A harmadik szülinap

Igen, elérkezett ez a nap is.... Ez a harmadik sokban különbözött a másik kettőtől.

Először is, már nem egy babát köszöntöttünk, hanem egy igazi, belevaló kisfiút.

A három év alatt magatehetetlen csecsemőből egy nagyszájú, néha bizony szemtelen gyerkőccé nőtte ki magát Peti.

Na meg véget ért egy korszak is. A harmadik gyertya elfújásával elszálltak a gondtalanul együtt töltött hétköznapok is. Vége az együtt sétálgatós, játszóterezős,babakocsi tologatós, lustizós délelőttöknek.

Lesz helyette ideges-rohanós, ködös-jeges-sáros, oviba cipelős,sírós, fázós hajnal.

Ezentúl ajándék lesz minden perc amit együtt lehetünk, ráérősen, nyugodtan. Együtt várjuk majd ezeket a napokat, mikor együtt alszunk majd kilencig, hogy aztán a nagy ágyban töltsük a fél délelőttöt.

Nem tudom más hogy van ezzel a harmadik szülinappal, de én egy kisebb fajta "fészekből kirepülésként" élem meg. Már oviba jár. Már rendszeresen nélkülem tölt pár órát. Ez a pár óra meg egyre csak nőni fog, míg egyszer csak fél nappá növi ki magát. Aztán pár év és az ablakban fogok izgulni éjjel, vajon haza ér-e épségben. Hiába, ez az anyák sorsa és végső soron örülni kell ennek. Örülni kell, hogy egyre önállóbb, egyre inkább a külvilág felé fordul. Egyre többször érzi egyre határozottabban, hogy ő egy külön akarattal rendelkező ember. Így van ez jól, hiszen ha nem így lenne, akkor az nagy baj lenne.

De nézzük csak, mi történt három évvel ezelőtt? Egy őszi reggelen végre elérkezett a nagy nap. 15 órás vajúdás után világra jött egy gyönyörű, erős, fekete hajú kisfiú, Péter. Születésével tíz hónapnyi aggódásnak lett vége. Mert sokat aggódtunk érte. Aztán egyszer csak ott volt, sírt, hihetetlen hangerővel. Felfoghatatlanul csodálatos pillanat volt, ami mára csodálatos évekké dagadt.

Egy szó mint száz, boldog harmadik születésnapot drága Petikém! Zének pedig köszönöm ezt a csodálatos kisfiút :)

Képek a harmadik szülinapról:

Peti 3. szülinap

Farmville

Igen, az új szenvedély :)

Ez egy ingyenes játék a Facebookon, lényege, hogy vetéssel, aratással "farm pénzt" gyűjthetsz, és rengeteg jó dolgot vásárolhatsz a farmodra, például fákat, állatokat, házat, biciklit, a lényeg, hogy megalkothatod a saját kis farmod és ha van elég pénzed, bővítheted is a területed.

Rengeteg szomszédod is lehet, persze ha az ismerőseid is játszanak. A legjobb benne az, hogy nem igényel sok időráfordítást, ha akarod olyan gyümölcsöt-zöldséget vethetsz el, amihez akár 6 napig sem kell hozzá nyúlnod. Szóval mostanában Zével egymást próbáljuk megelőzni, vetünk-aratunk.

Mivel nem volt elég szomszédunk, csatlakoztunk a Farmville Clubba, és elkezdtünk szomszédokat gyűjteni.

Jelentkeztek is, a világ minden tájáról.

Van kínai, amerikai, svéd, görög, arab, német szomszédunk is. Hihetetlenül jó látni, hogy fejkendős arab asszonyok, komoly amerikai üzletemberek, sokgyermekes olasz anyák is ugyanúgy szántanak-vetnek-aratnak, mint mi itt, Magyarországon :)

Úgyhogy így "éldegélünk" békében egymás mellett, minden nap küldünk egymásnak valamilyen ajándékot, és segítünk is a másik farmján ha valami munka akad.

Mikor néztem a szomszédaim fényképét, átfutott rajtam, milyen jó is lenne, ha az életben is így lenne.

Ha békében együtt élne mindenféle nemzetiségű, vallású emberke és nem lenne ellenségeskedés és háború.

Azt hiszem akik ezt a játékot játsszák,és előítéletek nélkül szomszédoknak fogadnak mindenféle kultúrákban élő embereket, azok már meg is tették az első lépést ez ügyben :)

Úgyhogy mindenkit arra bíztatok, ha van hetente egy-két szabad perce, vessen, arasson, szerezzen barátokat :)

Sakk

Peti újabban sakkozik Zével.

Először csak felrakosgatták a bábukat és úgy csináltak, mintha.

Aztán Zé magyarázni kezdte neki a sakkfigurák nevét. Gyalog, bástya, stb...

Másnap Peti kérte, megint sakkozzanak.

Szépen felsorakoztatta a bábukat és mondta közben a nevüket:

"Gyerek" (gyalog), "báttya" (bástya). Egyébként nem keverte össze, csak átnevezte őket.

Végülis, miért ne? Lenne anya bábú, meg apa, após és anyós, gyerek, meg báttya. Sokkal izgalmasabb lenne, nem?

Rubik kocka manapság

Szombaton vettem Marcinak egy Rubik kockát, kíváncsi voltam, mihez kezd vele.

Pár óra kitartó tekergetés után odajött hozzám és azt mondta:

- Te, anya! Tudod mit kellene csinálni?

- Mit? - kérdeztem.

- Egy olyan programot, amivel ki lehet rakni a Rubik kockát. Csak be kellene színezni rajta a kocka állását és a program megmutatná a lépéseket! Gondoltam rákeresek. Nem, nem Marcinak jutott eszébe először. Van ilyen program.

Úgyhogy délután ezzel rakta ki a kockát...

Hol vannak már a régi szép(?) idők, mikor szenvedtünk a kockával, majd pár hónapnyi sikertelen próbálkozás után feltettük a polcra porosodni?

Én például mérgemben levakartam az összes matricát és átragasztottam őket (mégsem hagyhattam úgy, szégyenszemre).

A mai gyerekek nem trükköznek. Nem ragasztgatnak,nem vágják falhoz, egyszerűen kitalálnak rá egy programot.

A többi meg versenyt űz a kirakásból, csukott szemmel, másfél perc alatt.

Hiába, fejlődünk, és nem butulunk, hanem ijesztően okosodunk. Mármint nem mi, hanem a kis tizenévesek. Rengeteg kis zseni mászkál közöttünk.

De vajon ugyanolyan felemelően csodálatos nekik is ha kirakják, mint nekünk volt régen? Nem, nem hiszem...

Azért nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a világ, mikor már ők fogják irányítani.

Jobb lesz? Vagy rosszabb? Érdekesebb, vagy sokkal unalmasabb? Örömet fog-e okozni bármi probléma megoldása, ha nem kell többet megdolgozni érte? Vagy tovább bonyolítjuk a dolgokat, hogy legyen majd megint min agyalni?

Érdekes. Kíváncsi vagyok nagyon.

Én bízok bennük, hogy sokkal, de sokkal jobb lesz.