Tegnap volt Apák napja.
Bevallom, nekem eszembe sem jutott.
Nem tudom, de az az érzésem, ez is hasonló marketingfogás, mint a Valentin nap.
Oké, apák így, apák úgy, vannak jók és rosszak ugyanúgy, mint az anyák között. De miért kellene ünnepelni őket?
Ezek után majd eljön az idő, hogy lesz "fiútestvér" és "lánytestvér" nap, aztán "unokatesó" nap. Aztán pedig "nagybácsi" nap.
Én nem az apák teljesítményét és rangját szeretném lefokozni, dehogy is. De azért lássuk be, akármilyen tevékeny egy édesapa, azért a közelébe sem ér annak, amit mi, anyák teszünk a gyermekeinkért. De szerintem ezt az apák is elismerik.
Ott van először is a terhesség. Az a kilenc hónap ugyan tényleg áldott, de sokszor kínkeserves is, főleg ha görcsök és vérzések tarkítják, és szegény anyukának arról szól a kilenc hónap, hogy végigfekszi, a gyermekéért aggódva.
Ott vannak aztán az utolsó hetek, mikor az orvos gyakrabban jár anyuciba, mint a saját férje, ugyebár...Szegény anyuka ha fehér köpenyt lát, már nyitja is szét a lábait :)
Aztán jön a szülés. Azt hiszem ezt az eseményt nem kell részleteznem, minden anya tudja miről beszélek, sőt, az apák is elismerően néznek feleségükre, ha ott voltak a fájdalom óráiban mellettük.
Majd jön a szülés utáni pár hét, ami gyermekÁGYAS időszaknak egyáltalán nem nevezhető ( karjában a gyerekkel mászkál fel-alá a lakásban, miközben pelenkát mos a picinek,inget vasal a férjének, aztán ebédet is főz az, akinek már nem az első gyereke az akit épp hazahozott)amellett, hogy másfél óránként szoptatja a kisbabát, még a saját testének regenerálódásával is meg kell küzdenie.
Lecsengenek az első hetek megpróbáltatásai, jönnek a fogacskák, esik-kel a pici mikor járni tanul. Ki az aki minden percben árgus szemekkel figyeli, hogy semmi baj ne legyen? Na ki?
Persze elismerem, hogy vannak az aktívnál is aktívabb apukák, akik éjjelente bevállalják a műszakot (mondjuk ha a baba anyatejes, ez nem valami egyszerű :))
Én magam részéről csak a gyermekeit egyedül nevelő apákat köszönteném fel. Az tényleg emberfeletti teljesítmény, ha egy apa, társ nélkül gondoskodik a csemetéiről.
De ideális esetben össze sem hasonlítható a két szerep. Szerintem. Azért édes a kép, nem? :)
3 megjegyzés:
A képen látható pasi, nekem nem nagyon apukás. Szerintem jobb lenne a fotó, ha kicsit idősebb férfival készült volna. Ezen a képen nem eldönthető nekem, hogy a baba apukáját látom, vagy a bátyját.
De szép fotó, az tény!
Nekem tetszik! :D
És igen, Barbi, igazad van. Mikor Norbinak kimerülten "panaszkodtam" a napomra, és ő visszakérdezett, hogy "hogy nem lehet élvezni ezzel a kisangyallal töltött minden egyes pillanatot", mindig azt válaszoltam, hogy "nekem a gyerek a munkám, neked pedig a hobbid". Szerintem elkaptam a lényeget. :D
Csigus, valóban, a pasiról ordít, hogy foggalma sincs még szegénynek, milyen is egy sajátot kézbe venni :)
Barbi, Te meg hihetetlen, hogy egy mondattal elmondtad a lényeget :D
Megjegyzés küldése