Karácsonyi röhögőgörcs

Tegnap este volt Zéék céges karácsonyi bulija a Béke szálló egyik külön termében. Gyerekeket anyósékra hagytuk, aztán útnak indultunk kettecskén, úgy mint már évek óta nem tettük. A parkolás nem volt valami egyszerű a körúton péntek este, de végülis sikerült lekenyerezni egy őrzött parkoló őrét, hogy ugyanmá' engedjen be minket pár órára, hiába csak bérletesek parkolhatnak. Szerencsére így karácsony közeledtével nem volt nehéz megpuhítani a bácsit (csak pár száz forint kellett :)), beengedett minket az egyébként ürességtől kongó parkolóba. A szemben lévő falra számok voltak festve. A sarokban volt a 3-as, mellette a 4-es, amellett az 5-ös. Na nekünk ide kellett beállni :) Az öreg gondosan kimatekozta, hol nem zavarjuk meg a rendet :)) Mikor beléptünk, kicsit izgultam hogy olyan lapos marad a hangulat,mint akkor volt. Puccos hely, feszengő, az öltönnyel-nyakkendővel nem teljesen megbékélt urak és többnyire kényszeredetten mosolygó hölgyek, akik várták, hogy végre történjen valami, vagy legalább bólintsanak rá a vacsora kezdetére. Hát, ezt a hangulatot nehéz lesz oldani... A vezetők beszédet mondtak, jó fejek voltak, nem az az erőltetett, megírt beszéd volt és összesen nem tartott az egész tíz percnél tovább. A cég rendkívül nyereséges évet zárt ( hm....Ezt Zé nem is mondta...) Aztán jött a sztárvendég. Mint egy óvodás, ujjongani akartam! Ez nem lehet a véletlen műve! Újdonsült kedvencem, aki miatt rászoktam a hétfői Showder Klubra, Kőhalmi Zoltán személyesen! Hát ő direkt nekem lett meghívva :))) A pasinak már maga a személyisége is oltári, hát még mikor beszélni kezd! Egyszerűen imádom! Tudni kell róla hogy kb. két éve ő gyártja Fábry poénjait is. Ennek az embernek a zsigereiben van a humor :))) Tegnap este is remekelt! Most, hogy végre nem kellett némán magamba folytani a nevetést, nehogy felkeltsem a szomszéd szobákban alvó gyerekeket, azon izgulhattam, nehogy már az első fél órában lefolyjon rólam a gondosan, aprólékosan felrakott smink. Mert nagy esély volt rá, sírtam a nevetéstől :)) Amikor az embernek már a hasa is görcsöl úgy nevet, és közben próbálja összeszedni nyerítéstől eltorzult arcát... Közben meg fotózzák...Jajj, nem egyszerű :))) Egyébként készültek fotók is, majd amelyik olyan, hogy senkit nem sért, felteszem később :) A vacsora finom volt. Én baconba tekert kappan májat ettem burgonyakrokettel és valamilyen Mozart desszertet. Többet nem mertem, mert az asztalunknál ült egy csajszi, 9.-e óta csak folyadékot vesz magához... Szemétségnek éreztem volna, ha megtoldom a menüt még egy gesztenyepürével :) Egyébként volt jégfaragás, kaptunk két óriási jégtömbböt, hogy faragjunk fenyőt belőle. Elég életveszélyesnek tűnt a sok hozzá nem értő kézben a jégcsákány...Inkább kihagytam. Utoljára az Elemi Ösztönben hallottam a jégvágó késről és hát elég kellemetlen emlékeim vannak róla... Elég bizarr volt a sok nő, ahogy nekiestek a jégtömbnek...Na meg a férjeik arcát kellett volna még látni! Szerintem nekik is Sharon Stone jutott eszükbe :) Amúgy is pezsgőt nyerhettek a résztvevők, azt meg úgysem szeretem. Emlegettem Marcit, ő nagyon csípte volna a feladatot, függetlenül a nyereménytől :) A másik sztárvendég Hevesi Tamás volt, őt azonban már nem tudtuk megvárni, mert indulnunk kellett, a gyerkőcök ugyanis csak az én közreműködésemmel hajlandók ágyba bújni. Szóval összességében tetszett a vacsora, kár hogy el kellett menni, mielőtt belemelegedtem volna úgy igazán... Mégegyszer köszönet a szervezőknek Kőhalmiért :))) Fél óra alatt otthon voltunk. Zé bukott ki először. Ő már félálomban, a nappaliban fekve várta, hogy én a két nyüzsgő gyereket letegyem. Igaz, már Marci sem volt a toppon, fél 11 tájban már nem ellenkezett mikor lefekvésről beszéltem. Nem úgy mint Peti. Na ő nagyon elemében volt. Mint aki bekávézott. Úgy kellett beimádkoznom az ágyba, könyörüljön meg szegény szülein, hagy aludjanak végre, nagyon fárasztó napjuk volt ...;)