupnál 10-15 évet írtak, a MeLuna esetében 5-10 évet.

Szóval. Kezdjük a Ladycup-al.
Elmondhatom, hogy a felhelyezés és eltávolítás is simán ment, minden bonyodalom nélkül, és nagyon jó!!!!
Semmit nem lehet érezni, és ma már a 4. órája használom, pedig ilyenkor a tampont már másodszorra cserélném (super plus, legnagyobb méret).
Közben nem kíméltem. Egy órás torna (hasizomgyakorlatok, fitt ball edzés és fél órás kardió edzés) után semmi szivárgás, semmi kényelmetlenség.

Holnap letesztelem a MeLunát is!

MeLuna barátném L-es méret, foggantyú nélküli változat, narancs színben.
Majd beszámolok.

Ha valaki kedvet kapott, bővebben olvashat a kelyhekről és egyből rendelhet innen Ladycupot:

http://www.ladyhigienia.com/index.html

Innen MeLunát:

http://www.laxus.hu/main.php?module=meluna

És egy videó a hajtogatásokról:

Jól ajándékozni

2010-02-04T13:54:00.005+01:00

Nemrég volt a születésnapom. Anyósom feljött, majd rövid bevezető után a kezembe nyomott egy borítékot, benne tízezer forinttal, majd közölte, hogy vegyek magamnak valamit, mert sosem tetszik amit ő vesz nekem.

Kicsit meg is volt sértődve, úgy éreztem. Pedig nem értem mi a baja.

Volt már több próbálkozásuk is, az igaz.

Például mikor Peti született. Kaptam egy vastag arany karkötőt, apósom ünnepélyesen átadta a kórház folyosóján és megköszönte, hogy egy ilyen szép unokát szültem neki.

Szép gesztus, de a karkötő az ékszertartóban landolt. Aki szült már gyereket, az tudja, hogy az első napokban-hetekben kisebb gondja is nagyobb egy kismamának annál, hogy arany karkötőt csatolgasson fel-le a kezére.

Harmincadik szülinapomra arany fülbevalót kaptam. Igazi giccses-lógósat. Na nem részletezem, megköszöntem, mert úgy illik, de az is az ékszertartó mélyén landolt... Kicsit kezdett kellemetlen lenni a helyzet... De kaptam már csicsás teáskészletet, huszonnyolcadik teflonedényt, hőre olvadó műanyag sütőlapátot...

Aztán eljött a szülinapom megint, és akkor állt elém anyósom, hogy ők aztán nem tudják kitalálni, mit vegyenek nekem (olyan válogatós vagyok). Pedig soha nem mondtam hogy szeretem az arany ékszereket, sosem hordtam csicsás fülbevalókat, sosem áhítoztam teáscsészékre meg evőeszközökre.

Kis gondolkodás után rájöttem mi a baj. Sokan úgy ajándékoznak a másiknak, hogy ŐK minek örülnének, nem úgy, hogy a másik minek örülne. Így már teljesen érthető az aranyékszerecske meg az étkészlet. Ő ennek örülne (jó ötlet, felhasználom karácsonykor).

Sokszor lelkes szülők is elkövetik ezt a hibát. Nem olyat vesznek a gyereknek, amit szeretne, hanem ami szerintük érdekes (sok játékcég ki is használja ezt, mert ha a gyerekre bíznánk a döntést, akkor megelégednénk pár üres PET palackkal, egy összegyűrt újságpapírral és egy fakanállal).

Na meg ami csudajól fejleszti a képességeit (ami persze felesleges, hisz egy gyerek akkor fejlődik leginkább, ha akkor és azzal játszik, ami épp érdekes neki).

Szóval én mondjuk oda vagyok a francia csipkebugyiért, de nem fogok anyósomnak azt venni, mert tudom, hogy ő nem hordaná. Nem vennék neki gyönyörű barna szemhéjfestéket,(holott az állna neki jól nem a kék) nem vennék, mert tudom, hogy Ő a kéket szereti.

Tehát általánosságban elmondható, hogy ne magunknak vásároljunk ajándékot, hanem próbáljuk a másik szemével nézni a dolgokat. "Ő minek örülne? Szereti az aranyat? Sosem láttam rajta? Akkor biztos nem is szereti"

Így elkerülhetők a sértődések. Végső esetben, ha nem tudjuk igazán, minek örülne a másik, nyugodtan hozzá lehet nyúlni a mentőövhöz. Jöhet a virág, a bonbon, a vörösbor, az ajándékutalvány. Mégsem olyan kellemetlen, mintha az ember kezébe nyomnak egy borítékot... Szerintem.

Aztán persze ízlések és pofonok...

Másnak lenni

2010-01-29T14:24:00.006+01:00

Érdekes téma merült fel minap egy fórumon. Hogyan viselkednek a gyerekek, ha egy (valamiért) más embert látnak, mint a "megszokott". Gondolok itt tolószékes bácsira, vagy fél lábú nénire, vagy akár egy fekete férfira.

Mit lehet ilyenkor mondani a gyerkőcnek?

Marcival annak idején akadt kényes szituáció bőven, így elmondhatom, hogy sikerült megfelelően kezelnem a kérdéslavinát, amit beindított egy-egy ilyen találkozás.

Egyszer megkérdezte a buszon (jó hangosan):

- Anya, miért olyan fekete a bácsi bőre?

Erre én:

- hát, mert vannak akiknek világosabb a bőre, és van akinek sötét. Például nekem zöld a szemem, neked kék.

Láttam, hogy Fekete bácsinak tetszett a magyarázat. Nekem is. Még szerencse, hogy ilyen könnyen vágtam a választ.

De vannak kényesebb szituációk is. Például egy kerekesszékes, fél lábú bácsi.

Marci:

- Anya, miért nincs lába a bácsinak?

- Mert beteg volt és le kellett vágni.

- és miért van ilyen kocsiban?

- mert nehéz egy lábbal menni.

- és fájt neki, mikor levágták?

(közben észrevettem, hogy a férfi somolyog, láthatóan mulattatta, hogy vért izzadok :))

Erre azt mondtam:

- Nem tudom, kérdezd meg tőle.

Ő mosolyogva odafordult, és elmesélte, hogy sokkal jobban fájt mikor beteg volt a lába, most legalább már nem fáj.

Összemosolyogtunk.

Egyébként én mindig is azon a véleményen voltam, hogy magyarázzuk el ott, helyben, otthon már elfelejtődik. Szerintem a "figyelem tárgyának" is jobb érzés, mintha egyszerűen eltekerjük a gyerek fejét, mint ha nem lenne szabad odanézni sem. Igyekeztem közvetlenséggel és együttérzéssel beszélni ezekről az emberekről, hogy hasonló érzéseket keltsek a gyerekeimben is.

Marci annak idején egy "vegyes" csoportba került, volt down kóros, autista és oxigénhiány miatt sérült gyerek is. Sosem volt neki furcsa, vagy kényelmetlen, az első perctől kezdve elfogadta a másságukat. Mintha csak a hajuk lett volna hosszabb vagy rövidebb, ezt is csak egy tulajdonságnak tekintette Marci.

Érdekes, hogy egy ilyen csoportban az egészséges gyerekek nem fejlődnek visszafelé, ha egy kevésbé ügyes, vagy kissé lemaradt gyerekkel vannak együtt, inkább a beteg gyerekek tanulnak tőlük (sokan az ellenkezőjétől tartanak). De így van ez Peti ovis csoportjában is. Ott ugyan mindenki egészséges, ám a nagyok nem vesznek fel már kinőtt babás szokásokat, inkább lesnek a nagyoktól. Mint Peti is. Ez biztos ösztönös lehet, a belénk táplált tanulási vágy miatt.

Ti, anyukák? Volt már valakinek hasonló "édes-kellemetlen" szituja? Meséljetek:)

Újra itt :)

2009-12-06T14:03:00.008+01:00

Hát, jó régen nem készült már bejegyzés. Sajnos technikai problémák merültek fel,de mint ma kiderült, megoldódott végre. Jó sok minden történt azóta.

Elkezdődött az óvoda Petinek, és azóta (lassan de biztosan) be is szokott végre. Az óvónők tündériek, megértők és tényleg hagyták a saját ütemében beszokni. Jövő hét csütörtökön adventi készülődés lesz az oviban, olyan szülőkkel összevont, meg is hívtak minket. Örülök, el is megyünk mind a két gyerekkel (Marcinak is elintéztem, annyira szereti az ilyen foglalkozásokat). Ildikó néni (a fejlesztőpedagógus) nagyon kreatív, akárhányszor Petiért megyek, ő kint van és tűzköd-díszít, dekorál :)

Úgyhogy már nincs más hátra, lassan nekem is vissza kell szoknom a munkába, lehet nehezebb lesz mint az ovi Petinek :) Bár időnként már kezdem úgy érezni, hogy kellene egy kis kikapcsolódás :))

Ma például fél órán keresztül visított Peti, hogy "NEM AKAROK ALSÓNADRÁGOT VENNI!!!" Előző nap pedig szánt szándékkal belepisilt a nadrágjába, csak mert sietnünk kellett. Hát igen, egy háromévesnek is vannak hatékony eszközei a felnőttek sakkban tartására :)

Ma éjjel itt járt Mikulás.

Úgyhogy a mai délelőtt gumicukrok, rágók és csokimikulások között telt. Ja, meg hogy ne unatkozzak, gipszporral a levegőben.

Marci ugyanis egy kvarckristály-bányát kapott a Mikitől. Szerencsére bejött neki, ki is bányászta mind az öt kristályt azon nyomban :)

A harmadik szülinap

2009-10-28T12:14:00.004+01:00

Igen, elérkezett ez a nap is.... Ez a harmadik sokban különbözött a másik kettőtől.

Először is, már nem egy babát köszöntöttünk, hanem egy igazi, belevaló kisfiút.

A három év alatt magatehetetlen csecsemőből egy nagyszájú, néha bizony szemtelen gyerkőccé nőtte ki magát Peti.

Na meg véget ért egy korszak is. A harmadik gyertya elfújásával elszálltak a gondtalanul együtt töltött hétköznapok is. Vége az együtt sétálgatós, játszóterezős,babakocsi tologatós, lustizós délelőttöknek.

Lesz helyette ideges-rohanós, ködös-jeges-sáros, oviba cipelős,sírós, fázós hajnal.

Ezentúl ajándék lesz minden perc amit együtt lehetünk, ráérősen, nyugodtan. Együtt várjuk majd ezeket a napokat, mikor együtt alszunk majd kilencig, hogy aztán a nagy ágyban töltsük a fél délelőttöt.

Nem tudom más hogy van ezzel a harmadik szülinappal, de én egy kisebb fajta "fészekből kirepülésként" élem meg. Már oviba jár. Már rendszeresen nélkülem tölt pár órát. Ez a pár óra meg egyre csak nőni fog, míg egyszer csak fél nappá növi ki magát. Aztán pár év és az ablakban fogok izgulni éjjel, vajon haza ér-e épségben. Hiába, ez az anyák sorsa és végső soron örülni kell ennek. Örülni kell, hogy egyre önállóbb, egyre inkább a külvilág felé fordul. Egyre többször érzi egyre határozottabban, hogy ő egy külön akarattal rendelkező ember. Így van ez jól, hiszen ha nem így lenne, akkor az nagy baj lenne.

De nézzük csak, mi történt három évvel ezelőtt? Egy őszi reggelen végre elérkezett a nagy nap. 15 órás vajúdás után világra jött egy gyönyörű, erős, fekete hajú kisfiú, Péter. Születésével tíz hónapnyi aggódásnak lett vége. Mert sokat aggódtunk érte. Aztán egyszer csak ott volt, sírt, hihetetlen hangerővel. Felfoghatatlanul csodálatos pillanat volt, ami mára csodálatos évekké dagadt.

Egy szó mint száz, boldog harmadik születésnapot drága Petikém! Zének pedig köszönöm ezt a csodálatos kisfiút :)

Képek a harmadik szülinapról:

Peti 3. szülinap

Farmville

2009-10-07T13:30:00.004+02:00

Igen, az új szenvedély :)

Ez egy ingyenes játék a Facebookon, lényege, hogy vetéssel, aratással "farm pénzt" gyűjthetsz, és rengeteg jó dolgot vásárolhatsz a farmodra, például fákat, állatokat, házat, biciklit, a lényeg, hogy megalkothatod a saját kis farmod és ha van elég pénzed, bővítheted is a területed.

Rengeteg szomszédod is lehet, persze ha az ismerőseid is játszanak. A legjobb benne az, hogy nem igényel sok időráfordítást, ha akarod olyan gyümölcsöt-zöldséget vethetsz el, amihez akár 6 napig sem kell hozzá nyúlnod. Szóval mostanában Zével egymást próbáljuk megelőzni, vetünk-aratunk.

Mivel nem volt elég szomszédunk, csatlakoztunk a Farmville Clubba, és elkezdtünk szomszédokat gyűjteni.

Jelentkeztek is, a világ minden tájáról.

Van kínai, amerikai, svéd, görög, arab, német szomszédunk is. Hihetetlenül jó látni, hogy fejkendős arab asszonyok, komoly amerikai üzletemberek, sokgyermekes olasz anyák is ugyanúgy szántanak-vetnek-aratnak, mint mi itt, Magyarországon :)

Úgyhogy így "éldegélünk" békében egymás mellett, minden nap küldünk egymásnak valamilyen ajándékot, és segítünk is a másik farmján ha valami munka akad.

Mikor néztem a szomszédaim fényképét, átfutott rajtam, milyen jó is lenne, ha az életben is így lenne.

Ha békében együtt élne mindenféle nemzetiségű, vallású emberke és nem lenne ellenségeskedés és háború.

Azt hiszem akik ezt a játékot játsszák,és előítéletek nélkül szomszédoknak fogadnak mindenféle kultúrákban élő embereket, azok már meg is tették az első lépést ez ügyben :)

Úgyhogy mindenkit arra bíztatok, ha van hetente egy-két szabad perce, vessen, arasson, szerezzen barátokat :)

Sakk

2009-10-04T12:14:00.003+02:00

Peti újabban sakkozik Zével.

Először csak felrakosgatták a bábukat és úgy csináltak, mintha.

Aztán Zé magyarázni kezdte neki a sakkfigurák nevét. Gyalog, bástya, stb...

Másnap Peti kérte, megint sakkozzanak.

Szépen felsorakoztatta a bábukat és mondta közben a nevüket:

"Gyerek" (gyalog), "báttya" (bástya). Egyébként nem keverte össze, csak átnevezte őket.

Végülis, miért ne? Lenne anya bábú, meg apa, após és anyós, gyerek, meg báttya. Sokkal izgalmasabb lenne, nem?

Rubik kocka manapság

2009-10-04T11:47:00.006+02:00

Szombaton vettem Marcinak egy Rubik kockát, kíváncsi voltam, mihez kezd vele.

Pár óra kitartó tekergetés után odajött hozzám és azt mondta:

- Te, anya! Tudod mit kellene csinálni?

- Mit? - kérdeztem.

- Egy olyan programot, amivel ki lehet rakni a Rubik kockát. Csak be kellene színezni rajta a kocka állását és a program megmutatná a lépéseket! Gondoltam rákeresek. Nem, nem Marcinak jutott eszébe először. Van ilyen program.

Úgyhogy délután ezzel rakta ki a kockát...

Hol vannak már a régi szép(?) idők, mikor szenvedtünk a kockával, majd pár hónapnyi sikertelen próbálkozás után feltettük a polcra porosodni?

Én például mérgemben levakartam az összes matricát és átragasztottam őket (mégsem hagyhattam úgy, szégyenszemre).

A mai gyerekek nem trükköznek. Nem ragasztgatnak,nem vágják falhoz, egyszerűen kitalálnak rá egy programot.

A többi meg versenyt űz a kirakásból, csukott szemmel, másfél perc alatt.

Hiába, fejlődünk, és nem butulunk, hanem ijesztően okosodunk. Mármint nem mi, hanem a kis tizenévesek. Rengeteg kis zseni mászkál közöttünk.

De vajon ugyanolyan felemelően csodálatos nekik is ha kirakják, mint nekünk volt régen? Nem, nem hiszem...

Azért nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a világ, mikor már ők fogják irányítani.

Jobb lesz? Vagy rosszabb? Érdekesebb, vagy sokkal unalmasabb? Örömet fog-e okozni bármi probléma megoldása, ha nem kell többet megdolgozni érte? Vagy tovább bonyolítjuk a dolgokat, hogy legyen majd megint min agyalni?

Érdekes. Kíváncsi vagyok nagyon.

Én bízok bennük, hogy sokkal, de sokkal jobb lesz.

Merlin - Cabaret a'la Carte

2009-09-28T14:33:00.004+02:00

Na, túlestünk az estén, megvagyunk :)

Szuper volt minden, minden szempontból!

Anyósék jól viselkedtek, Peti megkönyörült rajtuk, simán, 3 Anna-Peti után aludni tért, semmi műsor!

Tehát kétszeresen is örvendünk: Egyrészt hogy ez az este jól ment, másodsorban pedig ezzel megnyílt a kapu a további barátos-beszélgetős-borozgatós, mozizós, vacsorázós esték előtt :)

Mi 11-ig voltunk a Merlinben.

Az előadás fergeteges volt. Cabaret a'la Carte volt a címe és tulajdonképp egy színdarab kellős közepén vacsoráztattak meg minket.

(bővebben itt: http://www.wssz.hu/tartalom/cikk/38395_kabare)

Már a fogadtatás sem volt semmi, mikor beléptem, egy kedves pincérfiú (egyből felismertem, Szabados Mihály, színész, lásd a képen) az asztalhoz kísért, kihúzta a székem, megkérdezte, mit hozhat inni. Tök zavarban voltam a szitutól :)

Aztán elkezdődött az előadás.

A következőképpen zajlott:

Előadás, előétel, előadás, főétel, előadás, desszert.

Nagyon jó volt. Az asztaltársaságunk is. Egy mérnök és egy jogásznő (ők egy cégtől) és Zé egy munkatársnője.

A társaság elég puccos volt, de ami megnyugtatott, hogy legalább annyira voltak feszengőek, mint mi.

A vezérigazgatónak volt egy jó húzása az elején: Levette a nyakkendőjét-zakóját, és erre kért mindenkit.

A dumája is jó volt: "Mint tudjuk, válság van. Ezért egybevontuk a vacsorát és a színházat" :)

H1N1 - érdekességek

2009-09-28T12:20:00.005+02:00

Barbi linkje, olvassátok!

Akinek nincs televíziója, annak elmondom, hogy van egy műsor, amiben felnőtt emberek mérik össze elsősorban lexikális tudásukat ötödik osztályos gyerekekkel és rendre szégyenletesen alul maradnak, szinte minden témában. Beleértve a matematikát is. Lássuk, Ön okosabb e, mint egy ötödikes?

Ma reggel a Kossuth Rádióban hallottam, hogy bár a felnőtteken végzett tesztek eredményei még nem ismertek, elkezdték veszprémi önkéntes gyerekeken tesztelni a H1N1 vakcinát. Mivel a vakcina le van gyártva, rövidesen beindul a marketing gépezet, ami el fogja adni Önnek, nekem, minden embernek, aki ostobább, mint egy ötödikes.

A számtan példa: Amennyiben egy millió fertőzött emberből a sertésinfluenza megöl 500 embert, hányat fog megölni 10 millióból? A helyes válasz természetesen 5000, és ez a hivatalos WHO által publikált arány a jelenleg ismert H1N1 változat veszélyességét illetően.

Ez ugye elméleti szám, de ennyi halálos áldozata lenne egy minden magyar állampolgárra kiterjedő influenza járványnak. Jegyezzük meg ezt a számot, mert még visszatérünk rá.

Mit felejtettünk el 33 év alatt?

Talán többen olvastak arról, hogy 1976-ban volt már egy sikertelen sertésinfluenza-oltóanyag kampány, ami több száz ember idegrendszerében okozott helyrehozhatatlan kárt, miközben sokakat megbénított. Az orvosok még nevet is adtak a tünetnek: Guillain-Barre szindróma. Nem tudom, miért nem a Mérgező-Védőoltás szindróma nevet kapta – talán túl beszédes elnevezés lett volna.

Mindenesetre tény, hogy az orvosok nem voltak tisztában az oltóanyag hosszabb távú hatásaival és ez emberek százainak életét tette tönkre. A tagadás mit sem segít a dolgon. Emlékezzünk csak az autizmus és a csecsemőkori védőoltások kapcsolatára. Azt is évtizedeken át tagadták, mire 2003-ban az Egyesült Államok kormánya elfogadta a higanyt tartalmazó oltások káros hatásairól szóló tanulmányokat, és azóta folyamatosan vonják ki ezeket az oltóanyagokat a használatból. Az emberi szervezetbe bejutó anyagok határértékeit meghatározó amerikai kormányhivatal, az EPA (Környezetvédelmi Ügynökség) 2003-as adatai szerint egy 2 hónapos csecsemő a megengedett higanydózis 129-szeresét kapta az oltásokkal. Nem csak az amerikai csecsemő, hanem a magyar is, csak az ÁNTSz nem ért rá ezzel foglalkozni, mert a vitaminok betiltásával van elfoglalva.

És persze van egy csomó dolog, amit sem az ÁNTSz, sem a gyógyszeripar nem szeretné, ha Ön megtudná:

1. A védőoltás, amit rövidesen rászabadítanak a gyerekeinkre, lóhalálában készült el. Állami és ENSz rendeletek biztosították, hogy a gyártás előtt ne kelljen a szokásos teszteket elvégezni a rövid és hosszabb távú mellékhatások tekintetében.

2. A védőoltás olyan adalékanyagokat tartalmaz, amik azonnal gyulladásos tüneteket okoznak a szervezetünkben. Ezek miatt várhatóak a korábban is nagy arányban jelentkező idegrendszeri elváltozások.

3. A védőoltás akár meg is növelheti a tényleges influenzával kapcsolatos halálozási arányt amiatt, hogy megváltoztatja (elnyomja) a szervezetünk normális immunválaszát egy igazi vírusra. Nincs semmi statisztikai bizonyíték arra vonatkozólag, hogy bármi előnye származna azoknak, akik beoltatták magukat korábban, más járványok esetén. Ezt nem méri senki.

4. Az orvosok a mai napig nem tudják, ténylegesen mi okozta az 1976-os paralízises megbetegedéseket a védőoltást kapott emberek között, ennek ellenére ismét be akarnak oltani mindenkit.

5. Ha Ön vagy családtagja belehal a védőoltásba, vagy komolyan beteg lesz tőle, a gyártó cég nem felelős ezért. A kormány teljes mértékben átvállalja a felelősséget tőlük és fizeti őket mennyiségi és nem minőségi alapon. A kormányok felelősségét itt most nem minősíteném.

6. A D-vitamin, messze hatékonyabbnak bizonyult minden influenza védőoltásnál, de mindenki jobban jár, ha ezt Ön nem tudja meg.

7. A gyógyszergyártó cégek, akik érdekeltek az oltóanyag gyártásban, milliárdokat tesznek zsebre a következő hónapokban, amit az adóhatóság megemelt adók formájában vesz ki az Ön és az én zsebemből.

8. Amikor itt lesz a járvány és elkezdenek az emberek belehalni a betegségbe, sokan közülük olyanok lesznek, akik kaptak az oltásból. Az orvosok pedig ezt is meg tudják magyarázni szokásos “gyógyszerlogikájukkal”: a megmentettek száma sokkal nagyobb, mint azoké, akiket elvesztettünk. Persze a megmentettek száma nem ismert, az egy fikció. Mivel a krónikus betegek közül legelőször azokat oltják be, akiknek a legsúlyosabbak a betegségtünetei, nem is lesz nehéz megmagyarázni, hogy amúgy is meghalt volna. Krónikus betegségnek minősülnek az idült légúti betegségek, a krónikus szív- és érrendszeri betegségek és veleszületett vagy szerzett immunhiány.

9. Ha valamire, egy dologra jó lesz a következő hónapok védőoltás kampánya: a hatóságok fel tudják mérni és be tudják azonosítani azt a birka tömeget, amelyiket bármikor, bármilyen veszéllyel megijesztve sorba lehet állítani védőoltásért vagy bármiért, amit el akarnak adni nekik. A későbbi ilyen kampányokat olcsóbbá teheti egy ilyen címlista.

10. Az elmúlt hónapokban millió szám fertőződtek meg emberek a H1N1 vírussal és gyógyultak meg anélkül, hogy bármi kezelést kaptak volna. A legtöbben észre sem vették, hogy influenzások voltak, mert a H1N1 fertőzés lefolyása enyhébb a korábban megszokott influenzákhoz képest.

11. Az egészségügyi dolgozók mindössze 30%-a adatná be magának vakcinát, miközben a 70%-uk nem, vagy még gondolkodik. A legtöbben (60%) a várható mellékhatások miatt aggódik. Ez derül ki 1500 egészségügyben dolgozó angol nővér körében végzett felmérésből.

Számoljunk tovább:

Hány embert kell beoltani a vakcinával, hogy megmentsünk EGYETLEN életet a sertésinfluenza következményeitől? Figyelem! Ez a kérdés sosem fog a vezető médiákban elhangzani. Mivel a becsületes válasz nem az, amit az emberek hallani szeretnének…

A válasz mindenesetre elég egyszerű. Amennyiben feltételezzük, hogy a vakcina 100%-ban hatékony (ami azt jelenti, hogy megakadályozza a halált, ami egyébként bekövetkezett volna), egy élet megmentéséhez 2000 embert kell beoltani. Ez az arány számos médiában megjelent, mint ennek az új vírusnak a veszteségi aránya.

Mivel azonban nincs 100%-os hatékonyságú oltóanyag (messze nincs), nézzünk egy hasonló esetet. A szezonális influenza oltóanyagok esetén 1%-os hatékonyságról beszél a tudomány. A halálos esetek 1%-ában hatékony, amire a tudomány lelkesen tapsol, mert “minden egyes élet értékes”. Viszont ha ezt az arányt az új influenza oltóanyaga sem szárnyalja túl, a képletünk úgy alakul, hogy 200000 embert kell beoltani EGYETLEN élet megmentése érdekében.

Ha ezt beszorozzuk egy oltóanyag költségével, azt kapjuk, hogy EGYETLEN élet megmentése a H1N1 vírussal szemben 200-800 millió forintba kerül, attól függően, hogy melyik patikában szerezte be az ember az oltóanyagot.

Az oltóanyag gyártói persze optimistábbak nálunk. Szerintük a halálos esetek közel 10%-ában lehet hatékony a védőoltás. Ha nekik lesz igazuk, 10 embert mentett meg a 200000-ből a vakcina, miközben tudja Isten, mennyit öl meg a vakcina maga ebből a 200000-ből.

Kinek ennyire értékes 1 élet?Az egészségügyi politika persze nem a józan ész alapján működik. Az politikai alapon működik. A politikusok pedig aszerint működnek, hogy “csinálni KELL valamit”. A reformok reformját is megreformálják, mert azt várja el tőlük a választó, hogy változtassanak, mert most nem jó. Ezért ők csinálnak valamit, mert az jobb, mint semmit sem csinálni vagy mondani. Mellrák ellenes program rákot okozó sugárzással tesztelve, tanulási nehézségek pszichiátriai tesztelése és kezelése drogokkal, éppen ilyen kényszertevékenységek, amit politikai kényszercselekvések szülnek.

200000 embert beoltani egy teszteletlen oltóanyaggal annak érdekében, hogy megmentsünk egyetlen életet, miközben ennél jóval több fog belehalni az oltásba magába, szintén elgondolkodtató – nem? Ha a józan ész alapján közelítjük meg. Persze politikai és pénzügyi szempontból ez a helyes választás. Ha nem teszünk semmit, nincs pénz és még le is váltanak a következő választásokkor.

Lássuk: az Ön esélye 1:1 arra, hogy egy teszteletlen vakcinával oltják be, miközben 1:200000 az esélye annak, hogy Ön lenne az a szerencsétlen, aki belehal egy sertésinfluenza fertőzésbe. Amennyiben ezt szeretné más megközelítésbe helyezni, ennek több nagyságrenddel kisebb az esélye, mint annak, hogy Önt villámcsapás végzi ki az élete során (1:5000). Forrás: NOAA

Matematikailag kifejezve: abban reménykedni, hogy a védőoltás védi meg a sertésinfluenza okozta haláltól kisebb, mint annak, hogy telitalálata lesz a lottón. És mellesleg a lottózásnak nincsenek várható idegrendszeri károsodást okozó mellékhatásai. A lottóra szokták mondani, hogy az egy adófajta azon emberekre kivetve akik nem tudnak számolni.

A védőoltás pedig most egy olyan adónemmé lépett elő, amit azok az emberek fizetnek meg, akik nem értenek az egészséges élethez.

Az influenza védőoltás nélkül is túlélhető. Rendszeres kézmosás, napi fél óra mozgás a szabad levegőn, D-vitamin, C-vitamin és cink, szelén és egyéb ásványi-anyagok bőséges mennyiségben, este egy hideg vizes zuhany tökéletes védelmet biztosít. És a mellékhatásai is kellemesek. Például a férfiak potenciája, a nők életkedve egyaránt visszatér tőle. Ez mind nem mondható el a vakcináról.

( forrás: http://www.hostom.net/boszininjacomujwp/oltasok/ )

Fő a biztonság

2009-09-10T14:02:00.004+02:00

Tegnap leküldtem Marcit gyufát venni. Nem telt el öt perc és vissza is ért. Mondta, hogy nem adhatnak el 18 év alattinak gyufát. Se cigarettát, se alkoholt, se óvszert.

Oké, értem én, igazuk van. Részben.

Mert egyet nem értek.

Óvszert miért nem vehetnek? Nem egy helyről hallottam már, hogy a mai 16 évesek már simán szexelnek. Vagy tegyék inkább óvszer nélkül?

Azt sem igazán értem, hogy mi kárt okozhat mondjuk egy 12 éves, ha gumit vesz? Lufit fúj belőle? Netalántán felpróbálja?

Hát, egy biztos. Változnak az idők.

Hol vannak már a kis gyufaárus lányok...

Óvodai beszoktatás

2009-09-09T17:57:00.003+02:00

Az első óriási törés a szülők és gyermekük életében, mikor a családból először kerül intézményi nevelésbe. Ez az első leválás nem megy könnyen senkinek.Tulajdonképpen ez természetes is, hisz egészséges, nyugodt családi háttérből kikerülve új világba csöppen a 3 éves kicsi.

Az óvodai beszoktatás kezdetén mindig azt mondom a szülőknek, ha a szülő megszokja, idő multával gyermeke is így tesz. Persze előzetesen anya, apa sokat tehet azért, hogy ne érje gyermeküket hideg zuhanyként az óvoda. Gyakran hallottam, mikor anya így fegyelmezte kicsijét – „…megállj, majd ha ovis leszel, ezt nem csinálhatod …, kapsz az óvó nénitől!”

Az óvodával ne ijesztgessük, hanem igyekezzünk pozitív képet kialakítani folyamatosan ovikezdésig benne. A zökkenőmentes beszoktatásra nincs kész megoldás, minden gyermekhez külön, egyénre szabva kell megtalálnunk a kulcsot.

Több szülő megkérdezte már tőlem az évek során, „Óvó néni, hogy neveljem, fejlesszem otthon tovább gyermekemet, most hogy óvodás lesz?” ,,A családi nevelés ezután is ugyanolyan fontos, mint az óvodai fejlesztés”- válaszolok erre, és nagyon komolyan is gondolom.

Egymás nélkül egyik sem ér sokat. Az otthoni háttér, a családból hozott szokások (étkezési, pihenési), követelmények ismeretében, tudatában kezdhetjük meg az óvodai fejlesztést. Egy gyermek alapvető tulajdonságainak, beszédfejlettségének, különleges szokásainak ismerete híján vakvágányra juthat az óvónő.

Különböző óvodai programokkal nevelnek óvodáink, van, ahol projektszerű, témakörök szerint, van, ahol a művészetek alapjait tekintik mérvadónak, van, ahol a gyermekek egyéni képességeinek fejlesztésére építkeznek. Sorolhatnám még ezeket, de a legfontosabb, hogy a szülők először ismerkedjenek meg annak az ovinak a programjával, ahová gyermeküket adják.

Aztán, ha van lehetőségük óvónő választásra, azt is körültekintően tegyék! Az az óvodapedagógus, aki gyermekszerető, empatikus és kisugárzása érződik az első találkozások alkalmával, biztos megfelelő lesz gyermekük számára. Tapasztalataim szerint mindig a gyermek választ, mert megérzi az első, kapcsolatteremtő együttlét alkalmával, az igazi óvó nénit! Ennek egyik biztos jele lehet az is, hogy az óvónő első alkalommal nemcsak a szülőkkel beszélget, hanem a gyermeket is megszólítja.

Még egy dolog, ami talán véleményem szerint a legfontosabb, a BIZALOM! A szülők bízzanak meg nagyon abban az óvónőben, aki gyermekükért lesz felelős. A legjobb, ha ez a bizalom kölcsönössé válik és az óvónéni is bízik a szülőkben, a gyermekben. Ez a titka a sikeres közös nevelésnek!

Videó

2009-09-06T15:34:00.002+02:00

Alteregó a neten

2009-09-04T13:20:00.005+02:00

Ezt az arckeresőt tegnap találtam, jókat nevettem rajta (meg Másikbarbi is :)) http://www.pictriev.com/facedb/fs2.php?imgref=1792bea8b38f0

A kereső szerint Petinek ő az alteregója.

Mondjuk kislány, de mit számít, kis hajat növesztene Peti, még jobban hasonlítana! :D

Atkins táplálkozási szemlélet

2009-09-04T12:31:00.007+02:00

Direkt nem diétának írtam, ugyanis ez inkább egyfajta táplálkozási szemlélet, ami a napi feltétlenül szükséges, hízást még nem okozó szénhidrátmennyiség fogyasztását jelenti (lásd a képen az Atkins féle táplálékpiramist).

Még Peti fogantatása előtt így éltem, így tartottam a 56 kilós súlyomat 6 éven keresztül, minden nehézség és áldozat nélkül (70 kilóról fogytam le). Aztán Peti megfogant, és a nőgyógyászom javaslatára "hízókúrába" kezdtem.

Szóval,most újra belekezdtem. Ez már a nyolcadik nap.

Célom, hogy lefogyjak 60 kilóra (ez 7 kiló mínusz). Azonkívül vissza akarom nyerni a régi energiám, na meg csökkenteni akarom a káros koleszterin szintemet.

Ha megvan a 7 kiló mínusz, akkor jön majd az izmosítás, formázás :) Jövő nyárra már egy bombanő fog kilibbenni a strandra, ez tuti :D

Eddigi eredmények:

Másfél kiló mínusz, csípő: -1 cm, derék: -2cm, comb:-1cm, mell: -fél cm, felkar: -fél cm.

De ami a legfontosabb, a fáradékonyságom teljesen elmúlt(ami az ingadozó vércukorszint miatt volt), energikusabb lettem, sokkal mélyebben alszom éjjel, duplájára nőtt a libidóm ;) és a ráadás, az éhségérzetem ELTŰNT!!! Ahogy mondom, szó szerint. Úgy kell magamba erőszakolni a kaját legalább háromszor egy nap.

Kedvenc "csemegém" a tejszín, abból is a zsíros fajta, szerencsére ezt korlátozás nélkül ihatom, ugyanis napi fél liter mellett is ezerrel ketózisban vagyok. Néha belecsalok egy kis kesudiót,mogyorót is. Kedvencem még a bacon-ös-sajtos tojásrántotta :)

A keton tesztcsíkom bíborvörös (halványrózsaszíntől bíborvörösig mutatja, mennyi a vizeletben a ketonszint), ami egyértelműen jelzi,hogy a szervezetem a glükóz helyett a zsírkészleteimet hasznosítja hogy energiát termeljen.

Egyébként beszéltem a dokimmal is, áldását adta. Egy hónap múlva vérvétel, kíváncsian várom az eredményeimet, mármint, hogy mi lett a magas "rossz" koleszterinemmel, merthogy a szénhidrátszegény diéta azt is csökkenti.

Szóval még 7 nap és áttérhetek a folyamatos fogyás szakaszába, és ez a szakasz már sokkal "engedékenyebb" lesz. Ehetek zöldségeket, bogyós gyümölcsöket és olajos magvakat is.

Addig is izgulok, hogy vajon mit mutat a második hét végére a mérleg. Általános fogyás 2-5 kiló között szokott lenni, én megcéloztam a hármat :)

Kazincbarcikai nyaralás

2009-08-27T14:12:00.004+02:00

Újra itthon! :)

A nyaralás szuper volt.

Minden összejött, minden jól sült el, minden a forgatókönyv szerint zajlott. Mikor megérkeztünk Kazincbarcikára, kicsit pánikba estünk... Egyszerűen nem tudtuk elképzelni, hogy ezen a (minimum) húsz évvel elmaradott, lepukkant lakótelep környékén szép szállást találjunk. Még a hotel utcája is borzasztó volt, Zé már gondolkodott, hogy visszafordulunk, és elmegyünk a Balcsira :)

Aztán a behajtón felhaladva egy másik dimenzióba érkeztünk. Gyönyörű ápolt környék, szép, igényes hotellel.

Úgyhogy maradtunk.

Nem is bántuk meg, mert a hotel tiszta volt, modern, a személyzet kedves és közvetlen.

Az ételek nagyon finomak voltak, reggelire svédasztalról válogathattunk, vacsorára pedig 6 féle leves, 27 féle főétel és 6 féle desszert volt az étlapon. Peti persze minden nap a gyümölcslevest ette rántott husival és hasábburival, Marci viszont igazi ínyenc módjára végigkóstolt mindent :)

Az éjszakák jól teltek, szerencsére klíma is volt, így talán elmondhatom, az idei nyáron most aludtam a legjobban :)

Első nap strandoltunk a hotel strandján, Peti imádta a maci medencét, ami direkt 6 éven aluliaknak volt kitalálva. Még én is élveztem, ugyanis a medence mellett műanyag padok voltak rakva, így nem kellett ácsorogni, vagy görnyedve lábat lógatni a víz szélén, csak hátradöltem és bambulásztam :))

Éjjel esni kezdett, így másnapra lehült az idő kicsit, de kirándulni tökéletes volt!

Délelőtt elmentünk Aggtelekre barlangászni. A gyerekek is nagyon élvezték az egy órás sétát, mivel kiépített betonúton haladtunk, még megeröltető sem volt. Gyerekeseknek egyébként ezt a rövid túrát ajánlják. Pont elég is volt nekünk is. Szerencsére mire kiértünk a barlangból, ki is sütött a nap, így játszótereztünk, megebédeltünk (kemencés lángos, isteni!). Majd délután, 16 óra után még elautóztunk Miskolctapolcára, a barlangfürdőbe. Mivel kicsit szeles volt az idő, csak a barlangfürdő részt próbáltuk ki,szuper! Peti és Marci is nagyon élvezte, a víz finom meleg volt.

A harmadik napon még szintén nem volt kánikula, így megintcsak ideális volt egy kis kirándulásra.

A következő célpont Szilvásvárad volt. Fél óra alatt odaértünk, éppen elcsíptük a kisvasutat, így 10 perc alatt Szalajka völgyben voltunk. Hát az a hely valami csodálatos! Az erdő, a rét mellett lévő tó is hihetetlen gyünyörű! Felmásztunk az ősember barlanghoz is, ám azt kell hogy mondjam, hogy aki nem bukik az üres, egyszerű kis barlangokra, az ne másszon fel.

A túra után visszamentünk a rétre, majd kb. 5 perces sétával elértük a Fátyol vízesést, az is nagyon szép volt. Peti ujjongott, mert felismerte a helyet az Anna Peti könyvekből :)

Majd másfél órás várakozás után visszavonatoztunk Szilvásváradra, megebédeltünk (Zé megkóstolta a pisztrángot, mi Marcival inkább maradtunk a rántott Camambertnél, narancsos áfonyalekvárral és almaszósszal töltött burgonyakrokettel :)) Isteni volt!) Aztán Marci kiharcolt egy bobozást, mivel a kalandparkot zsenge kora miatt csak felnőtt kíséretében járhatta volna be, Zé pedig kikérte magának, hogy ebéd után fákon csüngjön, meg kötelet másszon. Ki érti ezt? :)

Szóval a bobozást Peti is nagyon élvezte, zengett a nevetésétől az erdő, háromszor visszatapsolta a bobot.

Amit sajnálok, hogy a fiúk leszavazták a Lipicai méneshez vezető sétát, úgyhogy ez kimaradt :( Nem baj, majd legközelebb :)

Következő napon megint elmentünk baralangfürdeni, most már kint is tudtunk medencézni, szuper volt. Délután pedig még leugrottunk a hotel strandjára is. Hihetetlen, hogy Peti órákat képes a medencében ellibegni, egymagában :)

Egyik nap mondjuk levitte az autóit is, és egy Gergő nevű kisfiúval tologatták a medence szélén.

Egy szó mint száz, érdemes mindenkinek egyszer kipróbálni Északmagyarországot is! Hihetelen szép tájak vannak arrafelé (igaz, Barbi? :)) Mi ámulva, 40-el csorogtunk lefelé az erdőkön-mezőkön, annyira szép volt a kilátás!

Zével megbeszéltük, hogy ezentúl is így fogunk nyaralni, hogy strand is legyen, de kirándulni is legyen lehetőség,mert csodaszép helyekre jutottunk el, kár lett volna a tengerparton feküdni egy héten keresztül!

Képek a nyaralásról ezeken a linkeken láthatóak:

(A Barlangfürdőhöz még lesz töltve pár kép, de ott sajnos a pára miatt belső helyszínen nem tudtunk fotózni, meg amúgy is elzártuk az értékmegörzőbe a gépet.)

http://picasaweb.google.com/zolabori/Kazincbarcika2009082126HotelLukacsEsKornyeke#

http://picasaweb.google.com/zolabori/AggtelekBaradlaBarlang#

http://picasaweb.google.com/zolabori/SzilvasvaradSzalajkaVolgyOsemberBarlang#

http://picasaweb.google.com/zolabori/MiskolctapolcaBarlangfurdo?authkey=Gv1sRgCNLX7_DX86mzXw#

Nagymama és unokája

2009-08-06T13:26:00.006+02:00

Ezt el kell mesélnem, annyira megható volt.

Ma reggel történt, a csepeli buszon.

Velem szemben ült egy nagymama, ölében 4 éves forma kisfiúval.A kisfiúnak gyönyörű, hatalmas, őzbarna szemei voltak.

A beszélgetés elejét nem csíptem el, de felkaptam a fejem, mikor ezeket a mondatokat hallottam:

-... de mennünk kell haza anyához és apához, mert már nagyon hiányzol nekik. -mondta a nagymama.

- De nekem meg Te fogsz hiányozni...-mondta a kisfiú.

Nagymama megpuszilta a kisfiú fejét és folytatta: - Majd megint fogunk találkozni, hamarosan... Kisfiú gondolkodik, nagyon komoly arccal, majd pár perc múlva megszólal: - De akkor te egyedül fogsz maradni... Nagymama a könnyeivel küszködött, majd megpuszilta megint a kisfiút.

A pici megint gondolkodott és újra megszólalt:

- Akkor Te egyedül fogsz maradni és én azt nem akarom....

Nagyi minden erejét összeszedte, hogy természetes és nyugodt maradjon a hangja és nyugtatgatni kezdte:

- nem baj, ha egyedül maradok, majd jól kipihenem magam.

- És utána, mit fogsz csinálni? - kérdezte a kisfiú.

- Hát, mikor kipihentem magam, majd újra találkozunk. Addig telefonálunk, skypeolunk, és küldünk ölelős fejecskét egymásnak, jó? - Próbált könnyed lenni és mosolygós, de legszívesebben sírt volna...

A kisfiú bólintott, de látszott, hogy tudja (istenem, milyen bölcs és komoly nézése volt!) tudja, hogy a mama akármilyen fáradt is, inkább lenne vele, de hát nincs mit tenni, haza kell vinnie a kisfiút, várják a szülei. Sokáig néztem őket, a kisfiú komolyan nézett ki az ablakon, néha odaszorította a fejét Nagyiéhoz, ő pedig megpuszilta. Nem is gondoltam volna, hogy egy négy éves kisfiú ennyire tud aggódni egy másik emberért...

...és mégis nyaralni fogunk :)

2009-08-06T12:42:00.009+02:00

Közelebbi ismerősem tudják, milyen nehezen szültük meg a nyaralás helyszínét. Szóba került Törökország, Ausztria, ám végezetül úgy döntöttünk, itthon maradunk (főleg, amennyi repülő mostanság lezuhan...) Na jó, igazából a repülőszerencsétlenségek nem is igazán rettentettek el, a fő probléma az volt, hogy nem lett volna kész az útlevél időben...Már az időpont is csak két héttel későbbre volt, úgyhogy esélytelen lett volna meglenni vele...

Szóval Kazincbarcikára utazunk, a Hotel Lukácsba, 6 napra.

Pár kép a hotelről:

Hűvösebb idő esetén fél órás kocsikázással elérhetjük az Aggteleki cseppkőbarlangot, a miskolctapolcai barlangfürdőt, valamint az Anna és Peti könyvből már Peti számára is ismerős Szilvásváradot, ahol kisvasutazni lehet a Szalajka völgyben (ami állítólag festői szépségű) megnézhetjük a Fátyol vízesést, a Lipicai ménest, ellátogathatunk az erdei múzeumba,megnézhetjük a pisztrángos tavat.

Ha éppen nincs kedvünk messzire utazni, a szálloda mellett található egy csónakázó tó, de a szálloda belsejében is rengeteg elfoglaltságot lehet találni, Marci például odavan a billiárdért, a darts-ért, lehet csocsózni, de van játszószoba is a kisebbeknek.

Végre megtaláltuk a számunkra ideális szobát is, ami egy nappali+ hálóból és egy teraszból áll, így ha a gyerekek már alszanak, mi akkor is vígan ellehetünk kettesben. Sajnos az egyszobás elhelyezést már ismerjük balatonlellei nyaralásunk óta (Hotel Lelle,ki ne próbáljátok), ami egy kínszenvedés volt ilyen szempontból (más szempontból is, sajnos) Az esti program úgy szólt, hogy Petit le kellett fektetni este nyolckor, így az egész családnak néma csendben kellett lennie, hogy elég "ingerszegény" legyen a környezet az alváshoz... Azonkívül a vécé és a fürdő tisztasága kritikán aluli volt. A takarítónőt láttuk párszor. Mármint az emeleten, mert hogy a szobánkba be sem tette a lábát, az holt ziher. Viszont olyan kis kedves volt a gyerekekhez, hogy lecseszni meg nem volt szívünk (mi már csak ilyenek vagyunk).

Úgyhogy a fürdőszobát én pucoltam ki egy egész flakon domestossal, a szobában meg az éppen akkor mászni kezdő gyereket nem igazán lehetett letenni (elképzeltem, ahogy az előttünk megszálló volt NDK-s turisták a fürdőszobában álló vizeletben tapicskolva vígan bementek a szőnyegre is).

Szóval Boszinak a nyaralás abból állt, hogy Petikét tologatta a parton babakocsiban, vagy a szállodai szobában igyekeztem úgy terelgetni, hogy az ágyról még csak véletlenül se másszon le. Zoli meg Marcinak próbálta az önfeledt fürdőzést biztosítani, na meg az állandó felügyeletet...

Szóval mindezt csak azért írtam le, hogy lássátok, ezer meg ezer felmerülő problémára kellett most megoldást találni a nyaralás szempontjából.

Hát reméljük, tényleg jó lesz.

21-én indulunk, drukkoljatok, hogy jó legyen, Majd csinálok képeket is, dögivel :)

GYES - meddig jó?

2009-07-27T14:45:00.008+02:00

Először is köszönöm Barbinak, hogy felhívta a figyelmem a riportra! :) http://www.gazdagmami.hu/gyes-alatt/a-3-eves-gyes-tortenete

Szerintem ha egy nő nem élvezi az otthon töltött éveket, annak fél év is sok. De akkor miért szül gyereket?

Ha meg élvezi, akkor kell a három év. Legalábbis a lehetősége.

Részemről azt vallom, ez a három év pont ideális. Élvezem minden percét az itthon töltött időnek, szó szerint.

Imádtam a babával töltött nappalokat (és éjszakákat is), a közös felfedezéseket, imádtam nézni ahogy ügyesedik napról-napra, percről percre. Imádom a babából kisfiúvá cseperedett kisfiam minden egyes megnyilvánulását.

Megőrjített volna a tudat, ha nem láthattam volna ezeket a pillanatokat, mert épp dolgozom.

Bár nehéz volt néha, életem legcsodálatosabb időszaka volt ez a kétszer három év és nagyon remélem, még egyszer részem lehet majd benne.

A riportban Ranschburg Jenő többször is említi,hogy a magyar gyerekek, akikkel - egyedülálló módon - három évig otthon volt a mamájuk, semmiben sem lettek mások, mint azoknak a szülőknek a gyerekei, akikkel pár hónapig volt otthon az anyjuk.

Akkor meg miért ne? Ha nem ártunk vele? Szerintem a legjobb megoldás, ha egy anya addig van otthon a gyermekével, ameddig SZERETNE.

Mert ha van választási lehetőség, az jó. Ha viszont egy anya úgy érzi, jó lenne még nem elvágni azt a láthatatlan köldökzsinórt, biztos hogy ártalmas az anya-gyerek kapcsolatra nézve, ha elszakítja őket a kényszer.

Szerintem ha egy anya kényszernek és bezártságnak éli meg az otthon, négy fal közt töltött időt (megjegyzem, szerintem szegénységi bizonyítvány a négy fal közé szorulni, annyi programlehetőség van! Ki kell használni!) szóval, ha kínszenvedés az együttlét, akkor mindkét félnek (és a családnak is) az a legjobb, ha a gyerkőc bölcsibe, az anya dolgozni megy.

Ami még érdekes számomra és egyfajta "bizonyíték" is arra, hogy a három év ideálisnak mondható (és nem több!) az az, hogy körülbelül 3 hónapja egyre gyakrabban érzem, hogy egy-egy rövidebb időszakra el KELL válnom a gyerektől! Egy két óra és feltöltődöm, nem kell több.

Lehet, hogy érzem, hogy lelkileg fel kell készítenem az "elszakadásra" és emiatt van, de az is lehet, a természet (és az anyai lélek) könnyíti így meg a gyermek önállósodási törekvéseit.

Mert ha szereted a gyereked, hagynod kell, hogy önállósodjon. Ellenkező esetben nem gondoskodó, aggódó "jó" anya leszel, hanem épp ellenkezőleg, elülteted a gyerekben, hogy esetlen és életképtelen.

Egy szó mint száz, szerintem egy gyereknek kell az otthon töltött első három év az anyával. Ha az anya is igényli. Ha nem, és kevesebb is elég, akkor a picinek a jobbik választás, ha bölcsibe kerül és nem az idegbajos anyukájával kell összezárva lennie.

Rubint vs. Béres

2009-07-15T15:30:00.011+02:00

Na, pár napig tanakodtam, hogy melyik csajszit válasszam a tornáimhoz. Tulajdonképp mindkettőt utálom (valószínűleg azért meg szépek és fittek, hehe).

Végül egyre inkább Béres Alexandra felé billent a mérleg nyelve. Valahogy az alakja is jobban bejön nekem, nem az a ronda, csupa izom és csont keveréke, mint Réka (állítólag a pasiknak sem jön be az ő testalkata).

Na meg a Nagy Fogyást is Alexandra "páciense" nyerte meg, nem a "Norbiék". Szóval egy szó mint száz, megvettem az Új kihívás nevezetű dvd-t.

Kibontottam, belenéztem. Már csak a gyakorlatok nézésétől is rosszul lettem, úgyhogy inkább kettes sebességgel tekertem, talán így végig bírom nézni anélkül, hogy elájulnék.

Marcikám lelkesen elkezdte csinálni az extra hasizom részt, de pár pillanat múlva kidőlt. :))

Másnap Petit levittem a mamához, (egy gyerekkel kevesebb nézze, hogy szenved az anyja)

Marci aranyosan - és teljesen magától - keresni kezdett nekem egy törölközőt, mivel látta, hogy Alexandra is azon terpesztget a gyakorlatok közben. Kinyitotta a szekrényt és félig hangosan megjegyezte, hogy "na lássuk csak, egy szép törülköző kell, ami illik hozzád" - na ezért a megjegyzésért már megérte felkelni ma :)

Végül egy sötétkéket húzott elő és megjegyezte, hogy "na mindegy, nem olyan szép, de a kék a kedvenc színem"

Mikor Marci belemerült a számítógépes játékba, nekilódultam. Na, nincs mit szépíteni, 15 percig bírtam, azt is úgy, hogy inkább nem néztem volna meg magam kívülről, már ami a gyakorlatok szabályosságát illeti...

Leültem. Mondom kész, ennyi.

Erre Marci megszólalt a válla felett, hogy "hát most csalódtam benned, azt hittem végigcsinálod". Mondja ő, aki tegnap 2 percet bírta :)) Szóval csúnya dolog, de feladtam.

Hogy enyhítsem a lekifurdalásomat, még negyed órát legyűrtem a lépcsőzőgépen, majd pár has-és lábizomgyakorlatot is elvégeztem. Pár perc múlva szól a kaputelefon. Na, pont most jött Peti könyvcsomagja...

Lihegve ajtót nyitottam. Ott állt egy szál atlétában (és persze nadrágban) a két méteres, Arnold testalkatú GLS-es fiúka,dagadó izmokkal, csibész mosollyal, kezében a csomaggal... Lihegve átvettem a könyvet.

Látván, hogy folyik rólam a víz, megkérdezte, itt bent is olyan meleg van? Mondom, áhh, csak épp tornáztam (vagy csúfoljuk annak). Erre úgy nézett rám, mint akit még sosem látott, szemében megcsillant az elismerés és a sorsközösség érzése "lám, hát ő is építgeti a testét, mint én" - gondolhatta (még jó, hogy nem látta, meddig bírtam a kitöréseket meg guggolásokat :)).

"Hát akkor további jó tornát" mondta mosolyogva,még egyszer végignézett rajtam (én meg gyorsan behúztam a hasam,hagy higgye, már profi vagyok) és elment. Mármint le a kocsihoz.

Na igen, további jó tornát... Gondolkodni kezdtem, hogy most akkor hogyan lesz kockás hasam meg olyan fenekem mint J.Lo-nak...

Hááát, lehet hogy első nekifutásra elég lenne egy lazán és kíméletesen megmozgató Pilates gyakorlatsor. Talán a szívem sem ugrana ennyire ki...Na szép... Majd megpróbálom azt is. Valamit mindenképpen kellene tenni.

Vagy talán járjak el futni? Aztán ha már meglesz a kellő állóképességem, majd nekiveselkedek újra a kőkemény edzéseknek.

Szóval ennyi tellett tőlem... Lehet hogy a 28 fokos szobahőmérséklet sem kedvezett a teljesítményemnek. Jó, fogjuk erre :)

Még valami.

Marci jött mellettem az utcán. Talán meséltem, hogy az a kis "cafka" Tina összejött valami pasival.

Marci megorrolt rá, majd röpke 10 perc alatt meggyőzte magát, hogy nem is érdemli meg a csajszi, hogy bánkódjon miatta. Eldobta a kis szívecskét amit tőle kapott.

Szóval, ma jött mellettem, épp egyikünk sem szólt semmit (ritka pillanat) majd egyszer csak megszólalt, de olyan hihetetlen bölcs hanggal, amilyet még sosem hallottam tőle: "Tisztességes lányt kell nevelnem a Tinából"

Óhh. Megkérdeztem, hogy mégis hogyan tenné? Erre ő: "elveszem feleségül"

No komment. Ezek szerint még van esélye a kis hűtlennek :))

Fogszabályzó

2009-07-08T14:36:00.006+02:00

Marci megkapta a fogszabályzóját :)

Egyenlőre kivehetős, mert még sok foga nem jött ki, háromhavonta ellenőrizni fogják, hogy halad a dolog.

Marci tisztára rosszul van, mert alig tud vele beszélni :)))

Azt találta ki, fotózzuk le most a fogait és utána minden hónapban, hogy lássuk, valóban javul-e.

Úgyhogy nyüstölöm, hordja, mert én anno ráúltem, eltörött, aztán annyiban maradt a dolog...

A századik :)

2009-07-03T15:36:00.003+02:00

Ezt a bejegyzést muszáj erre szentelnem :) Éljen a 100. bejegyzés! Ki gondolta volna, hogy ennyi is lesz valaha...?

Új szenvedély

2009-06-30T15:02:00.004+02:00

Vagyis remélem az lesz.

"Angolos" Bogi ismerősünktől loptuk az ötletet, ő imád biciklin utazni.

Úgyhogy ma megvettük az ülést, Zé cangájára felszereltük (persze titok, de én szereltem össze, hát nem volt egyszerű :)) Ma lesz az első tesztvezetés. Kicsit izgulok, vajon mekkorát lehet esni így...

Mindenesetre próbálom nyugtatni magam, hogy ha Bogi anyukája ellavírozott a lányával (kb. 50 kiló lehet, 165 centivel...Ha több valamilyen irányban, akkor bocsíí :))Szóval ha neki ment, akkor talán nekem is fog.

Nyugodj békében Jacko...

2009-06-26T13:48:00.001+02:00

Vonzás törvénye - így lehet fogyni

2009-06-25T14:40:00.004+02:00

Elhatároztam, ledobok egy csekélyke tízest magamról.

Mert kell. Nem vagyok anorexiás, bulémiás, csak érzem, hogy zavar a kis pocak és a kapaszkodók a melltartóm pántja felett.

Kicsit lefogyok, átformálom magam itt-ott, napi egy órát futni fogok (na jó, kezdetbe csak felet)

És hogy könnyebben menjen, alkalmazom a Vonzás törvényének szabályait.

El kell képzelni magam az ideális formámban, fitten, egészségesen, majd elhinni, az is vagyok (ez a nehezebb része) és el kell felejteni a mérleget. Zé szerint amúgy is, a "legjobb mérleg a tükör".

Tökre igaza van! Mert mit ér a BMI, meg a kilók száma, ha az ideálisnak mondott súlyom nekem túl sok?

Voltam már 56 kilós is, na az azért túlzás volt, de hát így reagált a testem az egészséges életmódra... Hiába tartották sokan kevésnek, a közérzetemnek nagyon tetszett. Meg a vérképem tökéletessége is azt mondta, hogy ez az ami nekem az ideális. A diéta és a mozgás amúgy is fontos az egészségemnek, lévén állandó gyógyszeres kezelésre szoruló pajzsmirigy-alulműködésem van. Szóval most nem célom az 56 kiló, de hatvanig mindenképp lemegyek :) Szóval mérleg. Valahogy nem tudtam megállni, hogy ne álljak rá minden reggel.

Máig.

Ugyanis Pejkó hirtelen felindultságában földhöz vágta a szerkezetet... Gallyra ment.

Mondja nekem még valaki, hogy nincsenek véletlenek :) Úgyhogy hajrá. Legjobb mérleg a tükör! :)))

Az anya és az apa közti kötelék

2009-06-25T14:05:00.005+02:00

És ha már ennyire "belemásztunk" pár gyönyörű gondoltat szintén Müller Péter könyvéből.

Érdemes elgondolkodni rajta és eszerint élni :)

"Ez a legmélyebb kapocs.

Én és Te.

Férfi és nő.

Az élet alapja a páros tánc.

Ahogy ölelkezik jin és jang, ahogy fényt gyújt a pozitív és a negatív áram érintkezése, úgy a férfi és a nő szerelmén alapszik minden. Az édenkertben csak ketten voltunk.

Nem volt család.

Az, hogy manapság a párkapcsolatokkal baj van, csak más szó arra, hogy az egész emberiség bajban van.

S ahol - nagy ritkaság manapság! - megjelenik ez az izzó összetartozás-élmény a férfi és a nő között, az élet felragyog, és hirtelen értelmet kap.

Minden család boldogsága a férj és a feleség szerelmén múlik.

Ez a tartópillér. A páros tánc, ami köré rendeződnek a többi családtagok. Ők ketten a "szóló táncosok". Ők adják a harmóniát az egész családi tánckarnak.

Hozzájuk viszonyulnak, és tőlük tanulnak szeretni a többiek.

Nem igaz, barátaim, hogy "a szerelem idővel átalakul szeretetté"!

Nem igaz!

A szerelemnek örökké kell tartani!

A férfiból apa lesz, a nőből anya, jönnek a gyerekek, az unokák, a szeretet minősége megváltozik,hiszen az anyai szeretet nem is hasonlítható ahhoz a vonzalomhoz, melyet egy nő a férje iránt érez - és mégis, nagy baj, ha az anya elfelejti, hogy a páros tánc az ő legfőbb küldetése és haláláig, sőt még azon túl is tart. Örökké.(...)

A gyerekek sérülnek egy olyan családban, ahol férj és feleség nem szeretik egymást. Méghozzá szerelmes szeretettel. Szerelmes szeretet alatt olyan összetartozás értek, amelyet abban a józan eszünk által lehetetlennek tartott, mégis rendíthetetlen meggyőződésben élünk, hogy örökké tart.

A gyerekeknek olyan apa kell, aki szerelmes a mamába. És olyan mama, aki szerelmes az apába. A szónak az Igazi Találkozás értelmében. csakis az ilyen szövetségben érzi magát biztonságban.Ha ez meginog - nem a válásig, csak az elhidegülésig - a gyerek azonnal megérzi. Érzi, hogy hiába szereti őt "külön" a mama és "külön" a papa - ha az ő szeretetük nem két pilléren álló rendíthetetlen híd, akkor a gyerekek nem tudnak átmenni biztonságosan a túlsó partra. Papa és mama szerelme nem elvesz a gyerektől, hanem ad.

Melegséget. Bizonyosságot. Erőt.

Persze, ahogy az egója bontakozik, a gyerek is féltékeny lehet. Megpróbálja magához csábítani - legtöbbször a fiú az anyját. Ez könnyű, mert az anyai szeretet roppant intenzív. Ha ez sikerül, mindhárman belebuknak. A gyerek is, az anya is, és persze az apa is.

Azok a nők, akiknek nem igazán sikerült a párkapcsolatuk, hamar áldozatai lesznek ennek a kísértésnek: inkább anyák akarnak lenni ezentúl,mint feleségek, mert ott boldogok.

Sok család abban megy tönkre, hogy a párjától elhidegült, boldogtalan asszony a gyerekéhez menekül. Így lesz a gyermek a szülői viták áldozata. Hol az anyához, hol az apához bújik.

Védelmet keres, miközben pontosan érzi, hogy feszültség van a szülei között - külön-külön boldogtalanok. Az ilyen családi légkörben nehéz felnőni. "Csak miattam nem válnak el!" - gondolja a gyerek, amit úgy fordít le magában: "Miattam boldogtalanok!" A képet érdekességként csatoltam. Mikor Peti meglátta az asztalon a borítót, arra a szép spirálra mutatott és megkérdezte: "Ilyen volt a hasadban, anya?" Pedig sosem beszéltünk erről ;)

Anyák és apák, ahogy Müller Péter látja

2009-06-25T13:34:00.005+02:00

Már kezdem megszokni, hogy Müller Péter mindig válaszol a bennem felmerülő kérdésekre, egy napos késéssel általában.

Most olvasom az Örömkönyvét.

Tehát megfogalmazta a különbséget anyai és apai szeretet közt.

Íme:

"Gyakran próbáltam elképzelni: Milyen lehet anyának lenni? Rengeteg asszonyt faggattam, az anyámat, a nagyanyámat, a feleségemet: Mondjátok, milyen érzés anyának lenni?

Vajon mit élnék át, ha lenne bennem valaki?

Mi lenne, ha mocorogni kezdene a testemben egy idegen ember, aki a méhemből bújik ki, és annyira az enyém, hogy úgy kell levágni rólam, mert hozzá van nőve a vérköreimhez? Hogyan szeretnék, ha nem férfi, hanem anya lennék?

Nyilván nem úgy, mint most. Most csak úgy tudok szeretni, mint egy apa. Mint egy férfi. Ez más. Egészen más.Akkor is, ha manapság a férfi és női szerepek összezavarodtak,és sok anyának kell kifejezetten apa szerepet játszani egy családban. Szóval, átéltem, hogy anya vagyok (ne nevess!)és azt tapasztaltam, hogy feltétel nélküli szeretetre csakis a mama képes.

Bárki is rejtőzött a méhében, bárki is volt az a "valaki" akit világra hozott: szereti. Bármilyen volt, befogadta magába. Nem minősítette. Nem törődött vele, hogy szép-e vagy csúnya, jó vagy rossz, nehéz vagy könnyű természetű - és ha csakis a szívére figyelt, és nem az ostoba társadalmi elvárásra, még azzal sem törődött, hogy fiú-e vagy lány. Csak egészséges legyen. De ha mégsem az, akkor is az övé. Egy életen át. Kibújik belőle,máris szereti. Sőt, még csak mocorog benne akkor is szereti. Előre. Ismeretlenül. Feltétel nélkül. Akkor is ha később vad lesz, agresszív és összeférhetetlen. Akkor is ha buta, lusta, vagy fogyatékos.

Mi, férfiak erre ritkán vagyunk képesek.

Bennünk is ott rejlik az elfogadó lelkület, de ez sohasem olyan határtalan, olyan "jón-rosszon túli" mint egy igazi anyában. Heves szeretetünket a gyerek el tudja rontani. Mert nem elég, hogy olyan amilyen, nekünk még elvárásaink is vannak. Még valamilyennek lennie is kell hozzá. Mi nem ismerjük a feltétel nélküli szeretetet.

Az apai szeretet is lehet végtelenül erős. Hatalmas, forró és büszke. De jellegében más, mint az anyák szeretete, mert amíg egy mama, a fia hitványságával, rosszaságával sőt, gonoszságával szembesül, lehet, hogy kétségbe esik,még dühbe is gurul,sír és üvölt fájdalmában - de közben egy pillanatig sem szűnik meg fiát szeretni: mert az ő gyermeke.

Az apa szeretete ilyenkor rövidzárlatot kaphat(...)

A férfiharag sajnos képes az ilyen rövidzárlatra: elkeseredett dühében még a legszerelmesebb szeretetét is ítéletté tudja változtatni. Egy anyaisten nem tesz ilyesmit. Képtelen rá. Lehet hogy boldogtalan lesz egy életen át, de az, hogy megbánja, hogy világra hozott, lehetetlenség."

Hát azt hiszem én is hasonlót érzek, csak nem tudtam jól megfogalmazni. Mindenesetre hízelgő, hogy mindezt egy apa írta le. Bátor. Ezt szeretem benne :)

Apák napja

2009-06-22T07:00:00.004+02:00

Tegnap volt Apák napja.

Bevallom, nekem eszembe sem jutott.

Nem tudom, de az az érzésem, ez is hasonló marketingfogás, mint a Valentin nap.

Oké, apák így, apák úgy, vannak jók és rosszak ugyanúgy, mint az anyák között. De miért kellene ünnepelni őket?

Ezek után majd eljön az idő, hogy lesz "fiútestvér" és "lánytestvér" nap, aztán "unokatesó" nap. Aztán pedig "nagybácsi" nap.

Én nem az apák teljesítményét és rangját szeretném lefokozni, dehogy is. De azért lássuk be, akármilyen tevékeny egy édesapa, azért a közelébe sem ér annak, amit mi, anyák teszünk a gyermekeinkért. De szerintem ezt az apák is elismerik.

Ott van először is a terhesség. Az a kilenc hónap ugyan tényleg áldott, de sokszor kínkeserves is, főleg ha görcsök és vérzések tarkítják, és szegény anyukának arról szól a kilenc hónap, hogy végigfekszi, a gyermekéért aggódva.

Ott vannak aztán az utolsó hetek, mikor az orvos gyakrabban jár anyuciba, mint a saját férje, ugyebár...Szegény anyuka ha fehér köpenyt lát, már nyitja is szét a lábait :)

Aztán jön a szülés. Azt hiszem ezt az eseményt nem kell részleteznem, minden anya tudja miről beszélek, sőt, az apák is elismerően néznek feleségükre, ha ott voltak a fájdalom óráiban mellettük.

Majd jön a szülés utáni pár hét, ami gyermekÁGYAS időszaknak egyáltalán nem nevezhető ( karjában a gyerekkel mászkál fel-alá a lakásban, miközben pelenkát mos a picinek,inget vasal a férjének, aztán ebédet is főz az, akinek már nem az első gyereke az akit épp hazahozott)amellett, hogy másfél óránként szoptatja a kisbabát, még a saját testének regenerálódásával is meg kell küzdenie.

Lecsengenek az első hetek megpróbáltatásai, jönnek a fogacskák, esik-kel a pici mikor járni tanul. Ki az aki minden percben árgus szemekkel figyeli, hogy semmi baj ne legyen? Na ki?

Persze elismerem, hogy vannak az aktívnál is aktívabb apukák, akik éjjelente bevállalják a műszakot (mondjuk ha a baba anyatejes, ez nem valami egyszerű :))

Én magam részéről csak a gyermekeit egyedül nevelő apákat köszönteném fel. Az tényleg emberfeletti teljesítmény, ha egy apa, társ nélkül gondoskodik a csemetéiről.

De ideális esetben össze sem hasonlítható a két szerep. Szerintem. Azért édes a kép, nem? :)

Óvodákról mégegyszer

2009-06-17T14:57:00.003+02:00

"Óvoda, óvoda, ki a csuda jár oda?"

A piszén-pisze kölyökmackótól „kölcsönzött” címbeli kérdésre válaszolunk e cikkben, mikor az óvodai beiratkozásokról írunk. Mikor, hova, miért oda írassuk be tipegő korból kinőtt csemeténket?

Mikortól mehet oviba, mikortól kötelező?

Óvodába minden gyerek beíratható, aki elmúlt három éves adott évben. Az évi rendes beiratkozási idő általában minden év április vége, május eleje. Azokat a gyerekeket, akik a következő beiratkozásig fogják betölteni a harmadik évüket, szintén jelezni lehet az óvodában, hogy az év során is felvehessék őket. (Ennek módja óvodánként eltérő, hisz vannak óvodák, melyek túlzsúfoltak, és vannak, amelyeket gyerek híján megszűnés, vagy idősotthonná való átalakítás réme fenyeget.)

Azokat a gyerekeket, aki az év folyamán bármikor betöltik az ötödik életévüket, kötelező beiratni és járatni is az iskolára felkészítő utolsó évre. Ötéves gyereknek ugyanis kötelező legalább napi négy órában óvodában lennie. Az a szülő, aki ez ellen vét, akár ötvenezer forint bírsággal sújtható.

Mikor óvodaérett?

A naptári feltételek mellett persze ésszerű figyelembe venni az óvodaérettségi szempontot is. Az óvodaérettség jó esetben három, négy éves korban alakul ki, vagyis a gyerekek néhány órát szüleik nélkül is el tudnak tölteni.

Ennek feltételei vannak: a szobatisztaság alapkövetelménye mellett a beszéd-képesség, és a beszédértés, az önálló étkezésre való képesség és az a szilárd belső képzet a szüleiről, ami ahhoz kell, hogy fantáziája segítségével a távol lévő szeretett személyt bármikor elő tudja hívni saját megnyugtatására.

Hogyan segítsük az óvodaérettséghez a kisgyermeket?

Az óvodaérettség eléréshez az első években a gyereknek nyújtott érzelmi biztonság, és szoros kötelék, odafigyelés a gyerekre, az „egy húron pendülés” a legjobb „fejlesztés”. Nincsenek gyakorlatok vagy módszerek, mindenkinél egyénileg változó, mi a jó. Az azonban evidencia, hogy amíg a szülő szorong, vagy sajnálja gyermekét az óvodába- menéskor, akkor a kisgyerek ezt az érzést fogja visszatükrözni.

Hol keressünk óvodát?

Ha úgy látjuk, a mi kisfiunk-kislányunk óvodaérett, keressünk neki egy óvodát! Ha nincs tippünk, hol és milyen óvodák vannak, kérdezzük meg bátran a védőnőt, ők általában tájékozottak e téren is. Ezen kívül a játszótéren, kismama-klubban, vagy az önkormányzat Közoktatási osztályán is lehet kérdezősködni a helyi óvodákról. Az interneten a www.ovoda.lap.hu oldalon az egész országban fellelhető óvodák címeit ill. az óvodákkal kapcsolatos anyagokat szedték össze lelkes kezek.

Hogyan válasszunk óvodát?

A legfontosabb szempont, hogy az óvoda ne legyen túl távol otthonunktól illetve munkahelyünktől. Vegyük figyelembe, van-e kertje, jó levegős, nagymozgásos játékra alkalmas tér és kinti játékok, hisz a levegőzés óvodás korban elengedhetetlen.

Ha bejutunk a kinézett oviba, nézzük meg, hányan járnak egy csoportba, ott főznek vagy hozatják-e az ebédet, tízórait. Kérjük el a pedagógiai programot, olvassunk bele, kérdezzük meg, hogyan ünnepelnek, mik a szokások, ezek sokat elárulnak a mindennapok rendjéről.

E sorok írója látott olyan óvodát, ahol a faliújságra kifüggesztett napirendben 9-szer(!) fordult elő a „rendrakás, elpakolás”- mint tevékenység, ami egy óvodás kisgyermeknél nem igazán életszerű, a játéktevékenységét és az örömteli tevékenykedést nem szolgálja. Annál inkább a szabad játék, az kertben, udvaron töltött kötetlen tevékenység.

Milyenek a csoportszobák, milyen az öltőző, a mellékhelyiségek mennyire gyerekközpontúak, mennyi és milyen minőségű játékok vannak? Be lehet-e hozni saját játékot, pl. a gyereknek oly fontos plüss-macit, kendőt? Miként zajlik a beszoktatás, van-e úgy „anyás beszoktatásra” lehetőség?

Figyeljünk oda, milyen módon tartják a kapcsolatot a szülőkkel, van-e kb. kéthavonta legalább szülői megbeszélés, ill. megtartják-e minden új jelentkezőnél a családlátogatást?

És persze – ezzel kellett volna kezdenem - mindenekelőtt az óvónők személyisége a meghatározó: olyan emberre bízzuk csak jó szívvel gyerekünk nevelését, akit elfogadunk, szimpatikusnak tartunk, nevelési módszereivel, beszédstílusával, felkészültségével elégedettek vagyunk. Ha nem találtunk ilyen óvónőt vagy óvodát a legközelebbi állami intézményben, akkor következhetnek a sok helyen gombamód szaporodó magán-óvodák.

Újabb két lakó

2009-06-15T13:16:00.005+02:00

Marci szobájának újabb két lakója van a mai naptól.

Kiharcolt magának két hörcsögöt.

Azzal a feltétellel mentem bele a dologba, hogy tisztítania is neki kell őket. Ugyanis a tengeri malacokat én szoktam, mivel elég nagy a ketrecük és hát...nem sok köszönet lenne abban, ha ő pucolná őket ;)

A neveken sokat gondolkodtunk. Két lánykát kaptunk és valami teljesen egyedi nevet akartunk nekik, nem a sablonos cuki,pici, muki,hörcsi és hasonló neveket.

Sok név szóba jött, de sehogy nem jutottunk dűlőre...Végül Peti adott nevet nekik. Így lett az egyik Sakin Pank (becézve Saki) a másik pedig Tapin Kin (röviden Tapi). A neveket Peti többször is megismételte, tehát határozottnak tűnt benne :) Saki és Tapi tehát a mai naptól családtagok lettek. Megkapták a két tengerimalac kinőtt terráriumát, forgácsot is kaptak meg két vécépapír gurigát, nagyon elégedettnek tűnnek :)

Egy másik blog

2009-06-12T16:02:00.003+02:00

Most találtam ezt a blogot, kisgyermekes barátnéim, szerintem nagyon tanulságos! :) Egy négygyermekes anyuka naplója.

http://fioka.freeblog.hu/

Csigus, ajánlom figyelmedbe a csajszi szülés miatt kórházban töltött napjait, hogyan viszonyult hozzá az otthon "hagyott" másfél éves kisfia! ;)

Ő....Azért "rólam" se szokjatok le! :D

Spenót reszelt sajttal

2009-06-12T14:14:00.004+02:00

Akkor már Marciról is egy kép.

Olyan undorító volt a főzelék tényleg, hogy azt már fotózni kellett :)

Marci hínár főzeléknek nevezte el.

Egyébként ízlett neki! :)))

Anna, Peti és Gergő

2009-06-12T14:11:00.003+02:00

Peti:

"Anya, nézd, átmegyek az Anna Peti és Gergő hídon!"

No komment.

Vagy mégis. A gyermeki fantázia határtalan! :)

Kuci, megint.

2009-06-10T15:43:00.005+02:00

Ma szegénykénk jobblétre szenderült. Marcinak még nem mondtam, majd ha hazaér.

Mindenesetre mi mindent megtettünk érte, igazán jó kis helye volt.

Érdekes, milyen törékeny az élet. Egyik nap még fickándozunk, élünk mint hal a vízben, aztán másnap már a víz tetején lebegünk, élettelenül.

Érdekes, hogy még nem láttam, mi történt, de már a víznek is más volt a színe.

Eltűnt belőle az élet.

Bele gondoltam, milyen jó, hogy nem tudjuk mikor üt az utolsó óránk. Megkeserítené a hátralevő életünket. Talán ez a kis ebihal sem úszkált volna ilyen vidáman, ha tudja, hogy az utolsó napját éli.

Vagy lehet hogy tudta és azért...? Örök rejtély marad.

Más. Csak hogy jobb kedvünk legyen.

Marcikám tegnap öt tartály lőszert vett a játékpisztolyába, mondván "kell a muníció" (hö, ezt a szót honnan vehette?)

Az övére csatolta mindet, majd elénk állt. Kérdeztem, nem volt-e hülyeség ennyit vennie. Erre ő: "Háborúba megyek, apa ígérte, hogy vesz egy sorozatlövőt" majd egy kicsit megsértődött, mikor Zé szóvá tette, hogy ennyi lőszerrel az oldalán elég nehéz lesz vetődnie ha jön a golyózápor. Mindenesetre nagyon készül, még ki is válogatta a selejtes golyókat.

Ami engem illet, először fejcsóválva vettem tudomásul, pisztollyal játszik. Aztán rájöttem, hasonló dolgokat játszott Zé is régen ( nemrég találtuk meg a fekete szigetelőszalaggal leragasztott fejű szamuráj harcosait, kiknek anyu piros körömlakkjával volt véresre festve a kardjuk :)), na meg a fiúk is az oviból, állandóan a játék piszolyukkal fetrengtek az udvaron. Mégsem lettek sorozatgyilkosok, sőt, még agresszívebbek sem. Ez főleg Zéről mondható el igazán :)

Na meg ott vannak a Pál utcai Fiúk is.

Ellenben azok a gyerekek akik közös csata helyett magányosan a tévét bámulják, sokkal nagyobb veszélyben vannak. Úgyhogy részemről, csatára fel! :)

Iwiw

2009-06-04T19:27:00.002+02:00

Ma töröltem magam az iwiwről.

Több oka is volt a döntésnek. Egyrészről elegem lett belőle, hogy sok ember csak bejelöl, aztán még arra sem képes, hogy névnapomon-születésnapomon dobjon egy levelet.

Ha meg személyesen összefutunk, még rám sem köszön.

Ha meg én érdeklődöm, akkor három szóval leráz. Szóval elegem van a sok álismerősből.

Most Marci igényelt nekem új meghívót, úgyhogy újra fogok regisztrálni, ámde nem jelölök be senkit, kíváncsi leszek kinek tűnik fel, hogy egy ismerős hiányzik :)

Aki meg ezt a blogot olvassa, az úgyis kíváncsi rám, tehát értesült a döntésemről, be is jelölhet majd bátran :)

Kuci

2009-06-04T15:40:00.006+02:00

Bemutatom Marci új haverját. Ő Kuci, a kis ebihal.

Negyven másik barátjával került hozzánk, aztán ő maradt csak életben. Tisztára, mint egy kis hímivarsejt :) De kezd békásodni!

Drukkoljatok, hogy megélje a béka kort, már egész megszerettem (annak ellenére, hogy valószínűleg egy ronda kis varangy lesz belőle):)

Kapcsolat

2009-06-04T14:36:00.002+02:00

Ez tetszik :)

Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett.
Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen.
Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon.
Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen.
Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.

Álom

2009-05-29T13:51:00.008+02:00

Ezt muszáj megírnom.

Elég mély nyomot hagyhatott bennem a történet, majd ki is derül, miért gondolom. Itt Csepelen, a 159-es buszon történt, azon a buszon amelyikkel nap mint nap közlekedünk.

Én elöl szálltam fel Petivel,szépen elhelyezkedtünk a babakocsis részlegen. Egyszer csak veszekedésre lettem figyelmes a busz hátuljában. Egy férfi kiabált egy "kisebbségi" kopasz, izomagyú hapsival, hogy miért kotorászik más táskájában.

Hamar összeállt a kép... A kopasz fiatalember, valami olyat keresgélt más táskájában, ami nem az övé. Leginkább akkor háborodtam fel, mikor megláttam, kit akart kizsebelni: Egy három év körüli kisfiúval utazó anyukát :(

Hát igen, vannak emberek, akiknek semmi sem szent. Meglopnak egy kisgyerekkel utazó, kézzel-lábbal kapaszkodó kismamát.

A sors fintora, hogy aznap egy roma asszonyságnak adakoztam, mivel reggelit szeretett volna venni a két purdénak - az egyik sóvárogva nézte Peti kezében a meggytől duzzadó rétest - olyan nézéssel, amilyet eddig én csak játékbolt előtt láttam gyereket - a másik kislány három év körüli lehetett, a babakocsiban aludt (délelőtt 10-kor...bele sem gondolok, milyen éjszakája lehetett).

Szóval meghatott a meggyötört arcú nő, és a láthatóan éhes gyerek. Odaadtam a nálam lévő utolsó 400 forintot.

Aztán Zé küldött egy cikket napközben, ezt:

http://vastagbor.blog.hu/2009/05/25/250_szamurajkardos_roma_csepelen_ilyen_orszag_nincs_is

Igen, ott lakunk, a 159-es végállomáson... Szerencsére nem is láttunk, nem is hallottunk semmit. Mindenesetre ijesztő lehetett.

Ezek után mit álmodtam?

Hogy kiraboltak a buszon. Sírva kotortam a táskám, kerestem a tárcámat. Egyből bekattant, mennyi ügyintézés lesz, hogy újra csináltassam az irataimat. És akkor felkeltem. Szerencsére csak álom volt, na meg az irataimat sem a tárcámban hordom, pont ilyen esetek miatt.

De azért egy kicsit egész nap fel volt fordulva a gyomrom...

Küzdelem a bizonyítványért

2009-05-22T18:29:00.005+02:00

Elnézést mindenkitől, aki hiányolta a bejegyzéseimet! Olyan jól esik, hogy ennyien várjátok, írjak már! :)

Úgyhogy ezt az alkalmat megragadva arra kérem az összes "titkos" olvasómat, hogy igenis, regisztráljanak a bloggeren és tegyenek a kedvencek közé :)

Jól esik látni és tudni, hogy ennyien olvasnak! Szóval mostanában javában a boltvezetői vizsgára készülök. Illetve készülünk, a húgommal együtt.

Szerdán túlestünk az írásbeli vizsgán... Eléggé tartottunk tőle, mert rengeteg, számunkra kínai számítás van benne. Persze nagyjából kezdtem megérteni,de hát ahogy lenni szokott,olyan feladatokat kaptunk a vizsgán, amit a legkevesebbet gyakoroltunk :)

Hát, számoltunk, számoltunk, írtunk mindent Cöcikével, hátha akad majd benne használható információ :D

Ezidáig még nem telefonáltak, azt hiszem ez jó jel, talán sikerült.

Majd mindenképp megírom, milyen lett :)

Addig is rövid hírek: Petit felvették a kiválasztott oviba, október 19.-e után kezdheti! Az Őzikék csoportjában fogja az óvónéniket boldogítani :)

Egy videó:

Délelőtti játszóterezés, mezítlábas szaladgálással :)

Átmeneti tárgy

2009-05-12T16:03:00.010+02:00

Így hívják szaknyelven Peti párnáját, ami tulajdonképp az enyém volt, egészen addig, amíg el nem vette tőlem körülbelül fél éves korában. Onnantól kezdve ez a párna volt a kedvenc. Olyan finom anya illatú, puha, képlékeny, körülöleli az arcát, ha ráfekszik.

Fél éves korától két éves koráig, ha nyűgös volt vagy fáradt, egyből előkerült a párna, igazi szerelemmel bújt hozzá, mondta is, hogy "szejetem a párnát". Kizárólag nekem adta csak kölcsön pár másodpercre, ha játékosan kölcsönkértem tőle (bármennyire is kiváltságos voltam, azért éhes szemekkel, toporogva várta, hogy visszaadjam neki) Senki más nem nyúlhatott hozzá, csak én.

Aztán két éves kora után, mintha lankadt volna a rajongása. Ugyan még mindig ezzel aludt, de napközben már egyszer sem jutott eszébe.

Tegnap az összes ágyra kiterjedő ágyneműáthúzást rendeztem. Mikor Peti ágyához értem, magamban meg is állapítottam, hogy na végre, áthúzhatom a huzatot büntetlenül. Mivel szerencsére van három ugyanolyan kispárnahuzat, gondoltam kicserélem, úgysem veszi észre.

Gondoltam én. Tévesen.

Az esti lefekvéskor, bevezényeltem a szobájába, mondtam hogy azonnal megyek én is, csak iszom egy pohár vizet.

Egyszer csak szívszaggató zokogás...Olyan, amikor az anyában meghűl a vér is. Így sírnak a gyerekek, ha mondjuk hozzáérnek a vasalóhoz, ne adj isten a nagykéssel levágják az ujjukat.

Rohanok be, lélegzet visszafojtva. Peti zokogva, magából kikelve, mint akit vérig sértettek, az ágyán térdelt és sírás közben a párnájára mutatott.

Kérdeztem, hogy mi a baj(persze egyből tudtam, csak kíváncsi voltam mit mond. Hüppögve hajtogatta, hogy "a párnáról!...a párnáról!...szedd leee!

Úgyhogy gyorsan a szennyeshez rohantam, mert Peti még tárgyalni sem volt hajlandó, amíg érdemben nem lépek az ügyben. Nuku vigasztalás vagy jó szó, a huzat kellett,de AZONNAL!

Teljesen elszégyellve magam, megsemmisülten cseréltem ki a két ugyanolyan huzatot. Semmi különbség nem volt első ránézésre (másodikra sem) egyedül annyi, hogy az egyik büdös volt, a másik finom öblítő illatú (Peti pont fordítva vélekedett).

Úgyhogy visszacseréltem, majd odaadtam neki. Sértődötten, bizalmatlanul - mint aki már el sem hiszi, hogy a párnája valaha a régi lesz - óvatosan beleszagolt. Lélegzetvisszafojtva vártam a hatást. "Így már jó?" kérdeztem bizonytalanul. "Igen" közölte, de azért látszott rajta, pár percig még nem bocsájt meg nekem.

Mivel ő nem csak magára a tárgyra bukik, hanem egyenesen a szagára is, esélytelen kimosni,legalábbis büntetlenül.

Szóval marad ahogy volt,büdösen. Illetve finom anya, Peti, ágy és életszagúan.

(A kép a szerelem első napján készült, mikor először vitte be az ágyába és aludt el rajta)

Gondolatok a rendről....

2009-05-06T14:54:00.009+02:00

Mikor olvastam az alábbi cikket, gondolkodtam, hogy vajon magamat hová is sorolhatnám.

Régen híres rendetlen voltam, de nem ám a zseni fajtából aki átlát a káoszon is, nekem fogalmam sem volt, hol vannak a dolgaim. Igaz, nem is érdekelt.

Na drága nagy fiam is tőlem örökölhette, mosolygok is mindig az első elborzadás után ami akkor ér, mikor bemegyek a szobájába.

Nem is igazán rakok nála rendet, csak takarítok. Ha így szereti... Nyugtalan nem vagyok, hogy ilyen marad, én sem maradtam rendetlen.

Sokkal inkább elcseszném, ha elpakolnék utána. Így legalább van egy bónusz büntetés szemtelenkedés esetén.

Ha nagyon kiakaszt, csak rámosolygok és megkérdezem, rend van-e már a szobájában. Meg is van vagy három óra hosszára az elfoglaltsága :)

Na visszatérve hozzám:

Az első gyerek születésével megváltozott minden. Ragaszkodom a rendhez, ám én a saját magam munkájának fő elrontója is vagyok egyben.

Mert hiába mosogattam el egy pillanattal ezelőtt, én vagyok az első, aki beledobja az első kiskanalat az üres mosogatóba, ahelyett hogy elmosnám. Ha főzök, azt úgy mint egy disznó. Megy a liszt meg a pörköltszaft mindenhová (ahogy a nővérem mondta, ahogy főzök, abból ki nem nézne semmi jót, pedig utána isteni lesz a végeredmény). Pedig utána én rakok rendet, én takarítok.

A ruhásszekrényem a másik.

Havonta átlag egyszer, mikor már csak az ajtó tartja a ruhákat a szekrényben, besokallok, mert már nem bírom nézni.

Ilyenkor gyönyörű rendet rakok benne.

Ami kb. egy hétig tart, utána ugyanolyan hanyagul dobálom be a ruháimat (kinek van ideje vállfára csiptetni a nadrágot, inkább átvetem a fogastartó rúdon - ismerős valakinek?)

Amit tuti, hogy utálok, ha valami zsúfolásig van tömve. Na, ilyenkor szelektálok, és mindent kihajítok. Könyörtelenül. Nem igazán ragaszkodom egy holmimhoz sem.

Nem úgy Zé. Neki már a legnagyobb jóindulattal sem lehetne még egy inget beakasztani a szekrényébe, ugyanakkor panaszkodik, hogy újat kell venni. Aztán a közös szelektálás után, szinte az össze megy is vissza.

Mert ez itthonra lesz jó, ez majd ha festünk (sosem festett még :)) A másik póló edzésre, a negyediket a bátyjától kapta Kanadából.

Rájöttem ahogy gondolkodtam, hogy a rendetlenségnél sokkal inkább utálom a koszt. Az kiborít. Egész nap képes vagyok építőkockákon és kisautókon átbukdácsolni, de ha koszos valami, azt nem tűröm.

Aztán néha rám jön a nagytakarítás, amikor aztán mindent végig suvickolok, kipakolok, áttörlök. Ilyenkor viszont nem maga a folyamat nyugtat meg, sokkal inkább az érzés, mikor végeztem és ragyog a lakás.

Azonkívül nem tudok úgy lefeküdni aludni (vagy lazítani) ha nincs rend a szobában.

Nézzük csak:

Az iratok szépen rendezve vannak a dossziékban, viszont halvány lila gőzöm sincs, hogy melyikben mit tartok. Cédék szépen sorban állnak a tartóban, viszont a legritkábban vannak a saját tokjukban (nézünk egy filmet, kivesszük ami a lejátszóban volt, aztán az éppen nézendő film tokjába tesszük, nem a sajátjába - ismerős?)

Ahol mindig szelektálok és rendszerezek, az a gyerekszoba.

Mindig elrakom ami már nem favorit, ugyanis észrevettem, hogy a gyerekek nem látják a fától az erdőt. Ha sok a játék, nincs mivel játszani. Egy szó mint száz, a mániákus rendrakók közé nem sorolnám magam (ugyanis ismerek pár betegesen pedáns embert) viszont a rumlit is utálom...

Na akkor tulajdonképp hová is soroljam magam....?

Egészséges rend, tökéletes rendetlenség

2009-05-05T18:08:00.004+02:00

Hű, milyen igaz!!!

A rendmániától az álrendességen át a "trehány zseni" hozzáállásig nagyon széles skálán mozog a rendhez való viszonyunk. A rend jó, a rendetlenség rossz - vajon tényleg ilyen egyszerű a képlet? Nem lehet, hogy a tökéletes rend csak egy délibáb, amit sosem érhetünk el?

A kék sarokban Pedáns Sári, a mintaháziasszony, akinél otthon minden katonás rendben van, minden felület csillog és friss tavaszillatú, jelszava: "Rend a lelke mindennek!" A piros sarokban Káosz Kata, akinek általában csak az orra hegye látszik ki a rendetlenségből, mégis mindent egy pillanat alatt megtalál. Mottója: "A rendrakás a kisemberek mániája, a zseni átlát a káoszon!" Vajon ki nyeri az összecsapást? Pedáns rendben vagy kreatív káoszban jobb élni az életet?

A csapból is az folyik, hogy tartsuk rendben a környezetünket: rendre nevelnek a szüleink, a tanáraink, később a főnökünk is ezt hajtogatja, és bizonyítva, hogy megtanultuk a leckét, a gyerekeinket is erre tanítjuk. Mégis igen nagy egyéni különbségek mutatkoznak még családon belül, testvérek között is, vagyis a rendre való hajlam nem csak a neveltetésen és a szoktatáson múlik.

A rend a lélek tükre

Polcz Alaine, 2007-ben elhunyt magyar pszichológus és írónő szerint a minket körülvevő rend vagy rendetlenség leginkább a lelkiállapotunkat tükrözi: "…a rend-rendetlenség, mint a cselekvés jellemzője, nem önálló tulajdonság, hanem a lelkiállapot függvénye, a lelkiállapot jellegzetes kivetülése a tárgyi világra. Természetesen a lelkiállapot egyrészt alkati adottságokon alapul, másrészt nevelés, szoktatás, különböző élmények és környezeti hatások következtében alakul, harmadrészt az aktuális külső-belső hatások következménye" - írja Rend és rendetlenség c. könyvében. Vagyis szerinte: "A belső káosz következménye a külső káosz", és több olyan történetet elmesél, amelyben évek során gyökeresen megváltozott az egyes egyének, sok esetben gyerekek rendhez való viszonya, rendetlenből rendessé váltak, vagy éppen fordítva, és az átalakulást minden esetben az élet valamely más területén bekövetkezett változás idézte elő.

A szokatlan indoklás tökéletes példa Polcz elméletére, bár ő inkább az ellentétes irányú változással foglalkozik, vagyis szerinte amikor változás köszönt be az életünkben, ezt a lakásunkban, közvetlen környezetünkben is - tudatosan vagy tudattalanul - érvényre juttatjuk. "A lakásátrendezés erős hatását azon is lemérhetjük, hogy ha valaki például tárgyvesztés, haláleset, házassági vagy élettársi kapcsolat felbomlása miatt szenved - vagyis elveszti szeretete tárgyát -, valójában akkor kezdi felszámolni a veszteséget, amikor a lakását átrendezi. Az emberek ösztönösen is érzik ezt. Egyesek a veszteség után azonnal és kétségbeesetten próbálják átalakítani a volt "közös" otthont; ez a menekülés; mások viszont hosszasan vagy életre szólóan őrzik a régi rendet, kötődve az elvesztetthez és a már nem létező életmódhoz."

Az egészséges rend

Polcz szerint tehát ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, a környezetünkben is "egészséges rend" uralkodik. No de vajon milyen az az egészséges rend, és honnan ismerszik meg? "Az egészséges, a jó rend az, amikor a tárgyak úgy vannak elhelyezve, hogy esztétikusan, természetükből adódó formai renddel, értelmesen és jól szolgálják a cselekvés célját." Polcz megkülönbözteti a lényegi rend és a formai (vagy felszíni) rend fogalmát. A lényegi rend az a célszerű, ésszerű elv, amellyel elrendezzük a dolgainkat magunk körül. A formai rend pedig minden, ami látszik, ami szembetűnik esztétikailag, formailag. Polcz szerint egészséges rend az, amikor ez a kétféle (lényegi és formai) rend összhangban van, az egyszerű rendetlenség pedig az, amikor egyik sincs rendben.

Lelkünk állapotáról azonban nemcsak ezek a szélsőségek beszélnek, hanem az is, ha keverjük-kavarjuk a lényegi és a formai rendet. Polcz jó rendetlenségnek nevezi, mikor a lényegi rend fennáll, de formai rendetlenség látszik, és rossz rendnek, amikor a mélyben semmi sincs rendben, pedig látszólag úgy tűnik, hogy igen. Ezek a nem egészséges rend típusai.

Két amerikai író, Eric Abrahamson és David H. Freedman Tökéletes rendetlenség című könyvükben a következőképpen írják le ezt a két embertípust: az álrendes az, aki látszólagos renddel leplezi rendetlenségét. Ilyen például az a férfi vagy nő, aki a lakás legtöbb szobáját rendben tartja, míg a felhalmozott kacatokat óriási halmokban tárolja néhány, erre a célra szolgáló, elzárt szobában. Vagy az a tévés műsorvezető, aki felül elegáns öltöny zakóját és nyakkendőt visel, deréktól lefelé viszont kopott farmer és bakancs van rajta. Az álrendetlen pedig éppen fordítva, látszólagos káosszal leplezi rendmániáját. Ilyen például az a kamasz, aki húsz percet tölt a tükör előtt, hogy divatosan trehány legyen, vagy az az üzletvezető, aki a szépen kiválogatott árut leszedi a polcról, hogy úgy tűnjön, mintha kiárusítás lenne, mert akkor jobban fogynak a termékek.

Rendek összeférhetetlensége

Polcz Alaine és az amerikai írók is egyetértenek abban, hogy a rendhez való viszonyulásunk legmarkánsabban az otthonunk elrendezésében nyilvánul meg, de általában ugyanazokat a rendezési, csoportosítási elveket követjük az élet többi területén is, ahol rendszereznünk kell valamit: az öltözködésünkben, a munkahelyünkön, az email postafiókunkban, vagy bárhol. A legtöbb problémát pedig a különböző egyéni rendek konfrontálódása okozza, vagyis mikor mások rendjét kell átlátnunk, vagy a sajátunkat megmutatnunk másoknak. A rendek kibékíthetetlen összeférhetetlensége gyakran az emberi ellentétek egyik remek ismérve is a házastársi, munkahelyi kapcsolatokban.

Peti olvas

2009-05-05T14:25:00.001+02:00

A játékról 2.

2009-05-04T16:12:00.004+02:00

Amikor játszani szeretnél vele...

...tedd ezt akkor, amikor a gyerek saját játékában már valamelyest elfáradt. Ez inkább délutánonként fordul elő. Délelőttönként a gyerekek általában frissebbek, vidámabbak, kezdeményezőbbek. Sok szülő az öt óra utáni időszakot tartja a legnehezebbnek, amikor még nincs itt a vacsora és a lefekvés ideje, de a gyereke már nem köti le magát, esetleg nyűgös is. Ilyenkor játsszatok együtt! Fontos, hogy a szülő saját vérmérséklete és kreativitása szerint vegyen részt a játékban. Amikor ő inkább együtt "olvasna", minthogy a földön hemperegne gyermekével, akkor az előbbiben tegye érdekeltté a gyereket. Amikor a gyereket viszont még nem érdekli a könyv, kár erőltetni. Az egy éven felüli gyerekeknél ilyenkor előkerülhet a rajzpapír, a kréta, a ceruza, netán a festék. Az ölben ülés időszaka is lehet ez a délutáni időpont: ilyenkor jöhetnek a versek, a dalok, a kis versekhez kötődő közös játékok. Amikor viszont az együttjátszás ideje lejárt, fontos hogy történjen a kicsivel valami, ami természetes része a napirendnek, evészet, séta, fürösztés vagy akármi. A szülő ne mondja ilyenkor azt, hogy "Elég volt, most már játsszál egyedül!", mert ez ellen a gyerek tiltakozni fog.

Előfordulhat, hogy a gyereket tanítani kell...

Jól fejlődő gyereket nem kell tanítani játszás közben! Amikor jól kötődik a kicsi a szüleihez, idővel spontánul utánozni fogja őket játékában is. Mindaz bekerül az élményvilágába, amit ő maga tapasztal, vagy ami körülötte történik, s valamelyest megérteni képes. Az élményeket eljátszva feldolgozza azokat. Teheti ezt egyedül, testvérrel, vagy másokkal. Vannak azonban gyerekek, akik nem fejlődnek úgy, mint kortársaik. Nem kevés azoknak a gyerekeknek a száma, akikkel szülés előtt, alatt, vagy utána valami történt, amiért fejlődésük lassabb. Az eltérések vonatkozhatnak az érzékszervekre (kevesebbet lát, vagy hall), az értelmi képességekre (kevesebbet ért, és lassabban tanul a tapasztalatokból), vagy egész személyére (nem érti, vagy nem úgy érti, értelmezi a környezetét, mint kortársai). Ők azok a gyerekek, akik idővel mozgásterapeutához és/vagy gyógypedagógushoz kerülnek. Nagyon fontos ilyenkor, hogy a szülők és a segítő szakemberek között megfelelő összhang alakuljon ki. Kártékony, és nem hatékony a szakember segítsége, amikor a szülő nem érti a sajátos beavatkozás lényegét. Nem győzöm hangsúlyozni a szakemberek felelősségét, amikor beavatkoznak egy család mindennapjaiba, amikor egy gyerek játékának fejlesztése a szülő feladata is lesz. Előfordulhat, hogy egy fejlődésében eltérő gyerek szülője nem boldogul azzal, amit tanácsként kapott, vagy amit tennie kell. Vegye ilyenkor a saját érzéseit komolyan, s beszéljen róla a szakemberrel! Ő tudja a legjobban, hogy mit ért, mit tud a gyerek. A szülő is amolyan szakember tehát, mivel gyermekének legjobb megfigyelője.

Miért játszunk szívesen a gyermekünkkel?

Azért játszunk vele szívesen, mert a miénk! Büszkék vagyunk rá, boldogok vagyunk vele! Élvezzünk ébredező értelmét, ragaszkodását, csodálkozását a világra. Az ő léte, a mi életünknek ad nem is kis többletértéket. Ezt szeretjük tapasztalni nap mint nap, azért játszunk vele, hogy adhassunk és kaphassunk, hogy ő egyre inkább, egyre jobban kötődjön hozzánk, a szüleihez. Ez teljesen érthető. De ha végiggondoljuk a közös napjainkat, rá fogunk jönni, hogy mi szülők így is, úgy is főszereplők vagyunk gyerekünk életében. Elsősorban nem a közös játékok, hanem a tisztába tevés, etetés, vagyis a gondozás közbeni együttlétek nyújtják a gyereknek az alapvető biztonságot, amire szüksége van, a tudást, hogy szeretjük és megértjük őt, hogy szükségleteit kielégítjük, hogy ő nagyon-nagyon fontos nekünk! Jó, ha szülő és gyermek ilyen együttlétekben egymásra hangolódik, ha a szülő örömöt lel abban, hogy gyermeke étkezése előtt már várja őt, készülődik, hogy a maga módján együttműködik vele a pólyázón, netán ott húzza az időt, játszik velünk.

A gyerek nem játékszer, de te sem legyél az...

Játsszál vele, de ne tekintsd gyereked játékszernek! Kezdettől fogva ne csak a magad érdekeit nézd, amikor játszani szeretnél vele, hanem győződj meg arról, hogy neki is jó-e. A látszat az, hogy mindig jó, hiszen nincs az a gyerek, aki ne örülne szülője folyamatos törődésének, de ne felejtsd el, neki más dolga is van, mint veled lenni, neked kell keretet adni az önálló játékhoz. Neked kell okosan beosztani az időtöket, neked kell teret adni neki, és jó, a korának megfelelő játékokat. Lehet hogy a szívedben ő a nap minden pillanatában a világod központja, a mindennapok gyakorlatában viszont sok egyéb dolgod is van, a te felnőtt világod több fontos pontból tevődik össze. Neked folyamatosan kell törődnöd valamivel: másokkal, magaddal, a munkáddal, a pároddal, a kicsi testvéreivel, stb. Akkor játsszatok tehát együtt, amikor tényleg "eljött az ideje" és amikor ez mind a kettőtöknek jó.

dr. Borbély Sjoukje

A játékról 1.

2009-05-04T16:02:00.006+02:00

Ezt most találtam, szerintem érdekes!

Mikor játsszunk?

Ne játsszatok együtt, amikor ...

... a gyerek kipihent, és éhes az élményszerzésre! Fontos ilyenkor, hogy a szülők rendszeresen és jól előkészítsék gyermekük játékkörnyezetét. Ezenkívül kell hozzá bizalom: higgyük el, hogy környezete és napirendje alapján a gyermek egyedül, saját tempójában és egyéni érdeklődése szerint fel tudja fedezni azt, ami körülveszi őt. Ilyenkor elég, ha a szülők leteszik őt egy játszásra csábító környezetbe. Nincs szükség "elő"-játékra, a gyereket nem kell felszólítani arra, hogy játsszon. Ha a szülő kezdettől fogva bízik gyermeke önállóságában - amennyiben ez a személyiség kibontakozására, egyéni fejlődésére vonatkozik -, hamarosan rá fog csodálkozni az eredményekre. A gyermek önálló ötleteire, leleményességére, kitartására. A szülőknek azt az érzelmi hátteret kell biztosítani, ami ezt az önállóságot és kitartást lehetővé teszi. De ezt sem játék közben, hanem előtte vagy utána. Gyereküket munkája közben ne zavarják, hiszen a világ önálló felfedezése komoly és örömteljes munka a kicsi számára.

Akkor érdemes egy rövid ideig játszani vele, amikor ...

... egyedül már kijátszotta magát, s például még nincs itt az ideje annak, hogy ebédeljen, hogy menjetek el sétálni, hogy lefektessétek őt, vagy hogy fürödjön. Az is előfordulhat, hogy a játéka valami miatt átmenetileg elakadt, ilyenkor persze segíteni kell az akadály elhárításában. Az együtt játszás kiegészítheti tehát a gyerek napirendjét, de fontos, hogy ne legyen központi eleme a napnak!

Nem hagy békén!

Amikor a szülő azt éli meg, hogy gyereke egyfolytában nyűgös, magától nem tesz semmit, általában arról van szó, hogy nincs megfelelő napirendje, vagy ő szoktatta rosszul a kicsit arra vonatkozóan, hogy mikor mit várhat el tőle. Gyakran a szülők maguk alakították a helyzetet úgy, hogy ez így legyen. Nem akarták, de így alakult... Lehet hogy nem tudták, hogy egyedül is rengeteg mindenre képes a gyerekük, vagy lehet, hogy úgy gondolták, hogy a kicsinek minden idejükhöz joga van. Jobb, ha idejében meggondolják magukat, még akkor is, amikor az elvárások szintjén a változásokat csak lassan adagolhatják a kicsijüknek. Hiszen ő már szokva volt ahhoz, hogy állandó személyzet veszi körül.

A napirend jelentősége

A legjobb végiggondolni a napirendet, ahol még nincs, kialakítani egyet. A gyerekek szeretik az állandóságot a napjaikban, tájékozódni is jobban tudnak, idejében fel képesek készülni a már ismerős következő programpontra. Vagyis ha mondjuk a fölöltöztetés és a reggeliztetés után szeretnéd, ha lenne egy kevés időd a saját dolgaidra nélküle, akkor azt mondd meg neki, miközben még öltözteted vagy reggelizteted. A lényeget már a nagyobb csecsemő is érti! Mondd meg, hogy mi várja majd a játszóhelyén, ami legyen vonzó, kihívó, a korának megfelelő. A gyerek játékait nem elég kiönteni elé, rendezgessük el a járókában, játszószőnyegen. A játékok közötti látványos, vonzó összefüggéseket sejtve, ő maga fog kísérletezni velük. (A rend és rendetlenség kérdésről egy másik cikkben már írtunk.)

Nem csak mi vagyunk fontosak neki!

Furcsán hangzik talán, de a szülők néha túlértékelik a saját szerepüket a gyermekük életében. Főleg elsőszülött gyermekek élhetik meg, hogy szüleik nem hagynak időt nekik arra, hogy ők maguk kísérletezzenek. Azonnal ott teremnek, ha valamit a gyereknek kellene megoldania. Például csecsemőkorban hagyni kéne őket átcsúszni vagy -mászni valamin, kisdedkorban pedig engedni, hogy egyedül fedezzenek fel egy játékot, ami esetleg hosszabb időt és türelmet igényel a gyerektől. Az is lehet, hogy a feladat még nehéz a kicsinek, hogy a kívánt cselekvésnek még nincs itt az ideje. Tapasztalja meg ezt ő maga, s nézze meg a szülő, hogyan bánik a frusztrációra is alkalmat adó helyzettel. Lehet, hogy a guruló csecsemő a küszöbnél ügyesen visszafordul, hogy újra meg újra próbálni fogja az elgurult tárgyat megszerezni! Csodálatos képességekre tesz szert e próbálkozások által, függetlenül attól, hogy már ma lesz sikeres, vagy csak két hét múlva. Az is lehet, hogy egészen mást tesz majd a tárgyakkal, hogy olyan dolgokat talál ki, amelyek a szülőnek nem jutottak volna eszébe. Az önálló játékra tehát szükség van, és jó, ha az erre való idő beépül a kicsi napirendjébe. Egyre több az olyan szülő, aki gyermekét egyfolytában magával cipeli. Úgy gondolja, hogy egész nap beszélni kell hozzá, hogy le kell kötni ébrenlétének minden pillanatát. Könnyen zsarnokukká válhat így a kicsi, ami viszont senkinek sem jó. Engedd szabadon, bízz abban, hogy egyedül is boldogul a játékaival. Nem csak a szülővel való kapcsolatban lelhet örömöt, hanem a saját ügyességében és okosságában is!

dr. Borbély Sjoukje

Vasárnapi program

2009-04-27T12:38:00.008+02:00

Vajdahunyad váránál kirándultunk, Petinek nagyon tetszett, mivel az Anna és Peti könyvből már ismerte :)

Volt játszóterezés, kis vásárfia, madáretetés a tónál.

De meséljenek a képek:

Gyönyörű....

A Kapu

Tulipános műalkotás előtt

Így is gyönyörű, de élőben egy álom!

Tündérkert :)

Póni simogatás

Játszóterezés... Peti még bizalmatlan.

A kis terepruhás francia kisfiú

viszont nem volt az :)

Marci kedvet csinál

Hazafelé a Héven.

A hiperszuper csavaros-epres-tejszínes-ajándékos nyalókával.

Marci önkéntesen inkább állva maradt és vigyázott a babakocsira.

A képen látható nénik ugyanis nem nagyon erőltették meg magukat, hogy mi is oda ülhessünk...

A vásárfiával.

Tegnap este óta csak ezzel játszik :)

Pelus hírek: Petinek már három napja napközbeni alváshoz sem kell pelus, sőt, az éjszakai is száraz marad. De egyenlőre nem vagyok olyan bátor, hogy éjjel is lefektessem anélkül. De majd bátor leszek, igérem :)

Ma délelőtt elmentünk megvenni a harmadik Anna Peti és Gergő könyvet. Az ára az volt, hogy többet nem cicizik. Azt mondta, rendben van. Most fektettem le és tényleg nem kellett neki :)))

Az első anyatejmentes esti lefektetésről majd beszámolok!

Elsárkányosodás

2009-04-24T13:29:00.008+02:00

Tegnap este egy barátnőmmel majd egy órát beszélgettünk arról, hogy vajon miképpen lehet elkerülni, hogy elsárkányosodjunk.

Persze rihegve-röhögve, poénkodva, de azért legbelül komolyan elgondolkodva, hogyan előzzük meg hogy pár év múlva házisárkányokká váljunk ( szexi boszikból)...

Végül is nagy vonalakban felvázoltuk a sárkányosodás jeleit, és a legáltalánosabb hibákat, ami a tűzokádáshoz vezet.

Szóval, tünetek:

naphosszat zsörtölődsz a lakásban keringve, hogy már megint mi mindent kell elpakolnod, persze NEKED.
este a párod fejére dobod a koszos zokniját, amit a földön "felejtett".
negyed órás késés esetén már hívod, mikor ér haza, várja a tennivaló.
Nem engeded a haverokkal sörözni, mert.....mert nem. Nehogy már Te szívj a gyerekekkel amíg ő lazít!
kihívod a konyhába, mikor mosogatsz, hogy megmutasd, miért nem szerencsés, ha a bögre tetejére teszi a tányért a mosogatóban, nem pedig fordítva (rosszabb esetben el is mosogattatod vele).
hangos káromkodás közepette lecsapod a vécéülőkét, amit már megint úgy felejtett.
eldugod a fogkrémet, mert már megint az elejéből nyomta ki a krémet, nem a végéből. Hagy keresse a kis "szemét" ha kell neki, majd mikor megvan, elmondod miért tetted amit tettél.
baráti társasában hangosan ecseteled, hogy ő bizony nem sokáig szöszmötöl a szexszel, átlag öt perc alatt megvan a Barátok közt szünetében (azt persze kihagyod, hogy te kéred, siessen, mert nézni akarod).
Szintén nyilvánosan kétségbe vonod hogy vajon ő mennyire jó apa.
Hangosan veszekszel vele a bevásárlás közben, hogy szedje már a lábait, nem fogunk egész nap a cédék előtt ácsorogni.... Mit képzel.
felhánytorgatod neki, hogy abszolút nem ért a barkácsoláshoz.

Megelőzés, hogy a fentiek helyett mit csinálj:

Elpakolsz szó nélkül, mert TÉGED zavar a rendetlenség.
Ott hagyod a zoknit, vagy kiviszed, szó nélkül, hisz TÉGED zavar.
Ne hívd, úgyis hazajön, ha éhes.
Menjen csak sörözni, addig is egy gyerekkel kevesebb van otthon.
A pohár alá süllyeszted a tányért és mosogatsz tovább. Elvégre így több is a hely.
Lecsapod az ülőkét és ráülsz. Végülis ki mondta, hogy nem a felhajtott a természetes állapot? Mert NEKED lehajtva jobb? Neki meg mindig fel kell hajtania utánad. Szóval 1:1.
Kit érdekel, honnan nyomja a fogkrémet? Legalább mossa, és nem büdös a szája. Az sokkal rosszabb lenne.
Szex? Mi megadjuk a módját. Mi a Barátok közt alatt szexelünk (plusz reklámok :))
Miért vonnád kétségbe, hogy jó apa? Hiszen az. Veled van, gondoskodik rólatok, és még mesét is mond hébe-hóba.
Együtt kell cédét nézni, eldiskurálva, hogy melyiket nézzétek meg majd este. Szex után persze.
Naná, hogy ért a barkácsoláshoz, de hát szegény annyit dolgozik, hogy nincs szíved még otthon is ugráltatni. Inkább főzz egy kávét és kortyolgassátok el, após meg majd szerel, úgyis csak ahhoz ért :)))

Szóval, komolyra fordítva a dolgot arra jutottunk a végén, hogy a legfontosabb, ne veszekedjünk olyan dolgok miatt, amit MI szeretnénk csak, hogy úgy legyen.

Mert egy kapcsolat akkor tud igazán működni (anélkül hogy erőlködnénk rajta hogy működjön) ha megértjük: mindenkinek megvan a saját kis élete, a saját kis hiányosságaival, amit el kell fogadni. Mert ezekkel a hibákkal együtt szeretjük a másikat.

Ahogy egy ismerősöm szemléltette két labdával a kezében:

"Mindketten labdák vagytok, ami forgás közben egy ponton mindig összeér. Nem szabad ezt a forgást megakadályozni, mert akkor megbomlik ez a szép egyensúly és a labdák messzire gurulnak egymástól".

Így van. Szeressük a másikat saját magáért, anélkül, hogy megfojtanánk közben.

Engedjük el, ha sörözni (mozizni, kávézni, meccset nézni, túrázni akar, NÉLKÜLÜNK) úgyis visszajön, hiszen szeret hazajönni.

Úgyis csak az hiányozhat, aki néha nincs mellettünk, és milyen édes a viszontlátás! :)

Óvodai nyílt nap

2009-04-23T18:01:00.007+02:00

Ma nyílt napon voltunk a kiszemelt óvodában.

Tulajdonképp nem is volt nyílt nap, üzenték, hogy bármelyik nap bemehetünk körbe nézni.

Mama, papa, Peti, én (Zé sajnos nem tudott elszabadulni, már hétfő óta vizsgáztat reggel 8-tól este hatig).

Peti szerencsére nem vonakodott, a gyerekek éppen az udvaron játszottak és imádattal vették körül Petit, mint kis gyámoltalan újoncot (haha-majd megismerik :)))

Az óvónénink nagyon aranyos középkorú nő, részletesen elmagyarázta a napi programot, megmutatta a csoportokat, Peti megnézte a jeleket is, meg hajtogatta, hogy alma legyen az övé, de hát egyenlőre még nem tudni, mi marad :)

Ebben az óvodában alkalmazzák az úgynevezett szocioemocionális terápiát, aminek a lényege,idézem:

„A pedagógusok és pszichológusok egyaránt vallják, hogy gyermekkorban még teljességében látható és kibontakoztatható a gyermekekben lévő érzelmi, szociális, és a „kapott” (veleszületett) keretek között meglévő értelmi kapacitás. Ehhez az óvodai nevelésben a feltétel nélküli személy-elfogadásra és képességeiket lendületbe hozó bíztatásra van szükségük, egymástól és a felnőttektől egyaránt.
A szocioemocionális pedagógiai terápiában a gyermekek és a felnőttek alapvetően ennek a hármas dimenziónak a megerősítésén munkálkodnak. Ez a folyamat elsősorban prevenciós jellegű, de lehetőséget ad a terápiás munkára is, pedagógiai keretek között. Kölcsönösségre, elfogadásra, minősítés nélküli bíztatásra, közösen elfogadott kereteken belüli szabadságra, megengedésre épül. Kialakítja azt a képességet, hogy a megjelenő, felkínált lehetőségekből - szankció nélkül- csak annyit használjon a gyermek, amennyit az adott pillanatban képes befogadni. Mivel az arányokat a gyermekre bízza, döntést és felelősséget is ad számára, hogy önmagának is segítőjévé váljon. Ahhoz járul hozzá a játék keretein belül, hogy a gyermek önmagára figyelhessen, saját, egyéni világot, személyiséget alakítson ki, és ilyen formán biztosabban kapcsolódhasson másokhoz.

A terápia játékai, amik (tényleges és képzeletbeli) mozgásra épülő fantáziajátékok - segítik a gyermekeket abban, hogy megélhessék saját érzéseiket, megérezhessék mások érzéseit a mozdulatokban, az érintésben, a beszélgetésekben, és a csoportos játékokban az összetartozás érzését a maguk alkotta sokszínűségben.

E kapcsolódásokban kidolgozzák, folyamatosan alakítják, formálják a gyermekek egymáshoz és a felnőttekhez való viszonyulásukat, saját megküzdési stratégiáikat. A terápia speciális játékainkra épül, a játékok adta lehetőségek kiaknázásával. A fantáziajátékok, - vagy ahogyan a gyermekek nevezik: varázsjátékok- az óvodáskor képi élményfeldolgozására, gondolkodására épít, a képben hordozza azokat a szimbólumokat, amikkel a gyermekek napról-napra találkoznak a mesék világában. A játékok rövidsége, sajátos szókincse, belső munkát megengedő hozzáállása saját képi világ megteremtését teszi lehetővé, ami alapját adja (adhatja) a külső képi világ feldolgozásának is. A statisztikai elemzésekkel alátámasztott folyamatkövetés eredményei azt mutatják, hogy a játékok egyértelműen (szignifikánsan) hozzájárulnak a gyermekek lelki, érzelmi, szociális és kognitív fejlődéséhez.” ( Dr. Gőbel Orsolya)

Jól hangzik.

Van még sóbarlangjuk ( amit már ismerünk, Marci óvodájában is volt anno), lényege, hogy kb. egy órát ott játszanak, rajzolnak a gyerekek.

Nagyon jó a megfázásos időben, lerövidíti a "taknyos" időszakot, jó asztmás és allergiás gyerekeknek is, köhögéscsillapító.

Peti szerencsére aranyos volt, nem mutatkozott be rögtön első alkalommal :)

Más.

Zé ma Svácjba utazik....Fél 8 körül indul a gépe, tiszta ideg vagyok. Utálom ha repülőn utazik.

Hokimeccsre mennek, mutatta a mezeket is amiket ő visz. Háááááát, legalább lesz 4 magyar drukker is :))

Mindenesetre szegénynek csak púp a hátán, így vizsgák előtt...

Szóval, vigyázz magadra Édes, várunk haza, nagyon-nagyon szeretünk!!!

Óvodaérettség

2009-04-22T18:31:00.003+02:00

Ez is aktuális, jövő hónapban beiratkozás...

„Képzeld, a szomszédasszonyom lányát, aki most töltötte a hármat, nem vették fel az óvodába, azt mondták neki, hogy „még nem óvodaérett”. Mondd csak, már ilyen is van?”- kérdezte nemrég egy ismerősöm. „Hivatalosan” nincs „óvodaérettség”, a beíratás egyetlen feltétele a megbízható nappali szobatisztaság. Mégsem tudtam egyértelmű nemmel válaszolni a kérdésre, mivel nem ez volt az első eset, hogy az „óvodaérettség” fogalmával találkoztam. Az itt következő gondolatok talán megkönnyítik az óvodába kerülő gyermek, s vele a szülők életét, és az óvónők munkáját.

Az óvónők szerint….

… a legfontosabb, hogy a kicsi nappalra megbízhatóan szobatiszta legyen. A délutáni alvásidőben is csak akkor maradhat bent, ha nincs szüksége pelenkára. Többé-kevésbé tudjon öltözködni: a bugyi, harisnya, nadrág felhúzása ne jelentsen gondot, s tudja felvenni a kabátját, cipőjét, sapkáját. Természetesen segítenek a kicsinek, megigazítják, begombolják, bekötik, amit szükséges, de bizonyos fokú önállóságot elvárnak az óvodában.

… a másik lényeges feltétel, hogy a gyermek tudjon önállóan enni: ne legyen számára ismeretlen a kanál és a villa, biztonságosan használja a poharat.

… emellett nem árt, ha a hároméves már viszonylag érthetően beszél, korának megfelelő szókinccsel rendelkezik, képes kifejezni a kívánságait.

Amit a pszichológus még hozzátehet

Az óvodaérettség tulajdonképpen a gyermek életkorának megfelelő fejlettségi szint elérését jelenti, ami kiterjed a kommunikációra (beszédfejlődés, kapcsolatteremtés), a szociális érettségre (kapcsolatteremtési képesség gyerekekkel és felnőttekkel), a megfelelő szintű önállóságra (öltözködés, evés), és a pszichés érettségre (el tudja fogadni az anyai távollétet, tudja, hogy az elválás nem végleges, és érte fognak jönni).

Ezekre a képességekre a gyermek általában szert tesz. Az önálló evés és öltözködés megtanulása két éves kor körül a gyermek részéről vetődik fel igényként, sok maszattal és lassúsággal jár, de az „én tudom”, „én csinálom” igényének érdemes engedni, már csak a személyiségfejlődés miatt is.

A beszédfejlődést a versek, népdalok ritmusa, ismétlődése segíti, ezek épp megfelelőek a gyermek számára. A közös beszélgetések, játékok, a sok-sok miértre adott válasz segíti az ismeretek, s ezzel a szókincs növelését, ami meghozza a kedvet a beszédhez.

A szobatisztaság is két éves kor körül alakul ki, a testi-lelki érettség elérése után szinte heteken belül megtanulja kontrollálni magát a gyermek; először nappalra, majd nem sokkal később éjszakára is.

Az óvodához szükséges képességek tehát már két éves kor körül a gyermek részéről, igényként jelennek meg, s a szülői támogatás, elismerés, biztatás talaján aztán egyre jobban megszilárdulnak, és természetessé válnak a gyermek számára.

Óvodaérett szülők?

S még egy gondolat, ami már a „szülők óvodaérettségéről” szól. Az óvodakezdés a szülők számára sem egyszerű. Előfordul, hogy az „óvodaérett” gyermeket az anya nehezen engedi el magától. Kimondatlan, nem tudatos félelmek vezetik, amit a kommunikációjában is érezni lehet. A gyermek természetesen reagál az anyai bizonytalanságra, s már ő sem akar az óvodában maradni. Megkezdődnek a reggeli sírások, a nehéz elválások. A sok könny miatt az anya visszaigazolva érzi aggodalmát, s máris kész egy körfolyamat, amelyben mindenki csak rossz érzésekkel gondol az óvodára.

Ezért (is) nagyon lényegesnek tartom az óvónők és a szülők közötti folyamatos, bizalmon alapuló kapcsolattartást. Az óvónők más szempontok alapján figyelik a gyermekeket. Tapasztalatuk, képzettségük miatt olyasmire is felfigyelnek, amit a szülő esetleg nem vesz észre, nem tart fontosnak. Az óvodáskor a gyermek életében élményekkel, felfedezésekkel, tanulással teli, izgalmas, időszak, amit értő, óvó figyelemmel a környezetében élő felnőttek még gazdagabbá tehetnek számára.

Elég jó anya

2009-04-22T18:24:00.002+02:00

Az alábbi cikket most találtam.

Szerintem nagyon tanulságos :)

Ha a saját csemeténkről van szó, könnyen megfeledkezünk arról, hogy a szülő is ember – hajlamosak vagyunk magunkat minden helyzetben a gyermek igényeinek alárendelni. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ezzel jót teszünk: egyre gyakrabban hallható az a meggyőző felismerés, hogy az elég-jó szülő jobb, mint a tökéletes. De vajon mit is jelent elég-jó szülőnek lenni?

Nos, hogy mit takar ez a kifejezés, mindenkinél pontosabban megfogalmazzák maguk a gyerekek. A nyáron két felnőtt fiammal külföldre utaztam. Mind a két fiú nősülésre készült, ezért kitaláltuk, hogy rendezünk egy „családi búcsúbulit”. Esténként nagyokat beszélgettünk az együtt töltött idő élményeiről, tanulságairól. Egy ilyen alkalommal a fiúk valami egészen furcsa dicsérettel álltak elő: azt mondták, számukra az volt a legjobb, hogy nem akartam tökéletes, minta-anya lenni. Amikor firtatni kezdtem, mit is jelent ez a különös elismerés, a fiúk így magyarázták: „Azzal, hogy megmutattad a gyengeségeidet, megtanítottál minket arra, hogy szabad hibázni is. Így aztán sokkal bátrabban próbálgathattuk magunkat. Tudtuk, hogy nem származik katasztrófa abból, ha mi magunk nem vagyunk tökéletes gyerekek.”

Sok és sokféle elmélet foglalkozott már a gyermekneveléssel. Nem csoda, hogy a gyakran egymásnak ellentmondó tanácsok elbizonytalanították a szülőket, akik így egyre inkább rászorultak a sokszor maximalista előírásokra, tanításokra, elméletekre. Az anyák egyre kevésbé támaszkodtak saját megérzéseikre, s kiszolgáltatottá váltak a szakirodalom tanácsainak.

Vissza a kapcsolathoz

Éppen ezért hatott felszabadítóan a szülőkre az „elég-jó anya” (good-enough mother) Donald W. Winnicott által megalkotott fogalma. Winnicott szerint, ha az anya természetes önbizalmára támaszkodva saját megérzéseire hallgat, egészen biztosan jó gondozó lesz. Ez a fajta anyai elköteleződés mindenki számára adott lehet: nem függ az anya értelmi képességeitől, iskolázottságától, szakirodalomban való jártasságától; kizárólagos záloga a gyermekkel való egymásra hangolódás.

A gyermeket váró anya és kicsinye már a várandósság szakaszában megkezdi az ismerkedést egymással. Az anya sokféle jel alapján következtethet a baba természetére, személyiségére: „Ez a gyerek nagyon aktív, mozgékony lesz, mert a pocakban is sokat mozog”; vagy ellenkezőleg: „békés, nyugodt (esetleg lusta) lesz…”.

Az ismerkedés tovább folytatódik a baba születése után: az anya egyre jobban ráhangolódik a baba igényeire, s ráérez, hogyan tudja kielégíteni a kicsi szükségleteit. Közben érzelmi kapcsolatuk is erősödik: az anya arcjátékával visszatükrözi a gyermek hangulatát, s hamar beindul a kölcsönös tükör-játék… Mi sem természetesebb tehát, mint hogy az anya mindenki másnál jobban tudja, mire van szüksége gyermekének. Ha bízik saját megérzéseiben, és ennek megfelelően természetesen cselekszik, egyre nagyobb lesz az összhang kettejük között, s így egyre nagyobb lesz a törődés öröme is.

Mitől „elég-jó”?

Az elég-jó anya érzékeli gyermeke igényeit, és ahhoz alkalmazkodva pont akkor és annyit ad, amennyire a kicsinek szüksége van. Tehát nem ad többet! A babának ugyanis fontos, hogy megélje a saját erőfeszítésének sikerét. Hogy megtapasztalja: ő maga, egyedül is meg tudja szerezni az elgurult játékot, ha odakúszik – s nem kell kivárnia, míg a kezébe adják! Vagyis az elég-jó anya azt is pontosan érzi, hogy van egy elviselhető mértékű feszültség, ami a baba fejlődése szempontjából kifejezetten hasznos lehet. A kicsinek egyszerre kell éreznie azt, hogy vigyáznak rá és azt, hogy ő is képes tenni saját magáért! A baba és az „elég-jó” anya között ez az egyensúly akkor alakul ki, ha az édesanya nemcsak kisbabája, de saját maga szükségleteire is ráhangolódik. Ha kettejük közös egyensúlyát ápolja, ami az ő egyensúlyán is múlik! Ha tudja és vállalja: mindkettejüknek az a jobb, hogyha például nyugodtan megissza a konyhában a reggeli kávéját, s a baba megtanulja áthidalni ezt az ötperces egyedüllétet. (De csak akkor, ha anyai radarja azt súgja, hogy a kicsi képes lesz erre.) Ha minél inkább beleképzeljük magunkat gyermekünk helyzetébe, lelkébe, érzésvilágába, s ugyanakkor megértjük saját késztetéseinket, indíttatásunkat is, szinte automatikusan fogjuk a legjobb megoldást választani.

Később, ahogy a gyermek növekszik, ez a hozzáállás biztosítja, hogy ne váljunk sem túlféltő, sem felelőtlen, elhanyagoló szülővé. Az elég-jó szülő egyszerre biztosít szabadságot és biztonságot a gyermek számára. Szabadságot, hogy saját képességeit megfelelő módon próbálgathassa, és biztonságot – ugyanezért…

Mi a mércéje annak, hogy egy anya „elég-jó”-e?

Nem kétséges, hogy maga a gyermek. Ha azt látjuk, hogy harmonikusan fejlődik, hogy egyre önállóbb, gondtalanul játszik, őszinte, nem fél kérni, a korának megfelelő barátai vannak, és fokozatosan felelősséget vállal magáért, magunkkal is elégedettek lehetünk. Később, ha felnőtt gyermekünk bízik önmagában, önállóan meg tud küzdeni a nehéz helyzetekkel, és képes tartós, szoros kapcsolatokat létrehozni, tudhatjuk, hogy „elég-jó” szülők voltunk.

Dolgos szombat

2009-04-18T19:54:00.005+02:00

Ma úgy alakult, hogy iskolába kellett mennünk. Zének is és nekem is.

Mamáék elvállalták Zsityit egész napra.

Marcit elvitte az apja Esztergomba (hozzájuk) grillezni.

Én vért izzadtam a viszonyszámok között ( Bee, te megértetted elsőre???), Cöcikével olyan fejgörcsöt kaptunk, hogy csak a Móriczon lévő cukrászda giga adag epres krémese tudott úgy ahogy helyre hozni.

Tényleg óriás méretűek a sütik, szégyen szemre ott is hagytuk az adagunk felét.

Irány haza.

Zsityi épp lent locsolta a bogarakat a ház előtt, mama szerint nem aludt egész nap. Na persze, ahhoz én kellek.... Úgyhogy érkezésem után fél órával már az ágyában szunyált.

Hippitakarodót fújtunk (azaz nem volt fürdés, csak fekvés, a la nature.)

Marci eközben kipróbálta az apjától hallott bombareceptet.

Csak egy kindertojás belső kell hozzá, meg némi sütőpor, és ecet. Tök egyszerű. És mekkorát robban! Tényleg! Tiszta ecetszagú azóta is a lakás (meg az erkély, mert ugye nem volt elég a konyhában robbantani, kellett egyet a nappaliban és az erkélyen is).

Ezúton is köszönjük a receptet apa! :)

A Mentos és cola keveréket ismered? Majd megmondom Marcinak, hogy nálatok kipróbálhatja :))))

Azóta ugyan megbánta a kislegény,mert háromszor mosattam fel vele :) Na meg a fejfájásom is elmúlt. Vagy csak nem érzem az ecet miatt?

Bölcsi az UNICEF szerint

2009-04-17T12:02:00.002+02:00

Ezt most találtam...

Miközben idehaza egyes szakértők és politikusok a bölcsődei nevelés mellett kardoskodnak, egy a napokban napvilágot látott UNICEF-jelentés nyomatékosan felhívja az édesanyák figyelmét: lehetőleg minél tovább maradjanak otthon gyermekükkel. Kérdés persze, hány anyuka engedheti meg magának, hogy évekig ne álljon munkába?

Az UNICEF jelentése az első olyan nemzetközi dokumentum, amely a gyermekek korai közösségbe kerülésének veszélyeire hívja fel a figyelmet. A szöveg meglehetősen élesen fogalmaz: a bölcsődei nevelés erőltetése „nagyon kockázatos játék gyermekeink jövőjével” - olvashatjuk. Az UNICEF szakértői ugyanakkor számos korábbi, csekély nyilvánosságot kapott vizsgálati eredményre is hivatkoznak. Álláspontjuk szerint a gyerekek „antiszociális viselkedése” jórészt éppen arra vezethető vissza, hogy nagyon pici korukban bölcsődébe adják őket. Ahol pedig „agresszív viselkedésformákat is elsajátítanak” – vélik a jelentés készítői. Véleményük szerint az édesanyáknak mindenképpen otthon kellene maradniuk legalább a gyermekük kétéves koráig. Ez idő alatt pedig a fizetésük felét kaphatnák kézhez.

Az UNICEF szakértői elismerik: vannak bizonyos előnyei is a bölcsődei nevelésnek, csakhogy a hátrányok számosabbak. „Ha a gyermeknek ilyen kicsi korában nincs szoros kapcsolata a szüleivel, nehezebben fog tudni válaszolni az élet kihívásaira” – szögezik le. „

Depresszió, elmagányosodás, tanulási zavarok, koncentrálási nehézségek alakulhatnak ki” az idő előtt közösségbe adott apróságoknál. Akiknek érzelmi élete is elsivárosodik, mert „mindenfajta bizalom alapja a szoros szülő-gyermek viszony”.

A dokumentum egyes országokat külön is megemlít. Angliáról meglehetősen sötét képet fest, hangsúlyozva, hogy a szigetország bölcsődéi túlzsúfoltak, kevés a gondozónő, mindemellett pedig viszonylag sok gyermek él szegénységben, és az egészségügyi ellátórendszer működése is hagy kívánni valókat maga után. A tanulmány azért is kínos az angol kormány számára, mert az immár több mint tizenegy esztendeje hatalmon lévő Munkáspárt mindig is a nők munkába állása mellett tette le a garast. Számos olyan intézkedés is született az elmúlt években, amelyek igyekeztek az édesanyák számára is karrierlehetőségeket felcsillantani.

Sok anyuka azonban nem lehetőségként, hanem kényszerként éli meg azt, hogy vissza kell mennie dolgozni. Hiszen nem csekély kihívás helytállni otthon és a munkahelyen is. De a legtöbb anya kénytelen minél előbb munkába állni, mivel még a fejlett világban sem képes egyetlen kereső eltartani egy családot. Ezért aztán ha már mindenképpen bölcsődébe kell adni a kicsit, akkor lehetőleg minél rövidebb ideig tartózkodjon ott. „ Minél fiatalabb korban kerül a gyerek közösségbe, és minél hosszabb időt tölt el a gondozónők felügyelete alatt, annál nagyobbak a kockázatok” - áll az UNICEF jelentésében.

Húsvét - Jászladány

2009-04-16T13:16:00.003+02:00

Húsvétoltunk, meglocsoltuk Mamát is, na meg megismerkedtünk az új kutya szerzeménynel :) További képek itt: Húsvét_Jászladány

Itt is van! Tiltakozó nyilatkozat a GYED lerövidítése ellen

2009-04-16T11:46:00.003+02:00

Mint már írtam én is, mélységesen felháborít, hogy le akarják rövidíteni a GYED idejét egy évre, anélkül, hogy mélyebben utána néznének, milyen következményekkel járna a bevezetés.

Meg is született a tiltakozó petíció, alá lehet írni itt:

http://www.petitiononline.com/gyed01/petition.html

Minden anyukát és apukát (és nagymamát, nagypapát, rokonokat, barátokat, ismerősöket...stb) arra buzdítok, írják alá!

Hirtelen ötletek

2009-04-10T16:38:00.004+02:00

Ma reggel gondoltam egy nagyot, majd egy gyors hajmosás alatt azért még egyszer átrágtam.

Végül is miért ne?

Elviszem a kölköket Libegőzni! Hát volt ujjongás, el lehet képzelni :)

Elindultunk, busszal, hévvel, combinóval, majd két metróval és hipp-hopp ott is voltunk. Majd felszálltunk egy buszra, ami régebben még a Libegőhöz vitt.

Na most már nem.

Hanem a Hűvösvölgyig. Hogy mégse maradjanak a gyerekek hoppon, nem úszhattam meg a gyerek vasút nélkül... Hát Peti nem rajongott az ötletért.

A húsz perc várakozás alatt végül is rábeszéltük, milyen hű de jó lesz vonatozni, majd nézünk őzikéket - na ennek az lett az eredménye, hogy egész úton örömittasan kiáltozott, hogy "Ott ugrálnak a Győzikék! Láttunk Győzikéket az erdőben!"Persze volt nevetés a vonaton :)

Gondoltam elmegyünk a Normafáig és onnan lelibegünk szépen. Aha. Hát a Libegőhöz a jánoshegyi megállónál kellett leszállni....

Persze Peti hamar feladta a fél órás kemény hegyre menetet, így a nyakamban voltam kénytelen tovább vinni... Ő örömittasan vigyorgott, hogy "anya, jópacizunk!" Hát igen, úgy is éreztem magam mint egy paci, mire felértünk a hegyre.

Utolsó erőmből még megvettem a jegyeket - kész lenyúlás, egy menet( csak egy útra) 1100 ft volt... Még jó, hogy nem oda-vissza útra fizettem :)

Peti - ő most libegőzött először - nagyon élvezte. Pedig kicsit tartottam tőle, hogy mit teszek, ha úgy dönt a levegőben, hogy fél és se fel se le, végig ordítja az utat....Szerencsére tiszta extázisba esett, úgy mint mikor hintázik.

Mikor leértünk, végül is megtaláltuk AZT a buszt, amivel fel akartunk menni eredetileg, na kiderült, hogy már a közelébe sem megy a Moszkva térnek...

További képek itt láthatók a kirándulásról: Gyermekvasút_és_libegőzés

Szóval hazafelé is megmetróztattuk magunkat, de belefért az élvezet kedvéért még egy kis villamos, hév és buszok is....Ha már kisgyermekes bérletem van, legalább jól lehúzom a BKV-t és a százszorosát leutazom a bérlet árának :)

Szóval ma kirándultunk egy jót. Még sok ilyet tervezek, így a "Gyeses lét" utolsó fél évében. Elmegyünk majd ide-oda, mondjuk Margitsziget, Városliget, Gellérthegyi nagycsúzdák, Csodák palotája....

Az új napszemüveg

2009-04-07T15:57:00.002+02:00

Beszereztünk egy igazán testre szabott, UW szűrős gyerek változatot is, mégiscsak vagányabb, nem? Lányok,sikítsatok!:))

Első angol óra

2009-04-07T13:34:00.007+02:00

Tegnap megvolt Peti első angol órája. Kicsit aggódtunk, mennyire fogja érdekelni, mert indulás előtt kaparintotta meg magának Zé régi napszemüvegét és hát eléggé el volt tőle varázsolva....Egész úton a szemüveggel parádézott, ami ráadásul három számmal volt nagyobb a fejénél. Alig tudtuk róla levenni mikor megérkeztünk, még az óra elején is többször a szemüveget keresgélte...

Bementünk, rajtunk kívül még három kislány volt a csoportban.

Zé összefutott egy régi osztálytársával, akivel tíz éve nem találkoztak már, és merő véletlenségből kiderült, hogy ő is a kislányát hozta angolozni, szintén első alkalommal. Na meg kiderült, hogy a kislány, Bogi egy idős Petivel :)

Az óra nagyon tetszett. A tanárnő kedvesen odajött Petihez, William-el a csigabábbal. Kérdezgette Petitől, hogy hogy hívják, persze Peti nem volt hajlandó elárulni, csak sanda mosollyal nyugtázta a találgatásokat, ahogy a csigabiga kérdezgetett.

Aztán elkezdődött az óra. Odajöttek a lányok és megkérdezték Petitől, hogy hívják, persze angolul. Peti nézett nagyokat, de mikor lefordítottam neki, és elmondtam mit válaszoljon, ügyesen elárulta, hogy "My name is Peti". És hihetetlenül boldog volt, mikor a tanárnő elismerően felkiáltott, hogy "áááá! Petiiii!"

Leültünk a szőnyegre, Peti megszeppenten ücsörgött az ölemben. Nem volt hajlandó bekapcsolódni. Az elején.

Aztán előkerült a katicás zsákocska, benne a csörgőkkel. Na ez már Petinek is sok volt, persze hogy odament választani ő is.

Majd megszólalt a zene és ritmusra rázta, ahogy belefért. Később előkerült az építőkockás zsák, Peti már beült a lányok közé építeni. A tanárnő tornyot építtetett velük, angolul kommentálta az eseményeket (ha elborult a torony, vagy ha valamelyik gyerek ügyes volt, megdicsérte)

Aztán jött a kockák elpakolása. Külön, szín szerint. Először "yellow " felszólításra elkezdték pakolni a sárgákat, majd jött a többi szín.

Peti többször is a zsebébe próbálta tenni, gondolta hazavisz párat belőle, úgyis sok van:))) De a végére egész jól belejött és már a szavakat is ismételgette angolul. Majd előkerültek a hangszerek.

Dob, piano, háromszög, csörgő, ilyenek. Peti megkaparintotta a háromszöget és őrülten élvezte, hogy megszólaltatta.

Aztán vissza kellett sajnos adni. Közben a két korabeli kislány vérre menő harcot vívott a pianóért :)))

Majd jött megint egy zenés táncika, aztán elköszönés. Peti is ügyesen elköszönt egy hangos goodbye felkiáltással.

Aztán kimentünk, Peti már nagyon elemében volt, együtt futott Bogival és Orsival, sőt, Bogival még egy túlordítási versenyt is rendeztek. Bogi kezdte, hangos ordítással, hogy "neeeeeeem!" Erre Peti visszaüvöltött "neeeeeeem!" Kicsit izgultam, hogy kipenderítenek minket :)

Aztán kint is rohangáltak egy jó nagyot. Ez volt az első igazi közösségben való részvétel, és megállapítottuk Zével, hogy felülmúlta a várakozásainkat.

Viszonylag könnyen, negyed óra alatt felengedett és egy óra múlva már aktívan rohangált a többiekkel.

Reméljük így lesz az oviban is... Az óra maga nagyon tetszett, főleg a sok hangszer és a sok játék miatt.

Képek

2009-04-06T15:13:00.006+02:00

Sétálni mentünk. Itt a nyár, na meg itt vannak a bogarak is...

Reggel...Marci betakarta Petit, hogy meg ne fázzon...

Amit feltétlen hozni kell a játszóra:

Verdás táska és sapka, "dobozos sör" ami igaziból limonádé,

de hát ebben is majmoljuk a Papát :)

"Azta! Mennyi bodobács! Anya, miért ragadt össze ez a kettő?"

Rambó már trikóban jár

Mama ötlete: víz spriccelés a bogarakra. És még a fű is jobban nő

A puding próbája az evés. Hát ez a puding anya idegeit is próbára tette :)

Végig gondolták????

2009-04-02T14:22:00.008+02:00

Egyik este a híradó közben akadtam ki.

Bevezetik, hogy két év helyett csak egy év lesz a GYED. Plusz egy év a GYES. Elkezdtem morogni magamban, hogy ezentúl két éves gyerekekkel lesz teli a bölcsőde?

A frászt! Egy éves gyerekekkel lesz teli!!! Mert már most is kevesen tehetik meg, hogy otthon maradnak a GYES idejére, rengetegen adják bölcsibe a gyereket a GYED lejártával.

Most meg hogy itt a válság, egy évesen biztos hogy sokkal több gyereket kényszerülnek majd beadni a szülők.

Borzasztó. Felháborító! Végig gondolta vajon az a sok öltönyös f*sz a parlamentben, hogy ennek milyen következményei lesznek?

Szerintem nem. Ez is egy pontja a megszorító intézkedéseknek, semmi több. Pedig ez sokkal több annál, ez a gyermekek életéről, lelkéről szól!!! Vajon ha megkérdeznének egy gyermekpszichológust, mit szól ehhez, mit mondana?

Mert azt a legtöbben tudjuk ugye, hogy a bölcsőde nem a gyerekről szó, hogy milyen jó neki a közösség...A bölcsőde egy gyermek megörző. Hogy a szülő tudjon dolgozni. bele gondolni is szörnyű, hogy majd ezentúl mikor egy éves lesz egy gyerek, megy a bölcsibe.

Pont mikor vége a csecsemőkornak, és kinyílik a világ.

És kellene Anyu. Vagy Apu. Vagy a Nagyi.

Mindegy, de kellene EGY ember, aki mindig ott áll a pici mögött. Ha valami bántódás éri, elesik, megijed, vagy csak egyszerűen SIKERÜL valami és felnéz, hogy "lám, milyen ügyes vagyok, ugye?"

És ha akkor épp nem figyel senki? Nem dicséri meg senki? Mit érez vajon az a gyerek? Hogy ő csak egy a többi gyerek közül? Nem ő a világ közepe?

Mert minden gyereknek az adja a biztonságot a nagy felfedezések közben, hogy tudja, ott van valaki aki segít neki és megvédi.

Mert mi van, ha az a gondozónéni éppen egy megkeseredett, (érthető módon sajnos) a mindennapi megélhetésért küzdő ember? Akinek épp rossz napja van és éppen hogy csak tereli a kis totyogót, de egy kedves szava sincs?

Aki úgy segíti fel a gyereket a földről, hogy közben már a másik gyereket parancsolja arrébb és kimarad a vígasztaló szó?

Milyen felnőtt lesz egy ilyen gyerekből? Mennyire lesz érzékeny lelkileg? Hogy messzebbre menjek, milyen szülő lesz belőle? Milyen emberek lesznek közöttünk 40-50 év múlva?!?! És különben is. Hely sincs a bölcsődékben! Nincs, kevés!!! Négyszeres a túljelentkezés már most!

Mit csinál majd a válsággal küzdő szülő, ha igenis, el kell mennie dolgozni? Mert biztos hogy nem válogathat majd a bölcsik között, melyik a legjobb a gyerekének. Ha otthon marad, éhen hal.

Nehéz lesz....Mindenesetre hihetetlenül örülök,hogy én megúsztam ezt a dilemmát.

Egy biztos, hogy ha ezt bevezetik, én nem szülök több gyereket..........

Mesék és tanulságok

2009-03-30T12:00:00.005+02:00

Mint már írtam, Peti új kedvence az Anna és Peti könyvek.

Mindkettőt különböző okok miatt választottam ki neki.

Az elsőt, a "Megmondalak!" címűt azért, mert annyit marakodnak Marcival, gondoltam ezek a mesék érdekelni fogják (na meg ötletet merít, hogyan lehet hamar kibékülni).

Érdekelték is, na de nem a civakodós részek, sokkal inkább a különböző járművek, autók, trolik a rajzokon.

Majmoljuk a nagyot

Kedvence a mákos-masszás mese, amikor a gyerekek "ügyeskednek" a habverővel és minden csupa maszat lesz.

Ezt a részt vagy tízszer el kell neki mesélni egymás után. Mikor a végén nézi a fotót, ami a három gyereket ábrázolja, már magától mondja, hogy "anya pedig ivott egy jó erős kávét" (szeret kávézni a gyerek, már egész pici kora óta figyeli hogy szürcsöljük és utánoz minket:))

Egyébként ahogy elnéztem, a könyv írónője is nagy coffeinista, mint mi Zével. Hozzáteszem, naponta csak kettőt iszunk, de ahhoz foggal-körömmel ragaszkodunk :) Szóval, kicsit elkanyarodtam.

A második Annás könyv az "Irány az óvoda!" című volt, mivel lassan de biztosan aktuális lesz.

Ebben a mesekönyvben persze mondanom sem kell, hogy a címadó mesét egyszer sem hallgatta végig, állandóan az "Oltás" című részre kellett lapozni.

Gondolom legújabb "szerelme" a sztetoszkóp (szívhallgató) miatt. Imádja. Mikor az influenza miatt sokat kellett orvoshoz menni, a rettegése egyszer csak átváltott egy hihetetlen csodálattá a doktornő iránt.

Ugyanis egyik este leutánoztam a doktor nénit, ahogy meghallgatta a szívét. Nem kellett hozzá más, csak egy telefon töltő.

Azóta imádja a dokinénit, de legalábbis a szívhallgatóját. Egyszer engem is elkísért a doki bácsimhoz, ott a nyakába is akasztották a "szerszámot". Hát, látni kellett volna az arcát, mikor a doktor bácsi a tükörhöz vitte és megnézhette sztetoszkópos önmagát :) Édes volt!

Másik kedvence a "Fogmosás" című mese. Na ezt is a fogmosás megszerettetése miatt mesélgettem neki. Kedvenc része, mikor apa medvecukrot tesz a fogára és jól megijednek tőle a gyerekek. Aztán persze elmagyarázzák a szülők, hogy ilyen csúnya lesz a foguk, ha nem mossák.

Kérdeztem Petitől, hogy akkor ezentúl ugye ő is megmossa? Válasz: Nem. Nem, mert ő is fekete fogakat akar, hogy megijessze vele a gyerekeket... Hát levonta a tanulságot, az egyszer biztos :)

"Ragadós"példa

Végül is igaza van, nem? Mennyivel érdekesebb gyerekeket rémisztgetni a fekete fogakkal, mint minden este és reggel megmosni! Persze azért előtte tartom magam a fogkefés változathoz ;)

Szóval egy dolog biztos. A gyerek nem mindig ugyanazt a következtetést vonja le a mesékből, mint amit mi szeretnénk. Sőt, lehet hogy még nehezebb lesz a dolgunk, mint előtte volt :)

Mindenesetre már kívülről fújom a meséket, mióta naponta tizenötször olvasom el. De nem baj! Ez volt a cél :)

Earth Hour - A Föld Órája

2009-03-28T21:49:00.016+01:00

Nemrég oltottam el a gyertyát.

Mert mi készültünk, ma 20:30 és 21:30 között lekapcsoltunk minden világítást.

Ha jelképes is a villanyoltás, és nem is váltja meg a világot, gesztusnak szerintem nagyon szép, és felhívja a figyelmet a mértéktelen energia pazarlásra.

Szóval jó érzés, na. Hogy megcsináltuk.

Programnak se rossz, majd ha Peti nagyobb lesz, ő is csatlakozhat.

Mert az eredeti terv az volt, hogy egy gyertyafényes vacsi mellett fogunk dumcsizni, csinálunk képeket, és kimegyünk az erkélyre is, megnézzük mennyi villany ég máshol.

Tényleg, megnéztem, elég sok helyen volt sötét.

Vagy aludt már a nagyja, vagy csatlakozott hozzánk. Én szeretném az utóbbit hinni. Érdekes volt, mikor a sötétben fotózgattam a gyertyát, szokatlanul csend volt a házban. Aztán mikor az óra fél tízet ütött, megindult a szokásos fürdővíz eresztés és vécélehúzogatás. Úgyhogy szerintem nem mi voltunk az egyetlenek :)

Esti őrület

2009-03-27T15:44:00.005+01:00

Íme egy elég hosszú (7 perces) videó. Csigus, csak hogy lásd, Peti csak nálatok viselkedik :)

A végén a kitartó nézőknek egy locsolóvers is van :)

Peti_megkergült

Mégegy....Rövid, de aranyos:)

St_george_primary_school

Ja, még egy dolog eszembe jutott. Mikor kérdeztem Petit, mikor hagyja abba a cicizést, kis gondolkodás után azt felelte: "Valamelyik nap" :D

Itt a tavasz, na meg a shoppingok ideje :)

2009-03-27T15:04:00.004+01:00

Hát igen, ez kellett nekem.

Egy egész délelőttös shopping kúra, egyre inkább beljebb forduló önmagamat azt hiszem teljesen rendbe tette.

Na persze nem vagyok én olyan úri maca aki a bevásárlóközpontokat járja, tűsarkúban, kikenve-kifenve, parfümfelhővel körülvéve!

Dehogyis. Én bőven megelégedtem egy egész délelőttös turizással.

Mondjuk Petit ne kérdezzétek, ő annyira nem lelkesedett az ötletért, de értek én ám a megvesztegetéssel, egy finom epres nyalóka sok mindenre képes ám :)

Igaz a kis "dög" kikönyörgött tőlem egy angolul számoló, színeket mondó, daloló, nevető óriáspatkányt is.

Ott lesett ránk a fenevad a gyerekruha-kupac alatt.

Gyorsan a kezébe adtam, hátha nyerek egy értékes plusz fél órát magamnak. Persze maradnia kellett Patinak (már nevet is adott neki) úgyhogy a hazafelé út (a vásárolgatásért cserében) "orange---green---yellow----one----two----three---blue----hehehehe" felkiáltásokkal telt, az utazóközönség legnagyobb örömére :)

Hogy méginkább kellemetlenül érezzem magam, még be is szólt egy napszemüveges néninek - kajánul vigyorogva - hogy " Milyen szemüvege van a néninek? Vagány a néni!" A néni persze nem értette a viccet, de szerintem ez volt az utolsó alkalom, hogy felvette a napszemüvegét.

Szóval e szép napos délelőtt tulajdonképpen jó telt. Igaz súlyos ezrektől szabadultam meg (na jó nem titok, a patkánnyal-nyalókával és a két óriás szatyornyi vadiújnak kinéző márkás gyerekgönccel együtt tízezer forinttól). Na de nem sokan mondhatják el magukról, hogy teljesen feldobódnak egy két és fél éves kisfiú és egy daloló patkány társaságától :))

Azt meg már csak mellékesen teszem hozzá, hogy magamnak persze megint nem vettem semmit. A két kölök meg egyáltalán nem értékeli az új cuccokat, múltkor Marci jegyezte meg mikor egy új farmerrel állítottam haza, hogy " de anya, minek vettél, már van egy nadrágom". Na mindegy, a lényeg, hogy én örülök neki. Na meg Peti is Patinak :)))

A jó példa ragadós :)

2009-03-24T11:40:00.005+01:00

Persze a rossz is! Hihetetlen, hogy Peti milyen szinten utánoz minket, főleg Marcit. Persze az idétlenkedés tetszik a legjobban, azt nem kell kétszer mutatnia! Úgyhogy kaptam az alkalmon, és egy asztalhoz ültettem őket, ahogy eddig sosem. Lévén, hogy kicsi a hely, meg Marci sosem akkor éhes mikor Peti, na meg a civakodások miatt.

De adtam még egy esélyt :) Édesen ettek együtt, Peti állandóan Marcit leste.

Teljesen egyedül evett-ivott, ráadásul annyit, mint Marci :) Kár, hogy a vécébe nem engedi be....Talán visszaszokna rá, mert két hónapja megint csak pelusozik.

Pedig tudja a kis rafkós, hogy hogyan kell, bizonyított 3 egész hónapig.

Aztán elrontottam, mert pár napig mikor állandóan úton voltunk, gyakran volt pelusban, én meg teljesen elfelejtettem kérdezgetni, kell-e neki. Aztán rájött, hogy nem is érdemes vesződni a bilivel...

Szóval, két napja reggel leveszem a pelust és csak alváshoz kapja vissza.

Tegnap volt az első nap, 4 komplett szerkót pisilt össze. A mosógép egész nap ment, már közel álltam ahhoz hogy feladjam. Vagy legalábbis elszalasszam Zét még 5-6 váltás nadrágért :)

Estére már szólt, ha biliznie kellett, persze csak mikor már megtörtént a baleset.

Ma viszont ott tartunk, hogy szólt rendesen, időben, még alváshoz sem akarta felvenni:)

Hát igen, most még inkább az az érzésem, hogy tökre képlékenyek a gyerekek, sokszor mi szülők félünk a változtatástól.

Őrület így utólag visszagondolva, hogy két és fél évig keltem fel hozzá éjjel rendszeresen (persze, hogy a remény haljon meg utoljára volt mindig pár alkalom mikor beetetett, hogy átalussza végre az éjszakát), mivel sok helyről hallottam, tiszteletben kell tartani a gyerek félelmeit, hogy éjjel felriad és anya kell.

Anya, meg cici.

Na pár hete elhatároztam, hogy - mivel már elég nagy és értelmes ahhoz, hogy megértse - közlöm vele, hogy éjjel nincs cici, csak mikor már világos van (egy kicsit gondolkodtam, hogy mit foglaljak bele a kitételekbe, mivel lassan de biztosan itt a nyár és fél 4-kor már világosodni kezd:)) Szóval mondtam, hogy reggel, mikor átmegyünk a nappaliba és APA IS FELKEL, na akkor van csak cici.

Na pár nap alatt eljutottunk odáig, hogy nem hogy nem kell a cici, de én sem kellek éjszaka. A kis dög. Ezek szerint csak ARRA kellettem. Na szép. Most meg végigalussza az éjszakát.

Hát ha ezt előbb meg merem csinálni! Holtig tanul az ember...

...és bátor vagyok!!! Mert ez bátorság, nem? Hogy erőt veszek magamon és azt mondom, egye fene, ha kell egész éjjel hallgatom a bömbölést, de ennek véget vetek :)

Az egész napos gatyamosásról már nem is beszélve :)

Apropó: Holnap nagyvizsga....Drukkoljatok!!! Úgy mint múltkor, legalább ;)

Hírek röviden

2009-03-13T14:03:00.007+01:00

Üveg matrica

Unatkoztunk, feldíszítettük a hűtőt :) Mind saját agyszülemény, kivéve Che Guevara :D

Hajvágás

Csigus, nálunk is nyírás volt, tudod, itt a tavasz!!! ;)

Végül...."Ősrégi" videók, most találtam :)))

Bátyó_gonoszkodik

Marci_falat_mászik

Ui: Holnap vizsgázom, drukkoljatoooooook!!!!!

Lázról - másképp

2009-03-11T12:27:00.014+01:00

Egyik nap egy nagyon érdekes könyvet olvasgattam a húgomnál. Gyerekbetegségekről és természetes gyógymódokról ír a könyv. Gyógyteákról, gyógynövényekről, homeopátiás szerekről. Meg a lázról. Át is pötyögöm a részletet a könyvből, engem teljesen meglepett. Kíváncsi vagyok, Ti mit szóltok hozzá.

A láz gyógyító ereje

"Adj hatalmat, hogy lázat idézzek elő, és bármilyen betegséget meggyógyítok" - mondta Parmenidész, az ókor híres orvosa. Vajon mit értett ez alatt?
A láz hatása

A láz ismét helyrehozza a gyerek megbillent belső egyensúlyát, mivel harmonizál, méregtelenít, és növeli az ellenálló erőt.
A személyiségfejlődést is elősegíti - ami külsőleg a fertőzésből felgyógyult gyermek pozitív módon megváltozott arckifejezésén és viselkedésén ismerhető fel. Csak nyugtalansággal, pszichés zavarodottsággal és görcsökkel járómagas láz esetén van szükség ellenintézkedésekre.
A láz gyógyító hatása a baktériumok és a vírusok ellen is irányul.
A 38,5 fokos és magasabb testhőmérséklet jelentős mértékben korlátozza a kórokozók életfeltételeit, a láz segítségével az általuk termelt méreganyagok is hamarabb kiválasztódnak.
A láznak ezenfelül a test védekező rendszerének kialakításában is fontos szerep jut.
Jegyezzük meg: a láz önmagában sohasem életveszélyes! A láz csak az egység diszharmóniájában rejlik - aminek előrehaladását a láz akadályozza meg.
Ezért a lázat általában támogatnunk kell, célszerű intézkedésekkel.
Csak akkor kell ellenintézkedéseket tennünk, ha a láz nyugtalanságot, és pszichés zavarodottságot vált ki, ilyenkor nedves borogatás lehet szükséges. A lázgörcsökre való hajlam azonban különleges eset, amit csak az orvos tud megítélni; természetes kezeléssel azonban ezt is ki lehet küszöbölni.
Fontos az ágynyugalom

Az a gyermek, akinek kúppal levittük a lázát, már nem érzi magát betegnek, pedig a baj még hat benne; ezért nem is lehet ágyban tartani. Pedig az ágynyugalom az influenzás megbetegedések kezelésénél nagyon fontos.
Ha ne tartják be, jelentősen elhúzódhat a gyógyulás, és gyakrabban fordulnak elő komplikációk.
Az influenza után még sokáig megmaradó köhögés vagy nátha általában az akut stádiuma alatti nem következetes ágynyugalomra vezethető vissza.
Ha a betegséget általános nyugtalanság kíséri, nehéz lehet megfelelő pihenésre kényszeríteni a gyereket;ilyenkor egy forró fürdő macskagyökér hozzáadásával, vagy citromfűtea segíthet.
A következetes ágynyugalom akut és krónikus esetekben egyaránt hozzájárul a választott gyógyszerek hatásának és a szervezet öngyógyító erőinek teljes kibontakozásához. Sajnos gyakran megfeledkezünk róla, hogy maga a természet az, ami többnyire észrevétlenül gyógyít.
A beteg gyermek táplálása

A betegségeknél, amelyek többnyire lázzal járó hurutos fertőzések, igazodjunk a gyermek igényeihez, aki általában elutasít mindenféle szilárd ételt. Az ösztöne - teljes joggal - ebben az esetben böjtöt rendel el, csupán testének saját anyagait használja fel.
Ezt el kell fogadnunk, mert ez is a szervezet öngyógyításának hatalmas területéhez tartozik.
A szomját friss gyümölcslével és (kilenc hónaposnál idősebb gyermekek számára) mézzel és citrommal ízesített hársfateával felváltva olthatjuk.
Ez a tea-gyümölcslé étrend a legtermészetesebb módon megfelel a lázas gyermek igényeinek.
A lázas gyermek itala legyen mindig langyos, hogy ne ingerelje az üres gyomrot."
(idézet: Dr Michael Stellmann: Gyermekbetegségek című könyvéből)

Mi a tanulság? Nekem nagyon sok minden.

Először is az, hogy a láz nem ellenség, és nem kell egyből a lázcsillapító sziruphoz nyúlni.

Én éjjelre mindig beadtam Petinek és Marcinak, mert rettegtem a felügyelet nélkül hagyott lázas gyerek gondolatától.

Ezentúl majd inkább befektetem a lázas gyereket a szülői ágyba és szemmel tartom. Szerencsére lázgörcsre egyikük sem hajlamos, tehát attól sem kell félnem.

Valószínűleg náluk is az okozta az elhúzódó hurutos megbetegedést, hogy az állandó láz és fájdalomcsillapításnak "köszönhetően" teljesen jól érezték magukat és emiatt nem tudták leküzdeni a vírust.

Talán én is örültem neki és mint egy strucc, homokba dugva a fejem jobban szerettem őket vidámnak látni mint láztól fetrengeni....

Érdekes, hogy Marci volt a tipikus esete annak, hogy a jó láz miképp gyógyít(ana) mikor elmúlt a lázcsillapító hatása, lefeküdt, betakarózott és csöndben a tévét bámulta.Ilyenkor már tudtam, hogy megy fel a láza és egyből csillapítottam. na ezentúl inkább méregetem és amíg nem megy 39,5 fölé, hagyom, hagy gyógyuljon magától.

Igaz lehet, hogy az immunrendszert is erősíti, ha magától küzdi le a vírust, nézve a húgom gyerekeit akik állandóan gyógyszereket kapnak ha betegek. Ők valóban az egész telet betegen töltik, míg mi, anyu három lánya szinte sosem beteg.

Anyu annak idején szinte mindig legyintett a betegségekre, egy egyszerű nátha és közepes láz esetén is csak a forró citromos teát vedeltük és feküdtünk az ágyban. Nem is vagyunk betegesek.

Míg a mai világban sajnos sok háziorvost is "megvesznek" a gyógyszergyártó cégek (tisztelet a kivételnek), így sokszor akkor is gyógyszert írnak, mikor elég lenne csak feküdni és pihenni.

A másik meg....Nem fogok ezentúl idegeskedni, ha a gyerek nem eszik, mert beteg. Na meg nem fogom másnak sem hagyni, hogy nyüstölje az evéssel!

A mostani nagymama generációba belé lett nevelve, hogy enni KELL és nincs mese.

Nálunk is sokszor meg van zsarolva a kisunoka, mondván "egyél egy falatot, mert különben a papa szomorú lesz"

Szerencsére Peti aztán nem az a fajta, akit különösebben meg lehet zsarolni. Ha nincs ínyére a dolog, keményen ellenáll. Hajrá Pejkó :)))

Egy szó mint száz: nekem nagyon bejött a könyv, így ajánlom is mindenkinek: Dr-Michael-stellmann-Gyermekbetegségek