Mozi másképp

Hétfőn Zé moziba vitt. Nem is akármilyenbe, VIP moziba. Az egyik új plázában üzemel. Lényege, hogy filmkezdés előtt fél órával be lehet menni, az előtérben ingyenes, korlátlan svédasztalos kaja van, szendvics, sütemények, zöldségek, pogácsa, stb. Illetve lehet kérni kapucsínót, üdítőt, korlátlanul. Persze szigorúan fél órával kezdés előtt lehet bemenni, és ebbe az időbe bele kell számolni a hosszas sorban állást a moziterembe bevihető, szintén ingyenes tortilla+szósz+popcorn+üdítő összeállításért. Lehet, hogy mi mentünk rosszkor (karácsony másnapján) de az asztalok, amikhez le lehetett ülni, tele volt üres tányérokkal, félig megivott kávéscsészékkel, félig megrágott pogácsákkal... A svédasztal lepusztítva. Negyed órát kellett várni, míg hozták az utánpótlást, aztán futni, hogy jusson valami (kellett volna, de én valahogy cikinek érzem a kajáért való tülekedést).Persze úgy nehéz is, hogy az előtted lévő kiscsávó a maradék négy pogácsából négyet a tányérjára púpoz, mit sem törődve a mögötte álló 15 emberrel.... Szerintem a magyarok még nincsenek megérve egy ilyen VIP mozihoz... Talán ha nem éheztek volna egész nap, csak hogy minél több ingyen kaja beléjük férjen....Talán akkor nem taposták volna el egymást. A személyzet sem volt a toppon. Azért 10 percenként illett volna leszedni az asztalokat. Végül is amit meg tudtunk kóstolni, az nagyon finom volt. A tortillához kapott sajtszósz se volt pállott lábszagú, mint a többi moziban. Illetve maga a tortilla is egész ehető volt. Na a moziterem, az tényleg luxus kivitelű volt. Kényelmes fotelek, elektromosan dönthető háttámlával, emelhető lábtartóval, és olyan nagy hely volt a sorok közt, hogy véletlenül sem rugdosta senki a hátunk. Na meg még fekve is látni lehetett a vásznat. Szóval első osztályú volt. A film is tetszett ( Valami Amerika 2) de azért az első rész jobban sikerült. Szóval összességében elmondhatom, hogy mondjuk egy átlagos hétköznap délután minden szuper lett volna biztosan :)

Nők és a haj

Ma érdekes felismerésben volt részem mikor hajat festettem. Azt ugye már régóta tudjuk, hogy a nők, ha változás következik be az életükben, megváltoztatják a frizurájukat is. Én viszont érdekes felfedezést tettem. Észrevettem, hogy egy nő akkor vágatja rövidre a haját, ha valamiképp megszűnik NŐ-nek lenni (így, csupa nagybetűvel). Már nekem is volt hasonló nyiratkozásom, rendszerint szerelmi csalódás következtében. Illetve egyszer, mikor a nagyfiam megszületett és (sajnos) nőből anyává "vedlettem". Akkor még azt hittem, hogy ennek így kell lennie. Azt hittem, ha anya vagyok, már nem kell nőnek lennem. Persze később rájöttem, egy anyának ugyanúgy nőnek is kell maradnia. Szóval, egy nő ha rövidre vágatja a haját, ott valami nem stimmel. Vagy megcsalták, vagy elhagyták, vagy megalázták valami módon a benne lévő NŐ-t. Illetve sok olyan nő is van, aki a súlya miatt nem érzi igazán jó nőnek magát és inkább megválik ettől a harmadlagos, vagy ki tudja hanyadlagos női nemi jellegétől is. Csak nehogy véletlenül felhívja magára egy hím figyelmét. Vannak például azok a nők, akik a családjukban vesztették el női szerepüket, valamiért nekik kell lenni a férfinak is, mondjuk ők keresik a több pénzt (vagy ők keresik csak a pénzt), nekik kell meghozni a fontos döntéseket. Vagy a munkahelyen megszerzett vezetői pozíció miatt kényszerülnek "férfinak" lenni, illetve a hátrányos megkülönböztetést igyekszenek így elkerülni (óhh, persze a férfiak ennél okosabbak, ők nem a frizurát nézik meg először egy nőn :)) De nem kell messzire menni példákat keresni, ott vannak az idősebb nők. Ők sem praktikumból, sokkal inkább nőből-nagymamává válásból, illetve nőből-háziasszonnyá válásból választják a rövid frizurát. Csak ne kelljen annyit vesződni a "lobonccal",csak megmosom és megyek is. A közértbe, piacra, unokákra vigyázni. Vagy esetleg a férjuruk viselkedése miatt már nem érzik nőnek magukat. Mert nehéz elhinni, hogy a fotelben terpeszkedő, büdös, borostás, fingó szarjankó még látja a nőt bennük. Persze, lehet hogy nincs igazam, de én ezt vettem észre. Nézzük például a sztárokat. Ők is akkor váltanak fiúsra, mikor csalódtak a szerelmükben. Persze ettől még lehetnek boldogtalan hosszú hajú nők is, ezt nem vitatom. De ők talán a boldogtalanságukban sem adják fel a női mivoltukat. Míg a rövid hajúak a hajukkal együtt kidobják női létük egy darabját is. Most ezt nem azért írom, mert éppen hosszú a hajam. Vagyis de. Azért. Mert én már mindkettőt kipróbáltam, és mikor épp boldog voltam, mindig növeszteni kezdtem a hajkoronám :) Rövid hajú asszonyok-lányok, nézzetek a tükörbe: valóban csak a divatot követitek és minden rendben ott belül, vagy valami mégsem stimmel? A cáfolatokat illetve helyesléseket szívesen fogadom :)

Vendégségben Cöciéknél, avagy a Nagy Családi Banzáj

26-án húgoméknál volt a nagy összejövetel, összesen tizenheten voltunk. Ebből hét gyerek. Ebből hat fent ricsajozott az emeleten :) Úgyhogy szuper volt ez a buli is, most is meséljenek a képek:

Kicsi emberke a nagyok közt Csak csajok :) Balról: Boszi, Cöci, és a kis unokahúg

Jobbról balra a születési sorrend. A középső az enyém :) A két szélső a nővéremé

A Nagy Hetes :) A hét unoka együtt

A fa és én

Szenteste képekben

Hát, eltelt a Szenteste is... Minden jól alakult :) Volt közös fadíszítés, ajándékok, anyós-após, meg minden, ami a jó hangulathoz kell ;) Volt vita is, de hát a jó öreg szamár is megmondta, "akkor igazi a karácsony, ha sír valaki" :) Na sírás azért nem volt :) A többit meséljék el a képek.

A jó illatról a szeletelt narancs gondoskodott fahéjjal és szegfűszeggel megszórva

Saját készítésű díszek

A Fa

Marcinak legó...

Petinek egy saját verda volt a befutó

Hihi, de jó :)

Vigyázz nagypapi,elütlek :) Nagy siker volt a babaház is! És legalább anya is játszhatott végre egy kicsit :)

Egyébként véletlenül trafáltam bele a babaházikóba, ugyanis Peti imád játszani kis figurákkal, elnevezi őket, beülteti őket a kocsiba, szóval gondoltam, ennek is örülne. Igazam volt. Szenteste ugyan az autó volt a favorit,de másnap viszont a babaházzal játszott. Elnevezte a bábukat, a bácsi Balázs lett, a kislány Csönge (így :)) a néni....ő meg csak "anyuka". Érdekes nézni, miket játszik el ilyenkor egy gyerek. Peti például eljátszotta, hogy a gyerek bábu fekszik ágyban és az anyukája mesél a fotelben. Aztán helyet cseréltek. Tényleg, egyszer ki kellene próbálni, hogy Peti mond mesét, én meg hallgatom :)

Karácsonyi sütés képekben :)

A fő segítségem

Peti is segít, ő autókat süt :)

Valami kés(z)ül :)

Kijött a sütőből...

...és a végeredmény :)

Az igazsághoz ezek is hozzátartoznak:) (őket az ízükért szeretjük)

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Van egy fimotám (?)

Marciról van szó. A tanárnő ajánlotta a figyelmembe az alábbi honlapot: http://fimota.hu/konyvtar/orok_1/Fimota1.htm Adott egy könyvet is ( a link a könyvből idéz) Hát, mintha róla írták volna. Mivel nem olyan súlyosak a tünetek, rá is lehet fogni, csak ilyen a gyerek és kész. Tehát a lényeg a link alatt olvasható. Egy ideje nekünk is szemet szúrt, hogy hihetetlen szétszórt Marci, szinte az összes egyest a felszerelés hiány miatt szedte össze. Amúgy matematikából tiszta 5-ös, és kiemelkedő a tehetsége több tantárgyból is, például rajz, ének, technika, az igazgató is nagyon kedveli, hangversenyre hívta, felajánlottak neki egy helyet az iskolakórusban is. Két éve karatézik, már narancs öves. Viszont szétszórt, nem találja a cuccait, elfelejti felírni a házi feladatot, az órán közbeszól, könnyen el lehet terelni a figyelmét. Nagy a szája, nem tisztel sem tanárt, sem szülőt, ő elmondja a véleményét és kész. Na ebből van a baj. Szóval az osztályfőnök ajánlotta, vigyük el a Fimota központba, méressük fel, valóban erről a tünetegyüttesről van-e szó, illetve "csak" szertelen a gyerek. Egyébként a pszichológus nő is írja, hogy a fimota gyerekek az életben nagyon jól megállják a helyüket, épp csak az iskolában töltött évek, a szabályokhoz való alkalmazkodás esik nehezükre. Mivel sok rossz visszajelzést kapnak, a jó teljesítményük meg "csak" természetes, előbb-utóbb elhiszik, ők rosszak. Ebből lesz az önértékelési zavar. Az én véleményem az, hogy teljesen rendben van a gyerek, hisz senki nem egyforma. Régen nem voltak ilyen elnevezések, egyszerűen megkapta a gyerek, hogy figyelmetlen, nagyszájú és kész. Több híres ember is magán hordozta a fimotaság tüneteit, pl. Churchill, Einstein, stb... Na persze az sem jó, ha a gyereket leírják és nem foglakoznak vele. A tanárok szerint Marcinak hihetetlen jók a képességei, csak a magatartásával van a baj. Van egy pedagógus ismerősöm, szerinte a tanároknak az az egyszerű, ha a gyerek bábu, akit rángatni lehet, azt csinálja amit mondanak, és ha épp zavar, ki lehet kapcsolni. Szerintem is egyszerűbb a gyerek, ha nem problémás. Na de emberek ők is, különböző vérmérséklettel megáldva, illetve megátkozva. Szerintem Marci sokra fogja vinni az életben, egyszerűen ki kellene bírnia gond nélkül az iskolás éveket, aztán övé a pálya. Az utóbbi időben sokszor Martin is kibukott saját magára, egyszerűen ő sem érti, miért nem tud odafigyelni a cuccaira, miért hagyja itthon a felszerelését, miért jár mindig az ökörködésen az esze. Megkérdeztük, mit szólna, ha elvinnénk abba a központba, hátha tudnak segíteni neki, hogy uralkodni tudjon magán. Azt mondta, szívesen, baja nem származhat belőle. Szerintem se. Egy próbát megér, ha kicsit is könnyebb lesz úrrá lennie a szétszórtságán (ami szerintem a kamaszkor természetes velejárója). Úgyhogy fimota vagy sem, a miénk és imádjuk :) Egyébként nálam nagyobb fimotát a hátán nem hordott még a föld :))))

Riasztás...

Tegnap délután 5-kor riasztott a szénmonoxid jelző... Pár másodpercig eszembe sem jutott, ilyenkor mi van, mert hetente egyszer Zé szokta tesztelni Petivel a kezében, ez olyan közös program náluk. Tehát a hang nem volt szokatlan. De most másképp szólt és nem hagyta abba. Én épp kint voltam a gyerekekkel a konyhában, fasírtot sütöttem. Pár pillanat múlva kijött Zé. Ő kapcsolt előbb. Gyors ablaknyitás, fűtés le. Kint éppen viharos szél tombolt, úgyhogy kellemes volt... Nekem mondjuk jól esett, mert a serpenyő felett amúgy is melegem volt. A gyerekekre sapka, pulcsi, szegény Marcit kellett nyugtatni, hogy semmi gáz (ő, vagyis az van... de semmi komoly). Nagyobb baj lett volna, ha tavaly nem vesszük meg a készüléket. Zé ötlete volt, mert egy éve életveszélyesnek minősítették a közös kéményt, kötelezték is a lakókat, hogy meg kell javíttatni. Úgyhogy inkább beszereztünk egy jelző készüléket. Én úgy voltam vele, áhh, mi bajunk lehetne, hisz régi az összes ablak, állandóan húz be a cúg.

Jé, apa szellőztet? Itt valami nem oké...

Úgy látszik az erős szél egy jó darabig úgy fújt, hogy nem tudott eltávozni és megtelt a lakás szénmonoxiddal... Kiszámoltam, hogy ha délután 5-kor érte el a 190 cm-es magasságot (ilyen magasan van a jelző ) mivel könnyebb mint az oxigén, fentről telítődik a lakás, akkor körülbelül éjjel érte volna el az ágyak szintjét... Amiből az következik, hogy az álmunkban jelentkező rosszullétet könnyen átalhattuk volna... Bele gondolni is borzasztó, hogy kis híján a másvilágon karácsonyoztunk... Persze lehet hogy szerencsénk lett volna és nem gyűlik be odáig, de ezek után....Szóval aki gázzal fűt, melegít... Hiába régiek az ablakok, nem a legjobb a szigetelés (mi ezért se cseréltettük le a nyílászárókat) Hiába újonnan felújított a kémény, mégis megtörténhet a baj! Tessék beszerezni azt a szénmonoxid-jelzőt!

A miénk húszezer forintba került. Az életünket köszönhetjük neki....Mmmm....Friss levegő!

Karácsonyi röhögőgörcs

Tegnap este volt Zéék céges karácsonyi bulija a Béke szálló egyik külön termében. Gyerekeket anyósékra hagytuk, aztán útnak indultunk kettecskén, úgy mint már évek óta nem tettük. A parkolás nem volt valami egyszerű a körúton péntek este, de végülis sikerült lekenyerezni egy őrzött parkoló őrét, hogy ugyanmá' engedjen be minket pár órára, hiába csak bérletesek parkolhatnak. Szerencsére így karácsony közeledtével nem volt nehéz megpuhítani a bácsit (csak pár száz forint kellett :)), beengedett minket az egyébként ürességtől kongó parkolóba. A szemben lévő falra számok voltak festve. A sarokban volt a 3-as, mellette a 4-es, amellett az 5-ös. Na nekünk ide kellett beállni :) Az öreg gondosan kimatekozta, hol nem zavarjuk meg a rendet :)) Mikor beléptünk, kicsit izgultam hogy olyan lapos marad a hangulat,mint akkor volt. Puccos hely, feszengő, az öltönnyel-nyakkendővel nem teljesen megbékélt urak és többnyire kényszeredetten mosolygó hölgyek, akik várták, hogy végre történjen valami, vagy legalább bólintsanak rá a vacsora kezdetére. Hát, ezt a hangulatot nehéz lesz oldani... A vezetők beszédet mondtak, jó fejek voltak, nem az az erőltetett, megírt beszéd volt és összesen nem tartott az egész tíz percnél tovább. A cég rendkívül nyereséges évet zárt ( hm....Ezt Zé nem is mondta...) Aztán jött a sztárvendég. Mint egy óvodás, ujjongani akartam! Ez nem lehet a véletlen műve! Újdonsült kedvencem, aki miatt rászoktam a hétfői Showder Klubra, Kőhalmi Zoltán személyesen! Hát ő direkt nekem lett meghívva :))) A pasinak már maga a személyisége is oltári, hát még mikor beszélni kezd! Egyszerűen imádom! Tudni kell róla hogy kb. két éve ő gyártja Fábry poénjait is. Ennek az embernek a zsigereiben van a humor :))) Tegnap este is remekelt! Most, hogy végre nem kellett némán magamba folytani a nevetést, nehogy felkeltsem a szomszéd szobákban alvó gyerekeket, azon izgulhattam, nehogy már az első fél órában lefolyjon rólam a gondosan, aprólékosan felrakott smink. Mert nagy esély volt rá, sírtam a nevetéstől :)) Amikor az embernek már a hasa is görcsöl úgy nevet, és közben próbálja összeszedni nyerítéstől eltorzult arcát... Közben meg fotózzák...Jajj, nem egyszerű :))) Egyébként készültek fotók is, majd amelyik olyan, hogy senkit nem sért, felteszem később :) A vacsora finom volt. Én baconba tekert kappan májat ettem burgonyakrokettel és valamilyen Mozart desszertet. Többet nem mertem, mert az asztalunknál ült egy csajszi, 9.-e óta csak folyadékot vesz magához... Szemétségnek éreztem volna, ha megtoldom a menüt még egy gesztenyepürével :) Egyébként volt jégfaragás, kaptunk két óriási jégtömbböt, hogy faragjunk fenyőt belőle. Elég életveszélyesnek tűnt a sok hozzá nem értő kézben a jégcsákány...Inkább kihagytam. Utoljára az Elemi Ösztönben hallottam a jégvágó késről és hát elég kellemetlen emlékeim vannak róla... Elég bizarr volt a sok nő, ahogy nekiestek a jégtömbnek...Na meg a férjeik arcát kellett volna még látni! Szerintem nekik is Sharon Stone jutott eszükbe :) Amúgy is pezsgőt nyerhettek a résztvevők, azt meg úgysem szeretem. Emlegettem Marcit, ő nagyon csípte volna a feladatot, függetlenül a nyereménytől :) A másik sztárvendég Hevesi Tamás volt, őt azonban már nem tudtuk megvárni, mert indulnunk kellett, a gyerkőcök ugyanis csak az én közreműködésemmel hajlandók ágyba bújni. Szóval összességében tetszett a vacsora, kár hogy el kellett menni, mielőtt belemelegedtem volna úgy igazán... Mégegyszer köszönet a szervezőknek Kőhalmiért :))) Fél óra alatt otthon voltunk. Zé bukott ki először. Ő már félálomban, a nappaliban fekve várta, hogy én a két nyüzsgő gyereket letegyem. Igaz, már Marci sem volt a toppon, fél 11 tájban már nem ellenkezett mikor lefekvésről beszéltem. Nem úgy mint Peti. Na ő nagyon elemében volt. Mint aki bekávézott. Úgy kellett beimádkoznom az ágyba, könyörüljön meg szegény szülein, hagy aludjanak végre, nagyon fárasztó napjuk volt ...;)

Elvan a gyerek ha játszik...

Olyan olyan dumája van mostanában Petinek! Úgy tud kérdezni, hogy odáig vagyok! Például egyik nap megkérdezte apóst, "Téged hogy hívnak?" Meg "Papa, te hány éves vagy?" Tegnap a buszon: " Anya, a tesco busznak milyen kejekei vannak?" meg " Anya, hol kell felkapcsojni a jámpát a buszon?" Őrület, hogy összerakja a mondatokat! Tegnap mesélte" Fricipapa mondta, most ne autózzatok, játszatok a jegóvaj, meg a kockákkaj, építsetek vájat" :)))) Egyszer például odaszólt apjának: "Apa, megyünk mama-papához a mazdával, bekanyajodunk és felmegyünk a jépcsőn" Pár napja meg órákat eljátszott az új retikülömmel. Elment a postára, vásárolni, közben kommentálta: " Megyek a postája, befizetem a csekket" " Elmegyünk a tescoba, veszünk tejet, almát, sajtot, kenyejet" Meg: "Anya, szombaton megyek az iskojába, ezzel az iskojatáskával. Beszélek az osztályfőnökkej" :)))))

Karácsonyi lázban égek....

Na persze idézőjelben. Igazából pedig nagyon elegem van, hogy lépten-nyomon karácsonyfadíszekbe, zenélő és igazi télapókba, szaloncukrokba botlom. Na meg nem tudok úgy elmenni vásárolni, hogy ne keveredjek egyből a hipermarketek játékosztályára (merthogy akkorára nőttek). Szegény Petinek hiába magyarázom, hogy "nem, most nem vesszük meg, majd írunk a Jézuskának és ő hoz neked a fa alá" .....nem nagyon érti még...

Na, még ez is....

Szóval szeretnék eltűnni úgy december 24-ig, bezárkózni valahová, megúszni a kötelező készülődést, és előkeveredni majd akkor, mikor minden készen van. Nem, nem szeretnék hitelt sem felvenni hogy szép legyen a karácsony :) Szerintem nem is erről szól. Persze az otthoni karácsony az más, persze nálunk is lesz ajándék az otthoni fa alatt és a gyerekek is várják már a Jézuskát. A tágabb családdal viszont megbeszéltük, hogy nem lesz ajándékozás, csak összejövünk. Jó sokan....és szeretjük egymást :) Mióta szegény nagyim meghalt, azóta szükség is van nagyon ezekre az alkalmakra. Ugyanis ő tartotta össze a tágabb értelemben vett családot. Nála futott össze mindenki. Most Szilvinél fogunk, nála sok a hely. Lesz egy nagy rakat gyerek is, pontosan hét. Szóval meghittnek nem lesz mondható, de jóóó lesz :)))) Szóval ajándékozni nem fogunk, se görcsölni amiatt, ki minek örülne. Csak összeröffenünk, jókat dumálunk, olyan színvonalon, mint egy nagy olasz "family". Másnak, aki nem szokott hozzá, füldugó kellene, de mi így szeretjük. Sztorizunk egymáson átüvöltve, isszuk a kapucsínót, közben gyereket pisiltetünk :) Beh' szép is lesz :) Szerintem ideje fellázadni másoknak is, rajtunk ugyan ne gazdagodjon meg senki, se áruházlánc, se bank, ne sírjunk egymás vállán végre, hogy "csak" egymást tudjuk adni a Szeretet Ünnepén. Mert végül is mi a fontos? Hogy kinek milyen hajlakkot és fürdősót vegyünk (illetve nyakkendőt és zoknit), amit aztán visszakapunk következő karácsonykor? :) ( na jó, azért én erre vigyázok, mindig gondosan megjegyzem, kitől mit kapok, nehogy pont neki adjam vissza :))))) Bár sokan lesajnálnak minket(mármint Zét és engem) mi például Valentin napkor sem ajándékozzuk meg egymást. Sőt, egyenesen hányunk tőle. Szánakozva nézem ilyenkor, ahogy szerencsétlen pasik szenvedve szívecskés lufit vesznek a párjuknak, meg ne sértődjön már szegény asszony, hogy elfeledkezett róla. Aztán hétköznap meg megy a csetepaté. Mi inkább szeretjük egymást minden nap, ugyanúgy. Közhelynek hangzik, de milyen jó kis közhely:) Szóval le az ajándékokkal és karácsonyi hitelekkel. Használjuk arra a Karácsonyt, amire való!

Genyónéni

Ezennel bemutatom Peti kedvenc kis figuráját. Genyó néni a neve. Fogalmam sincs, honnan vette, hogy ez néni és nem bácsi, illetve a genyó kifejezés sem tőlünk származik... Ö.....Talán a BKV-s tolakodás közben mondtam valamit...? Mindenesetre imádja és állandóan őt kell beültetni a nagy kék buszba. Hoppá. :) Mindegy, a pszichológusok szerint a gyerekek játék közben oldják a szorongásukat. Végül is tényleg úgy néz ki, mint egy hormonzavaros öreg hölgy, nem? :)))

Kockakiállítás

Marciéknál tegnap kockakiállítás volt a suliban. Ugyan nem nyert, de a részvétel a fontos, na meg olyan finom volt a sütikocka :) Fent az ő művei láthatók! Lentebb a többi kockaversenyző, és a kockatorta.

Könyvutalvány

Nemrég volt a névnapom, Zétől könyvvásárlási utalványt kaptam. Legelőször persze kicsit bosszankodtam magamban (pár napja rendeltem a neten a gyerekeknek pár könyvet. Petinek két Marék Veronikás könyvet,Marcinak egy sárkánytanosat). Aztán elkezdtem örülni. Jujj de jó, így az egészet magamra költhetem :) Másnap elmentünk Petivel a közeli plázába. Berobbantunk a könyvesboltba. Nyakon csíptem egy fiatal srácot, segítsen már, keresek pár könyvet ( időzített bombaként ott ketyegett a babakocsiban Peti...Mióta nincs pelusa, rafkósan a boltba érkezés után kiáltja el magát, hogy pisilnie kell, pontosabban "szojííííít a kukiiii!"). Ezt megelőzendő, nagyon gyorsan végezni akartam. Kérdezi a fickó, melyik az pár könyv. - Őőőőő....Esther és Jerry Hicks könyvei. - Mégis, mi a címük? - Nem tudom, olyan hülye címük van. A pasi nevetett. - A legtöbb könyvnek hülye címe van :) Végül megkönyörült rajtam, rákeresett szerző alapján (ezt akartam én is javasolni kis okostojás). Megvan, Sara és Seh beavató meséi, valamint Salamon beavató meséi. Kösz. Hát ezért nem tudtam megjegyezni. Szóval kosaramba csaptam ezt a két könyvet, valamint Müller Péter Szeretet és Öröm könyveit is. Sajnos Müller legújabb könyve már nem fért bele a keretbe... Majd legközelebb. Úgyhogy most van mit olvasni, alig bírok magammal :) Igaz, már észrevettem, ha több könyvet veszek egyszerre, kicsit kapkodva olvasok. Egyszerre akarom bekebelezni az összeset. De most ellenállok, egyet előveszek, a többit eldugom, legalább a polcon ne lássam. Nincs is jobb ajándék egy jó könyvnél! Vagyis de. Több könyv:) Pláne, ha az ember maga választja ki őket:) Kitalálhatnak mindenféle hangos könyvet, a jó illatú könyvből való esti olvasgatást nem lehet kiváltani semmivel. Nincs annál szebb ( na jó, vaan, de ez most más tészta :)) mikor az ember lánya leteszi aludni az összes gyereket, aztán kényelmesen elnyúlik az ágyon olvasgatni. Mellette halkan hortyog élete párja ( aki elszusszant az esti film közti reklámokon... Mert nagyon érdekes a film, de az ember erejét meghaladja az a négyszer 8 perc reklám kibekkelése) csönd van és nyugalom. Remélem sikerül a gyerekeimmel is megszerettetni az olvasást, minden erőmmel azon vagyok!

Apró infarktusok...

Hát, ez bármilyen ciki, elmesélem :) Ma reggel kukáztam. A gyerekkel együtt. Történt ugyanis, hogy drága jó anyósomék (hogy segítsenek) levitték a szemetünket. Mindkét zsákot, amit reggel odakészítettem Zének. Pontosabban Zének vagy Marcinak. Persze mindkettő nagyon sietett, nem volt már ideje egyiknek sem, hogy levigye a zsákokat (ö...nem akarok rosszindulatú lenni, de valahogy mindig sietnek, ha szemeteszsákot látnak az ajtó előtt..) Szóval a nagyszülők levitték. Én meg épp indulni akartam a postára. De hol az a kis szatyor, amit tegnap a babakocsira akasztottam??? Jessssszus, azt kidobtam!!! Benne volt a kis borítékocska, benne 35 ezer forinttal és ugye a csekkel... Na ekkor kaptam egy kis infarktust szerintem. Első lendülettel rohantam volna ki az ajtón, hogy a kukába vessem magam de azonnal. De aztán az anyai ösztön a kilátásba helyezett akasztásom felé kerekedett, így aztán gyorsan felöltöztettem a gyereket (és még sapkát is adtam rá!) és a hónom alá csaptam. Lerohantunk. Peti nagyon élvezte, kacagott és visított, hogy "szaladuuuuuunk!" Gyerek le a földre, én bele fejjel a kukába. Szerencsére tele volt, így csak könyékig kellett beleásnom magam. Téptem szét a két zsákot (szerencsére én a többi lakóval ellentétben nem tesco-s szatyrokba teszem a szemetet, így egyből kiszúrtam a "cuccunkat") . Nekiestem. Nyakig gázoltam a kávézaccban és hagymahéjban, olyan lázasan kutakodtam, hogy a két szerencsétlen csöves akik megláttak, búskomoran konstatálták, ma ebből a kukából enyém a szajré. Közben gondolom sajnálkoztak is, hogy egy kisgyerekkel a lábam tövében kell élelem után kutakodnom és még egy rendes cipőm sincs, csak egy béleletlen klumpa van a lábamon. Hehe. A nagy kutakodás közben azért (mint minden rendes szőke nőnek) eszembe jutott, milyen szerencse, hogy legalább a hajam frissen van mosva, talán nem néznek csövesnek :))) Nincs meg....Nem értem....Ez a tegnap reggeli tejes doboz, ez a délutáni üres öblítős flakon....Nincs meg a kis fehér szatyor. Közben Petikém a mellettünk álló autók márkáit sorolgatta, és oda-oda szólt, hogy nem szabad a kukához nyúlni, mert piszkos. Balla bácsi meg gondolom az ablakból figyelte, ugyan már mit keresgélek a szemétben ( ő a ház őrszeme, állandóan a függöny mögül kukucskál, hogy a fene egye meg a kíváncsi búráját). Nincs. Kész. Felmegyünk. Közben fogalmaztam a szöveget, amit Zének fogok mondani, hogy kidobtam a pénzt meg a csekket. És hallottam miket fog válaszolni. Már most pipa vagyok. Anyósék tehetnek róla. Miért kellett levinni a szemetet???? Na jó, persze, én vagyok a hibás. Zének meg igaza lenne teljesen, mivel egyszer már ott hagytam a postán egy befizetett csekkszelvényt, ötöt kellett volna visszakapnom, de csak négy volt. Persze baromira nem számoltam utána. Na meg egyszer elmeséltem neki, milyen mázlista voltam. Hogy a tőle kapott húszezrest (szintén csekket kellett befizetni) egyszerűen belecsúsztattam a nadrágzsebembe, a telefon mellé. Tologattam a pár hónapos Petit, körbe-körbe az iskola körül. Zé hívott, hogy miújs. A telefonnal együtt kirántottam a pénzt is. Majd folytattam a sétát, szép lassan, nyugodtan, de jó is a friss levegő a picinek. Jó fél óra múlva megint a suli elé értem. Hú, öregem, egy húszezres!!! Mekkora mákos vagyok! B..sszus. Ez az enyém, kiejtettem! Ott is kinőtt pár szál ősz hajam, az tuti. Hiszen a munkások ki-be jártak a suliból és nem szúrták ki! Hiszek az isteni gondviselésben! Főleg, hogy az otthoni szemetesben volt a boríték :)))) Tehát kukáznom sem kellett volna....de megérdemeltem. Megérdemelted te eszetlen banya! Meg különben sem olyan ciki. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki olyat dobott ki, amit nem kellett volna, aztán nyakig lógott a kukában. Most őszintén, nem? :)))

Esti őrület képekben

Verdák

Peti egy ideje Verdák fan lett. Mióta ez a mese a kedvence, azóta megvannak a kedvenc játékai is. Matuka, McQueen, Hudson doki, Miss Selly, Fillmoor. Az egészről Zé munkatársa tehet. Ugyanis egy céges családi napon elmesélte, miképp lett a gyerkőce szobatiszta a Verdáknak köszönhetően. Kapott Verdás bugyipelust. Mivel a "nagydolgot" egyszerűen nem volt hajlandó a bilibe végezni, "megvesztegették" egy autóval, méghozzá Matukával. Na ez már sok volt a kissrácnak, úgyhogy egy szempillantás alatt szobatiszta lett :) Megkaptuk A Filmet. Magam részéről még egyáltalán nem éreztem sűrgetőnek ezt a szobatiszatság-dolgot, ám a mesét betettem, és annyira tetszett, hogy együtt bambultuk a gyerekkel :))) Nem hiába világhírű a magyar szinkron, az már tuti. Eszméletlenek a poénok, ráadásul jópár kifejezettem felnőtteknek lett "benyögve". Ez lett Peti kedvence. Kellett Verdás zokni, mamusz, póló, matrica, autók, szülinapra ilyen torta. Minden Verdák-vörösben úszik azóta. A pelust meg 2o-án este vette fel utoljára. Másnap reggel közölte, bilizni akar. Hát akkor bilizz. Nem nagyon hittem benne (amit már szégyenlek :)) Azóta nincs pelus és figyelni sem kell rá, szól ha "akció" van. Kis - és nagydolog, tök mindegy. Megvesztegetnem hála a jó égnek nem kellett sosem, ám kezdem azt hinni, hogy ennek a mesének varázsereje van :) Úgyhogy anyukák, karácsonyra ez a mese legyen a fa alatt :)