Peti névnap

Boldog Névnapot minden Péternek! :)

Peti névnap

A tökéletességre való törekvésről

Ez is egy megszívlelendő tanács:

"Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi - sem bennem, sem másokban."

Gondolati háttér: Az életen nem lehet "makulátlan fehér palástban" végigsétálni. Önmagunkhoz kell hűnek lennünk, nem elképzelt ideálokat kergetnünk. Legtöbbször úgy gyötörjük meg magunkat, hogy kellő önismeret híján, irreálisan magasra emeljük a mércét. Olyat követelünk magunktól, aminek nem vagyunk képesek megfelelni. Így állandósulhat a bűntudatunk, a kudarcérzésünk. Emberi mértékek szerint kell ítélni, akár rólunk van szó, akár másokról. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletesség eleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben: "sugár és salak" - ettől ember.
/Popper Péter/

Hát mondom én :)

Ezt az idézetet most találtam Popper Pétertől:

"Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem."

Gondolati háttér: A többi élőlényhez viszonyítva az a specifikusan emberi bennünk, hogy személyiségek vagyunk, képesek vagyunk önmagunkat megismerni, megszereztük az "Én" élményét. Ebből fakad emberi méltóságunk. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Sokszor már addig sem jutunk el, hogy őszintén és bátran megismerjük belső valóságunkat, igényeinket. Máskor meg - noha jól tudjuk, hogy milyenek vagyunk és mire vágyunk - nem merünk ennek megfelelően élni. Az önmagának hazudó, környezetének folyton hamis szerepeket játszó ember megalázott lény. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot."

Egyébként rengeteg elgondolkodtató idézet van itt tőle:

http://www.aut.bmf.hu/konya/lelki/popper.htm

A félelem gátol - avagy önmagunk "legyőzése"

Mindenkinek megvannak a maga kis félelmei. Amik kicsit vagy nagyon, de gátolják bizonyos dolgokban.

Azt mondják, hogy a félelem gátol. Ha pedig gátlást érzel, akkor nem tudsz kiteljesedni, nem lehetsz igazán önmagad.

Nos, én ki tudja miért, de mostanában több félelmemet is legyőztem. Hihetetlenül felszabadító érzés. 

Sőt, mintha mostanában sportot űznék belőle, hogy meddig mehetek még el. 

És még mindig mehetek....és még mindig...

Hihetetlen ráébredni, mi mindent megtehettem volna eddig is. Az ember egy idő után rájön, hogy tulajdonképp bármi lehetne, ha nem félne. 

Nem félne a sikertelenségtől, a beégéstől, mások véleményétől.

Zé mondta sokszor nekem, hogy "kit érdekel, hogy más mit gondol?!" 

Akkor üres mondatnak éreztem, de rájöttem, hogy ez a mondat mindennek az alapja. Mert nem szabad azért másnak lenni, hogy mások csupa jót gondoljanak rólam.Sokkal fontosabb, hogy én jól érezzem magam.

Végig gondoltam, hányszor de hányszor gátolt meg valamiben az a tudat, hogy mit fognak rólam gondolni az emberek.... Rengetegszer.

Aztán elegem lett. 

Többé nem érdekel, más mit gondol rólam. 

Csak az a fontos, hogy mindent megtegyek, amit meg szeretnék tenni. 

Vagy ha úgy tetszik, ne tegyek meg valamit, csak mert azt más elvárja.

Hihetetlenül felszabadító érzés. 

Próbáljátok ki :) Kezdjétek egész apró dolgokkal, aztán lehet egyre merészebbnek lenni.

A hatás nem marad el, mert rájössz, hogy az lehetsz aki csak akarsz, ha nem félsz többé.

Húsvétra csokit vagy játékkonzolt?

Remélem mindenkinek jól telt a Húsvét! :)

Nekünk nagyon jól sikeredett. Ugyan nagy volt a csokidömping, magzataim szerencsére tudnak mértéket tartani.
Mikor Zét kérdeztem, hogy "nahh, mit kapjanak a gyerkőcök húsvétra?"
Ő ezt válaszolta: "Hát mit-mit....Csokit! Azt szokott hozni a nyúl, nem? Vagy a mai nyulak már 'pléjsztéjsönt tojnak csokicsibe helyett?" (nem tudom láttátok-e a plakátot, hogy pirostojás helyett játékkonzolt....Nem csak nekem szúrta a szemem:http://durva.blog.hu/2010/03/29/piros_tojas_helyett )
Nem, húsvétra édességet hoz a nyuszkó, így van ez már régóta. Annak idején én is csokit kaptam mégsem lettem függő tőle.
Viszont degeszre ettem magam, be is sokalltam a csokitól egész Mikulásig :)

Emlékszem, hogy szerettem hogy ilyenkor számolatlanul tömhettem magamba a sok csokit, mert szabad volt :)
Egyébként ezzel a mentalitással oda jutottam,hogy Marci nincs is odáig érte.Néha rájön és megeszik egy egész táblát is, de nem jön rá a kívánósság túl gyakran. Sokkal jobban szereti a joghurtot, pudingokat, túrórudit, krémtúrót.
Mivel már nagyfiú és tudja, hogy a nyúl én vagyok (hehe...meg a fogtündér is,úgyhogy a 20. kiesett foga után beintettem és nem raktam több kindertojást a párnája alá, persze, bajszos kamaszgyerek és osonjak az ágya mellé éjjel,elnézte volna:))
Szóval együtt vettük meg a csomagokat.
Mikor kérdeztem mit szeretne, egyetlen doboz csokit kért, mást nem, mert mint mondta, nem szereti annyira de ezt az egyet szívesen megeszi.

Ez egyébként a hétköznapokban is bevált, ha kapnak minden nap egy kis csokit a nagyszülőktől, azt sem tiltom (emlékszem, hogy mikor kislány voltam, anyu minden nap ment az ABC-be, és már rutinból kiabáltuk neki, hogy "hozz egy kiscsokiiiiiiit!).
Ahogy Ranschburg is írta anno nekem, az ilyet jobb nem tiltani, mert annak az lesz a következménye, hogy ha hozzájut, nem tud mértéket tartani.
És tényleg.
Képek az albumban :)

2010. Húsvét és egyéb állatfajták