Hát, ez bármilyen ciki, elmesélem :)
Ma reggel kukáztam. A gyerekkel együtt.
Történt ugyanis, hogy drága jó anyósomék (hogy segítsenek) levitték a szemetünket. Mindkét zsákot, amit reggel odakészítettem Zének.
Pontosabban Zének vagy Marcinak. Persze mindkettő nagyon sietett, nem volt már ideje egyiknek sem, hogy levigye a zsákokat (ö...nem akarok rosszindulatú lenni, de valahogy mindig sietnek, ha szemeteszsákot látnak az ajtó előtt..)
Szóval a nagyszülők levitték. Én meg épp indulni akartam a postára. De hol az a kis szatyor, amit tegnap a babakocsira akasztottam???
Jessssszus, azt kidobtam!!!
Benne volt a kis borítékocska, benne 35 ezer forinttal és ugye a csekkel... Na ekkor kaptam egy kis infarktust szerintem.
Első lendülettel rohantam volna ki az ajtón, hogy a kukába vessem magam de azonnal.
De aztán az anyai ösztön a kilátásba helyezett akasztásom felé kerekedett, így aztán gyorsan felöltöztettem a gyereket (és még sapkát is adtam rá!) és a hónom alá csaptam.
Lerohantunk. Peti nagyon élvezte, kacagott és visított, hogy "szaladuuuuuunk!"
Gyerek le a földre, én bele fejjel a kukába. Szerencsére tele volt, így csak könyékig kellett beleásnom magam. Téptem szét a két zsákot (szerencsére én a többi lakóval ellentétben nem tesco-s szatyrokba teszem a szemetet, így egyből kiszúrtam a "cuccunkat") .
Nekiestem. Nyakig gázoltam a kávézaccban és hagymahéjban, olyan lázasan kutakodtam, hogy a két szerencsétlen csöves akik megláttak, búskomoran konstatálták, ma ebből a kukából enyém a szajré.
Közben gondolom sajnálkoztak is, hogy egy kisgyerekkel a lábam tövében kell élelem után kutakodnom és még egy rendes cipőm sincs, csak egy béleletlen klumpa van a lábamon.
Hehe. A nagy kutakodás közben azért (mint minden rendes szőke nőnek) eszembe jutott, milyen szerencse, hogy legalább a hajam frissen van mosva, talán nem néznek csövesnek :)))
Nincs meg....Nem értem....Ez a tegnap reggeli tejes doboz, ez a délutáni üres öblítős flakon....Nincs meg a kis fehér szatyor.
Közben Petikém a mellettünk álló autók márkáit sorolgatta, és oda-oda szólt, hogy nem szabad a kukához nyúlni, mert piszkos.
Balla bácsi meg gondolom az ablakból figyelte, ugyan már mit keresgélek a szemétben ( ő a ház őrszeme, állandóan a függöny mögül kukucskál, hogy a fene egye meg a kíváncsi búráját).
Nincs. Kész. Felmegyünk.
Közben fogalmaztam a szöveget, amit Zének fogok mondani, hogy kidobtam a pénzt meg a csekket. És hallottam miket fog válaszolni. Már most pipa vagyok. Anyósék tehetnek róla. Miért kellett levinni a szemetet???? Na jó, persze, én vagyok a hibás.
Zének meg igaza lenne teljesen, mivel egyszer már ott hagytam a postán egy befizetett csekkszelvényt, ötöt kellett volna visszakapnom, de csak négy volt. Persze baromira nem számoltam utána.
Na meg egyszer elmeséltem neki, milyen mázlista voltam. Hogy a tőle kapott húszezrest (szintén csekket kellett befizetni) egyszerűen belecsúsztattam a nadrágzsebembe, a telefon mellé.
Tologattam a pár hónapos Petit, körbe-körbe az iskola körül. Zé hívott, hogy miújs. A telefonnal együtt kirántottam a pénzt is. Majd folytattam a sétát, szép lassan, nyugodtan, de jó is a friss levegő a picinek. Jó fél óra múlva megint a suli elé értem.
Hú, öregem, egy húszezres!!! Mekkora mákos vagyok! B..sszus. Ez az enyém, kiejtettem!
Ott is kinőtt pár szál ősz hajam, az tuti. Hiszen a munkások ki-be jártak a suliból és nem szúrták ki! Hiszek az isteni gondviselésben!
Főleg, hogy az otthoni szemetesben volt a boríték :)))) Tehát kukáznom sem kellett volna....de megérdemeltem.
Megérdemelted te eszetlen banya!
Meg különben sem olyan ciki. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki olyat dobott ki, amit nem kellett volna, aztán nyakig lógott a kukában.
Most őszintén, nem? :)))
2008. december 9., kedd
Apró infarktusok...
Hát, ez bármilyen ciki, elmesélem :)
Ma reggel kukáztam. A gyerekkel együtt.
Történt ugyanis, hogy drága jó anyósomék (hogy segítsenek) levitték a szemetünket. Mindkét zsákot, amit reggel odakészítettem Zének.
Pontosabban Zének vagy Marcinak. Persze mindkettő nagyon sietett, nem volt már ideje egyiknek sem, hogy levigye a zsákokat (ö...nem akarok rosszindulatú lenni, de valahogy mindig sietnek, ha szemeteszsákot látnak az ajtó előtt..)
Szóval a nagyszülők levitték. Én meg épp indulni akartam a postára. De hol az a kis szatyor, amit tegnap a babakocsira akasztottam???
Jessssszus, azt kidobtam!!!
Benne volt a kis borítékocska, benne 35 ezer forinttal és ugye a csekkel... Na ekkor kaptam egy kis infarktust szerintem.
Első lendülettel rohantam volna ki az ajtón, hogy a kukába vessem magam de azonnal.
De aztán az anyai ösztön a kilátásba helyezett akasztásom felé kerekedett, így aztán gyorsan felöltöztettem a gyereket (és még sapkát is adtam rá!) és a hónom alá csaptam.
Lerohantunk. Peti nagyon élvezte, kacagott és visított, hogy "szaladuuuuuunk!"
Gyerek le a földre, én bele fejjel a kukába. Szerencsére tele volt, így csak könyékig kellett beleásnom magam. Téptem szét a két zsákot (szerencsére én a többi lakóval ellentétben nem tesco-s szatyrokba teszem a szemetet, így egyből kiszúrtam a "cuccunkat") .
Nekiestem. Nyakig gázoltam a kávézaccban és hagymahéjban, olyan lázasan kutakodtam, hogy a két szerencsétlen csöves akik megláttak, búskomoran konstatálták, ma ebből a kukából enyém a szajré.
Közben gondolom sajnálkoztak is, hogy egy kisgyerekkel a lábam tövében kell élelem után kutakodnom és még egy rendes cipőm sincs, csak egy béleletlen klumpa van a lábamon.
Hehe. A nagy kutakodás közben azért (mint minden rendes szőke nőnek) eszembe jutott, milyen szerencse, hogy legalább a hajam frissen van mosva, talán nem néznek csövesnek :)))
Nincs meg....Nem értem....Ez a tegnap reggeli tejes doboz, ez a délutáni üres öblítős flakon....Nincs meg a kis fehér szatyor.
Közben Petikém a mellettünk álló autók márkáit sorolgatta, és oda-oda szólt, hogy nem szabad a kukához nyúlni, mert piszkos.
Balla bácsi meg gondolom az ablakból figyelte, ugyan már mit keresgélek a szemétben ( ő a ház őrszeme, állandóan a függöny mögül kukucskál, hogy a fene egye meg a kíváncsi búráját).
Nincs. Kész. Felmegyünk.
Közben fogalmaztam a szöveget, amit Zének fogok mondani, hogy kidobtam a pénzt meg a csekket. És hallottam miket fog válaszolni. Már most pipa vagyok. Anyósék tehetnek róla. Miért kellett levinni a szemetet???? Na jó, persze, én vagyok a hibás.
Zének meg igaza lenne teljesen, mivel egyszer már ott hagytam a postán egy befizetett csekkszelvényt, ötöt kellett volna visszakapnom, de csak négy volt. Persze baromira nem számoltam utána.
Na meg egyszer elmeséltem neki, milyen mázlista voltam. Hogy a tőle kapott húszezrest (szintén csekket kellett befizetni) egyszerűen belecsúsztattam a nadrágzsebembe, a telefon mellé.
Tologattam a pár hónapos Petit, körbe-körbe az iskola körül. Zé hívott, hogy miújs. A telefonnal együtt kirántottam a pénzt is. Majd folytattam a sétát, szép lassan, nyugodtan, de jó is a friss levegő a picinek. Jó fél óra múlva megint a suli elé értem.
Hú, öregem, egy húszezres!!! Mekkora mákos vagyok! B..sszus. Ez az enyém, kiejtettem!
Ott is kinőtt pár szál ősz hajam, az tuti. Hiszen a munkások ki-be jártak a suliból és nem szúrták ki! Hiszek az isteni gondviselésben!
Főleg, hogy az otthoni szemetesben volt a boríték :)))) Tehát kukáznom sem kellett volna....de megérdemeltem.
Megérdemelted te eszetlen banya!
Meg különben sem olyan ciki. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki olyat dobott ki, amit nem kellett volna, aztán nyakig lógott a kukában.
Most őszintén, nem? :)))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése