Körbesétált a lakásban, és kijelentette: olyan jó, hogy megvan mindenünk. Van lakásunk, szobánk, tévénk, vécénk, kényelmes ágyunk, sőt, erkélyünk is.
Majd megkérdezte, emlékszünk-e, milyen jó volt Kazincbarcikán nyaralni, milyen szuper macimedence volt ott, milyen jókat lehetett benne fürödni.
Nagyon sokszor odajön hozzám, hogy "gyönyörű vagy anya, és szép a ruhád."
Vagy egyszerűen csak "szeretlek anya, a mindened vagyok" :)
Egyik este megkért, hajoljak felé, lógassam az arcához a hajam.
Szó szerint így: "Anya, hajolj felém, úgy mint egy virág".
Megbeszéltük Zével, hogy biztos nagyon boldog felnőtt lesz belőle, ha már most tisztában van vele, hogy minden ami fontos az életben, nekünk már megvan :)
Tényleg, kell ennél több?
Nem, egész biztos, hogy én ennél többet már nem is kívánhatok....
1 megjegyzés:
Az unokaöcsém 8-9 éves lehetett (jövőhéttől egyetemre jár - de hova lett a köztes idő..?), amikor megkérdezték tőle a szülei, hogy mit szeretne karácsonyra. Azt válaszolta: "Hát, nem is tudom. Végül is már mindenem megvan..." Amíg vannak olyan gyerekek, akik képesek értékelni azt, ami van, és nem az állandóan agresszív, akaratos és elégedetlen életstílusban nőnek fel, addig talán van még esélye az emberiségnek.
Megjegyzés küldése