Ma töröltem magam az iwiwről.
Több oka is volt a döntésnek. Egyrészről elegem lett belőle, hogy sok ember csak bejelöl, aztán még arra sem képes, hogy névnapomon-születésnapomon dobjon egy levelet.
Ha meg személyesen összefutunk, még rám sem köszön.
Ha meg én érdeklődöm, akkor három szóval leráz. Szóval elegem van a sok álismerősből.
Most Marci igényelt nekem új meghívót, úgyhogy újra fogok regisztrálni, ámde nem jelölök be senkit, kíváncsi leszek kinek tűnik fel, hogy egy ismerős hiányzik :)
Aki meg ezt a blogot olvassa, az úgyis kíváncsi rám, tehát értesült a döntésemről, be is jelölhet majd bátran :)
7 megjegyzés:
Ez tökjó! :) Mármint az, hogy amint megláttam, hogy nem vagy az iwiwen, jöttem ide, hogy érdeklődjek, erre rögtön a "Ma töröltem magam az iwiwről" mondat fogad. :) De legalább tudom az okát. Amúgy jogos, egyszer már én is majdnem megtettem ugyanezt, ugyanezen okból, csak lusta voltam kimenteni a sok értékes levelet - viszont két regim van, mert én előbb regeltem, és csak aztán akartam törölni magam. Na, lényeg, hogy megvagy. :D
De aranyos vagy! Na látod, erről beszélek, egyrészt egyből észre vetted, hogy ki tűnt el az ismerőseid közül, másrészt egyből tudtad, hol keress :)
Kíváncsi vagyok hány ismerősömnek tűnik fel, hogy ÉN hiányzom a sok közül;)
Igen, aki fontos, azzal én sem az iwiwen tartom a kapcsolatot. Pedig egyesekkel még nem is találkoztam. ;)
AMúgy nekem az iwiw olyan nagy csalódás volt, és szerintem lazít az emberi kapcsolatokon. Amíg nem volt, az ember mosolyogva el-elgondolkozott, mi lehet a régi osztálytársakkal, akiket évek óta nem látott, és de jó lenne beszélgetni.. aztán jöttek a közösségi oldalak, "jé, ott van", "jó, itt most már mindig megtalálom, majd ha nem lesz jobb dolgom, írok neki". Oda a rejtély, oda a varázs, az illető már nem egy erős kötelék a múltból, hanem egy laza a jelenből, akit csak az üzifalas hablatyai alapján ismerünk. Lehet, hogy nem sikerült pontosan megfogalmaznom, de ugye érted, mire gondolok?
Volt egy kedves fiú-osztálytársam, egymás mellett is ballagtunk, imádtuk egymást. Aztán vége lett a giminek, évekig nem találkoztunk, és mikor regiztem az iwiwre, úgy megörültem neki! Rögtön írtam neki, hogy mi van vele, meg tökjó, hogy megnősült, stb. Nem válaszolt, gondolom, elnapolta a levelet. Aztán egy nap jött a hír, hogy meghalt, öngyilkos lett, 26 évesen, egy szerelmi csalódás miatt. És hetekig azon rágódtam, hogy az volt vele kapcsolatban az utolsó emlékem, benyomásom, hogy nehezteltem rá, mert nem válaszolt a levelemre. Én pedig dacból, "aki engem lesz-r, azt én is lesz-rom", soha nem írtam neki újabb levelet. Ha nincs az iwiw közösséglazító hatása, örökké úgy emlékeznék rá, mint aki mellett ballagtam, a legjobb gimis barátaim egyikére. :(
Hú,teljesen értem mit mondassz! Így van!
Mivel nap mint nap "látjuk" őket, így még az sincs, hogy majd felhívom, mi lehet vele...
jól van anyóca, te döntésed! de nem szöksz ám meg! ;) :)
mert azt láttam, h (megint) eggyel kevesebb az ismerősöm, de még nem jöttem rá, hogy ki tünt el. mostanáig... ;)
egyszer már sakkoztam én is hasonló okokból azon, hogy törlöm magam. aztán inkább úgy döntöttem, egyszerűbb ritkítani az ismerősöket, és tényleg csak azokat tartani meg, akik "ismerősök" és nemcsak egy név a sok közül :)
De Te is megtaláltál :)Látod, erről beszélek!
Ma vettem észre, hogy a nővérem is törölte magát... Érdekes.
Megjegyzés küldése