Körbesétált a lakásban, és kijelentette: olyan jó, hogy megvan mindenünk. Van lakásunk, szobánk, tévénk, vécénk, kényelmes ágyunk, sőt, erkélyünk is.
Közben boldog elégedettség volt az arcán, hálásan nézett körbe a lakásban.
Majd megkérdezte, emlékszünk-e, milyen jó volt Kazincbarcikán nyaralni, milyen szuper macimedence volt ott, milyen jókat lehetett benne fürödni.
Nagyon sokszor odajön hozzám, hogy "gyönyörű vagy anya, és szép a ruhád."
Vagy egyszerűen csak "szeretlek anya, a mindened vagyok" :)
Egyik este megkért, hajoljak felé, lógassam az arcához a hajam.
Szó szerint így: "Anya, hajolj felém, úgy mint egy virág".
Megbeszéltük Zével, hogy biztos nagyon boldog felnőtt lesz belőle, ha már most tisztában van vele, hogy minden ami fontos az életben, nekünk már megvan :)
Tényleg, kell ennél több?
Nem, egész biztos, hogy én ennél többet már nem is kívánhatok....