2008. december 15., hétfő

Karácsonyi lázban égek....

Na persze idézőjelben. Igazából pedig nagyon elegem van, hogy lépten-nyomon karácsonyfadíszekbe, zenélő és igazi télapókba, szaloncukrokba botlom. Na meg nem tudok úgy elmenni vásárolni, hogy ne keveredjek egyből a hipermarketek játékosztályára (merthogy akkorára nőttek). Szegény Petinek hiába magyarázom, hogy "nem, most nem vesszük meg, majd írunk a Jézuskának és ő hoz neked a fa alá" .....nem nagyon érti még...
Na, még ez is....
Szóval szeretnék eltűnni úgy december 24-ig, bezárkózni valahová, megúszni a kötelező készülődést, és előkeveredni majd akkor, mikor minden készen van. Nem, nem szeretnék hitelt sem felvenni hogy szép legyen a karácsony :) Szerintem nem is erről szól. Persze az otthoni karácsony az más, persze nálunk is lesz ajándék az otthoni fa alatt és a gyerekek is várják már a Jézuskát. A tágabb családdal viszont megbeszéltük, hogy nem lesz ajándékozás, csak összejövünk. Jó sokan....és szeretjük egymást :) Mióta szegény nagyim meghalt, azóta szükség is van nagyon ezekre az alkalmakra. Ugyanis ő tartotta össze a tágabb értelemben vett családot. Nála futott össze mindenki. Most Szilvinél fogunk, nála sok a hely. Lesz egy nagy rakat gyerek is, pontosan hét. Szóval meghittnek nem lesz mondható, de jóóó lesz :)))) Szóval ajándékozni nem fogunk, se görcsölni amiatt, ki minek örülne. Csak összeröffenünk, jókat dumálunk, olyan színvonalon, mint egy nagy olasz "family". Másnak, aki nem szokott hozzá, füldugó kellene, de mi így szeretjük. Sztorizunk egymáson átüvöltve, isszuk a kapucsínót, közben gyereket pisiltetünk :) Beh' szép is lesz :) Szerintem ideje fellázadni másoknak is, rajtunk ugyan ne gazdagodjon meg senki, se áruházlánc, se bank, ne sírjunk egymás vállán végre, hogy "csak" egymást tudjuk adni a Szeretet Ünnepén. Mert végül is mi a fontos? Hogy kinek milyen hajlakkot és fürdősót vegyünk (illetve nyakkendőt és zoknit), amit aztán visszakapunk következő karácsonykor? :) ( na jó, azért én erre vigyázok, mindig gondosan megjegyzem, kitől mit kapok, nehogy pont neki adjam vissza :))))) Bár sokan lesajnálnak minket(mármint Zét és engem) mi például Valentin napkor sem ajándékozzuk meg egymást. Sőt, egyenesen hányunk tőle. Szánakozva nézem ilyenkor, ahogy szerencsétlen pasik szenvedve szívecskés lufit vesznek a párjuknak, meg ne sértődjön már szegény asszony, hogy elfeledkezett róla. Aztán hétköznap meg megy a csetepaté. Mi inkább szeretjük egymást minden nap, ugyanúgy. Közhelynek hangzik, de milyen jó kis közhely:) Szóval le az ajándékokkal és karácsonyi hitelekkel. Használjuk arra a Karácsonyt, amire való!

2 megjegyzés:

Csigus írta...

Idén mi is így karácsonyoztunk! Hihetetlen felszabadító érzés volt, hogy nem kellett görcsölni, hogy mit kapjon a számos rokon! Ebből hagyományt teremtünk. ;o)

Boszi írta...

Éljen, éljen a Karácsonyi reform :)