Kazincbarcikai nyaralás

Újra itthon! :)

A nyaralás szuper volt.

Minden összejött, minden jól sült el, minden a forgatókönyv szerint zajlott. Mikor megérkeztünk Kazincbarcikára, kicsit pánikba estünk... Egyszerűen nem tudtuk elképzelni, hogy ezen a (minimum) húsz évvel elmaradott, lepukkant lakótelep környékén szép szállást találjunk. Még a hotel utcája is borzasztó volt, Zé már gondolkodott, hogy visszafordulunk, és elmegyünk a Balcsira :)

Aztán a behajtón felhaladva egy másik dimenzióba érkeztünk. Gyönyörű ápolt környék, szép, igényes hotellel.

Úgyhogy maradtunk.

Nem is bántuk meg, mert a hotel tiszta volt, modern, a személyzet kedves és közvetlen.

Az ételek nagyon finomak voltak, reggelire svédasztalról válogathattunk, vacsorára pedig 6 féle leves, 27 féle főétel és 6 féle desszert volt az étlapon. Peti persze minden nap a gyümölcslevest ette rántott husival és hasábburival, Marci viszont igazi ínyenc módjára végigkóstolt mindent :)

Az éjszakák jól teltek, szerencsére klíma is volt, így talán elmondhatom, az idei nyáron most aludtam a legjobban :)

Első nap strandoltunk a hotel strandján, Peti imádta a maci medencét, ami direkt 6 éven aluliaknak volt kitalálva. Még én is élveztem, ugyanis a medence mellett műanyag padok voltak rakva, így nem kellett ácsorogni, vagy görnyedve lábat lógatni a víz szélén, csak hátradöltem és bambulásztam :))

Éjjel esni kezdett, így másnapra lehült az idő kicsit, de kirándulni tökéletes volt!

Délelőtt elmentünk Aggtelekre barlangászni. A gyerekek is nagyon élvezték az egy órás sétát, mivel kiépített betonúton haladtunk, még megeröltető sem volt. Gyerekeseknek egyébként ezt a rövid túrát ajánlják. Pont elég is volt nekünk is. Szerencsére mire kiértünk a barlangból, ki is sütött a nap, így játszótereztünk, megebédeltünk (kemencés lángos, isteni!). Majd délután, 16 óra után még elautóztunk Miskolctapolcára, a barlangfürdőbe. Mivel kicsit szeles volt az idő, csak a barlangfürdő részt próbáltuk ki,szuper! Peti és Marci is nagyon élvezte, a víz finom meleg volt.

A harmadik napon még szintén nem volt kánikula, így megintcsak ideális volt egy kis kirándulásra.

A következő célpont Szilvásvárad volt. Fél óra alatt odaértünk, éppen elcsíptük a kisvasutat, így 10 perc alatt Szalajka völgyben voltunk. Hát az a hely valami csodálatos! Az erdő, a rét mellett lévő tó is hihetetlen gyünyörű! Felmásztunk az ősember barlanghoz is, ám azt kell hogy mondjam, hogy aki nem bukik az üres, egyszerű kis barlangokra, az ne másszon fel.

A túra után visszamentünk a rétre, majd kb. 5 perces sétával elértük a Fátyol vízesést, az is nagyon szép volt. Peti ujjongott, mert felismerte a helyet az Anna Peti könyvekből :)

Majd másfél órás várakozás után visszavonatoztunk Szilvásváradra, megebédeltünk (Zé megkóstolta a pisztrángot, mi Marcival inkább maradtunk a rántott Camambertnél, narancsos áfonyalekvárral és almaszósszal töltött burgonyakrokettel :)) Isteni volt!) Aztán Marci kiharcolt egy bobozást, mivel a kalandparkot zsenge kora miatt csak felnőtt kíséretében járhatta volna be, Zé pedig kikérte magának, hogy ebéd után fákon csüngjön, meg kötelet másszon. Ki érti ezt? :)

Szóval a bobozást Peti is nagyon élvezte, zengett a nevetésétől az erdő, háromszor visszatapsolta a bobot.

Amit sajnálok, hogy a fiúk leszavazták a Lipicai méneshez vezető sétát, úgyhogy ez kimaradt :( Nem baj, majd legközelebb :)

Következő napon megint elmentünk baralangfürdeni, most már kint is tudtunk medencézni, szuper volt. Délután pedig még leugrottunk a hotel strandjára is. Hihetetlen, hogy Peti órákat képes a medencében ellibegni, egymagában :)

Egyik nap mondjuk levitte az autóit is, és egy Gergő nevű kisfiúval tologatták a medence szélén.

Egy szó mint száz, érdemes mindenkinek egyszer kipróbálni Északmagyarországot is! Hihetelen szép tájak vannak arrafelé (igaz, Barbi? :)) Mi ámulva, 40-el csorogtunk lefelé az erdőkön-mezőkön, annyira szép volt a kilátás!

Zével megbeszéltük, hogy ezentúl is így fogunk nyaralni, hogy strand is legyen, de kirándulni is legyen lehetőség,mert csodaszép helyekre jutottunk el, kár lett volna a tengerparton feküdni egy héten keresztül!

Képek a nyaralásról ezeken a linkeken láthatóak:

(A Barlangfürdőhöz még lesz töltve pár kép, de ott sajnos a pára miatt belső helyszínen nem tudtunk fotózni, meg amúgy is elzártuk az értékmegörzőbe a gépet.)

http://picasaweb.google.com/zolabori/Kazincbarcika2009082126HotelLukacsEsKornyeke#

http://picasaweb.google.com/zolabori/AggtelekBaradlaBarlang#

http://picasaweb.google.com/zolabori/SzilvasvaradSzalajkaVolgyOsemberBarlang#

http://picasaweb.google.com/zolabori/MiskolctapolcaBarlangfurdo?authkey=Gv1sRgCNLX7_DX86mzXw#

Nagymama és unokája

Ezt el kell mesélnem, annyira megható volt.

Ma reggel történt, a csepeli buszon.

Velem szemben ült egy nagymama, ölében 4 éves forma kisfiúval.A kisfiúnak gyönyörű, hatalmas, őzbarna szemei voltak.

A beszélgetés elejét nem csíptem el, de felkaptam a fejem, mikor ezeket a mondatokat hallottam:

-... de mennünk kell haza anyához és apához, mert már nagyon hiányzol nekik. -mondta a nagymama.

- De nekem meg Te fogsz hiányozni...-mondta a kisfiú.

Nagymama megpuszilta a kisfiú fejét és folytatta: - Majd megint fogunk találkozni, hamarosan... Kisfiú gondolkodik, nagyon komoly arccal, majd pár perc múlva megszólal: - De akkor te egyedül fogsz maradni... Nagymama a könnyeivel küszködött, majd megpuszilta megint a kisfiút.

A pici megint gondolkodott és újra megszólalt:

- Akkor Te egyedül fogsz maradni és én azt nem akarom....

Nagyi minden erejét összeszedte, hogy természetes és nyugodt maradjon a hangja és nyugtatgatni kezdte:

- nem baj, ha egyedül maradok, majd jól kipihenem magam.

- És utána, mit fogsz csinálni? - kérdezte a kisfiú.

- Hát, mikor kipihentem magam, majd újra találkozunk. Addig telefonálunk, skypeolunk, és küldünk ölelős fejecskét egymásnak, jó? - Próbált könnyed lenni és mosolygós, de legszívesebben sírt volna...

A kisfiú bólintott, de látszott, hogy tudja (istenem, milyen bölcs és komoly nézése volt!) tudja, hogy a mama akármilyen fáradt is, inkább lenne vele, de hát nincs mit tenni, haza kell vinnie a kisfiút, várják a szülei. Sokáig néztem őket, a kisfiú komolyan nézett ki az ablakon, néha odaszorította a fejét Nagyiéhoz, ő pedig megpuszilta. Nem is gondoltam volna, hogy egy négy éves kisfiú ennyire tud aggódni egy másik emberért...

...és mégis nyaralni fogunk :)

Közelebbi ismerősem tudják, milyen nehezen szültük meg a nyaralás helyszínét. Szóba került Törökország, Ausztria, ám végezetül úgy döntöttünk, itthon maradunk (főleg, amennyi repülő mostanság lezuhan...) Na jó, igazából a repülőszerencsétlenségek nem is igazán rettentettek el, a fő probléma az volt, hogy nem lett volna kész az útlevél időben...Már az időpont is csak két héttel későbbre volt, úgyhogy esélytelen lett volna meglenni vele...

Szóval Kazincbarcikára utazunk, a Hotel Lukácsba, 6 napra.

Pár kép a hotelről:

Hűvösebb idő esetén fél órás kocsikázással elérhetjük az Aggteleki cseppkőbarlangot, a miskolctapolcai barlangfürdőt, valamint az Anna és Peti könyvből már Peti számára is ismerős Szilvásváradot, ahol kisvasutazni lehet a Szalajka völgyben (ami állítólag festői szépségű) megnézhetjük a Fátyol vízesést, a Lipicai ménest, ellátogathatunk az erdei múzeumba,megnézhetjük a pisztrángos tavat.

Ha éppen nincs kedvünk messzire utazni, a szálloda mellett található egy csónakázó tó, de a szálloda belsejében is rengeteg elfoglaltságot lehet találni, Marci például odavan a billiárdért, a darts-ért, lehet csocsózni, de van játszószoba is a kisebbeknek.

Végre megtaláltuk a számunkra ideális szobát is, ami egy nappali+ hálóból és egy teraszból áll, így ha a gyerekek már alszanak, mi akkor is vígan ellehetünk kettesben. Sajnos az egyszobás elhelyezést már ismerjük balatonlellei nyaralásunk óta (Hotel Lelle,ki ne próbáljátok), ami egy kínszenvedés volt ilyen szempontból (más szempontból is, sajnos) Az esti program úgy szólt, hogy Petit le kellett fektetni este nyolckor, így az egész családnak néma csendben kellett lennie, hogy elég "ingerszegény" legyen a környezet az alváshoz... Azonkívül a vécé és a fürdő tisztasága kritikán aluli volt. A takarítónőt láttuk párszor. Mármint az emeleten, mert hogy a szobánkba be sem tette a lábát, az holt ziher. Viszont olyan kis kedves volt a gyerekekhez, hogy lecseszni meg nem volt szívünk (mi már csak ilyenek vagyunk).

Úgyhogy a fürdőszobát én pucoltam ki egy egész flakon domestossal, a szobában meg az éppen akkor mászni kezdő gyereket nem igazán lehetett letenni (elképzeltem, ahogy az előttünk megszálló volt NDK-s turisták a fürdőszobában álló vizeletben tapicskolva vígan bementek a szőnyegre is).

Szóval Boszinak a nyaralás abból állt, hogy Petikét tologatta a parton babakocsiban, vagy a szállodai szobában igyekeztem úgy terelgetni, hogy az ágyról még csak véletlenül se másszon le. Zoli meg Marcinak próbálta az önfeledt fürdőzést biztosítani, na meg az állandó felügyeletet...

Szóval mindezt csak azért írtam le, hogy lássátok, ezer meg ezer felmerülő problémára kellett most megoldást találni a nyaralás szempontjából.

Hát reméljük, tényleg jó lesz.

21-én indulunk, drukkoljatok, hogy jó legyen, Majd csinálok képeket is, dögivel :)