Megélni a pillanatot...

Még nyáron elromlott a fényképezőgépem. Azóta sem vettem újat...Nem is tudom, valahogy elfelejtődött.

Pedig azóta volt szülinap, névnap, mikulás. Jobb híján az okos telefonunkkal csináltunk pár képet, hogy azért mégis legyen valami.
Érdekes, hogy csak most gondolkodtam el rajta, hogy az ember mennyi fontos és szép pillanatot elszalaszt átélni csak azért, mert épp fotózza! Hány boldog összenézést, csodálattal teli gyermek tekintetet mulaszt el az, aki arra koncentrál, hogy megfelelőek legyenek a fényviszonyok...?

Mondjuk  Húsvétkor. Mikor a gyerekek izgatottan kutatják a kertben a meglepetés tojásokat, anya (apa) meg pár lépéssel hátrébb állva "kapja" el a pillanatot, hogy majd legyen mit visszanézni évekkel később...Ahelyett, hogy ők is letérdelnének és visszaváltozva gyerekké együtt keresnék az ajándékokat...

Vajon mi ad többet a gyereknek? A kép amit készítünk, vagy a pillanatok amiket átélnek velünk...?
Mióta ilyen egyszerű lett képeket készíteni, tárolni, közzé tenni, valahogy elveszítettük az önkontrollt. Egy eseményről átlagosan 10-15 kép készül!Van, hogy sokkal több! Ki fogja ezt mind átnézni?!
Senki!
Kinek lesz ideje arra, hogy évek múlva átnyálazza a polcon sorakozó/webalbumokba feltöltött 1 567 818 darab képet?
Mennyivel jutna kevesebb emlék eszünkbe, ha csak annyi kép készülne a gyerekeinkről, mint rólunk annak idején? A többit pedig átélnénk ott és akkor, a pillanat meghittségében?
Mi marad meg így a gyerekeink emlékezetében rólunk?
Az, hogy anya/apa arca nem látszik sosem mikor ránéznének, összemosolyognának vele egy-egy fontos pillanatban, mert ő egyből meg akarja azt örökíteni...

Úgyhogy nálunk szigorú fénykép kontroll lesz ezentúl! Szenteste például most nem fogok fotózni. Hanem figyelem a gyerekeim csodálkozó tekintetét és visszamosolygok rájuk, ha rám néznek. Ne adj isten, elmerengek és emlékezek a régi karácsonyokra...
Nem fogok zombi módjára kattogtatni! Nem fogok egy fontos és szép pillanatot elrontani ezzel....

De miről beszélek? Nincs is fényképezőgépem :)

Gyerekszáj

Egy kis gyerekszáj, mert a napokban két aranyos szöveg is elhagyta a gyerekek száját :)

Marci:
Álomcsapda van az ágya felett.
Mivel az ablak alatt van az ágya, a függönyre tűztem fel, gombostűvel.
Egyik éjszaka leesett.
Mondta Marci, hogy első gondolata az volt, hogy biztosan megtelt álmokkal, azért esett le... úgyhogy kirázogatta és visszaakasztotta a függönyre. :)

Peti:

Varjak károgtak a fejünk felett. Kérdezi:
-Anya, miért varjognak ennyire? :)
Mondom, azért kisfiam, mert varjak :)

Álomcsapda:

 

"Az indiánok ennek a fura tárgynak nagy hatalmat tulajdonítottak, és úgy tartották, használója számára biztosított az éjszakai nyugalom.

Az álomcsapdát az ágy fölé kell helyezni, így a szép álmok áthatolnak a hálón, és a lelógó tollakon szépen levitorláznak az alant alvóhoz, míg a rémálmok fennakadnak a csapdán, s nem veszélyeztetik a szunyókáló éjszakai nyugalmát. Az álomcsapdát felhelyezés előtt, illetve bizonyos időközönként meg kell simogatni, ugyanis ez a simítás tisztítja meg a rossz energiáktól.

A rossz álmok elűzésére szolgáló tárgy. Az indiánok már több mint 5000 éve használják a tollakból, gyöngyökből és különböző kötözőanyagokból készült szerkezeteket. A működési mechanizmus: csak ajándékba lehet kapni az ágyad fölé kell akasztani és éjjel elűzi ill elfogja a fejed fölé szálló rossz álmokat, így nyugodtan szendereghetsz. Van azonban egy nagyon fontos dolog. csak akkor működik, ha akitől kaptad, szeret, ha nem akkor épp az ellenkezőjére fordul, és minden éjjel rémeseket fogsz látni! És még valami: néha nem árt újat kérni! Ha valakinek nagyon sok rémálma van akkor a tollak megtépázódnak, és egy idő után már nem lesz olyan hatásos ill. esztétikus sem."

forrás: zsebzebra.freeblog.hu