Már most kezdi.....

Peti mostanában állandóan minket utánoz. Például villamosmérnöknek tanul..... Hiába, mióta eldobta a pelust, tisztára olyan, mint mi :)

Azok a mai idősek...

Ezt el kell mesélnem. Ma reggel elmentem a fiaimmal a Tescoba. Ingyenes Tesco busz visz-hoz, úgyhogy szerencsére nem kell BKV-val menni, sokat gyalogolni sem ebben a hideg időben. A vásárlás végeztével egy jó nagy csapat nyugdíjassal egyetemben vártuk a buszt. A nagyobbik fiam egy nagy szatyorral, én ugye a babakocsival, azon szintén két szatyor. Tíz perc várakozás után befutott a busz. Olyan németektől kölcsönzött fajta, ahol a babakocsinak van hely ugyan, ám négy ülést lehajtva ez teljesen megszüntethető. Mikor a busz ajtaja kinyílt, az összes öreg néni és bácsi fájó lábat, sajgó térdeket nem ismerve rohant az ülőhelyért, szintén nagy pakkokkal megrakva. Én előrelátóan és a felesleges helykérést megelőzve elkurjantottam magam, hogy "Babakocsival vagyuuuunk!" Hátha megmarad a hely a kocsinak. Hát nem. Az idős házaspár ránk nézett, majd mint akik nem értenek magyarul, lehajtották az üléseket, lehuppantak egymás mellé, csomagok lábhoz. Hely nuku. Persze a busz többi része még kongott az ürességtől, ám így nekik kényelmes közelségben volt az ajtó. Egy pillanatig csak néztem rájuk, hátha észreveszik magukat. De nem. Kérdeztem, berakhatom-e a kocsit. Erre kb. 5 centivel maguk alá tolták a csomagokat, és néztek. Persze a kocsi nem fért be. Ekkor már nem bírtam tovább és megemlítettem, hogy direkt szóltam, mielőtt leültek volna, hogy babakocsival vagyok, kell a hely. Erre a hapsi: "Hát így jártak". Köpni-nyelni nem tudtam. Leszálltunk. Ugyanis mögöttünk a tömeg így nem fért fel. gyalog indultunk el, süvítő szélben, csomagokkal, gyerekekkel. A legközelebbi megálló kb. 20 percre volt. Közben dúltam-fúltam magamban. Ezek a mai nyugdíjasok. Pocakosan is számtalanszor fellöktek a buszon, ültek le előttem a metrón. Mondhatják a mai fiatalokra, hogy milyenek, hogy szemtelenek, pofátlanok, én mégis úgy látom és tapasztalom, hogy a mai idősek hihetetlenül hiénák lettek, taposnak át mindenkin, nem szent már senki sem. Ha kismama az illető, akkor minek szül ha nem tud még állni sem, ha meg picivel van, akkor miért nem marad otthon. Az egészségházban például egy helyen van a felnőtt és a gyerek bőrgyógyászat. Mikor a hat hónapos picivel előre engedett minket az őr, a nyugdíjasok kikeltek magukból, hogy mit képzelünk, nekik is drága az idő. Hát igen. Ha meg elővenném a bal mellem a váróban, akkor lenne csak a sopánkodás :) Szóval, nekem megvan a véleményem a mai idősekről. Egyébként a mai fiatalokkal semmi bajom, úgy vettem észre, hogy előzékenyek, udvariasak. Velem. Mert alapból kedves vagyok mindenkihez. Mert nekem nincsenek előítéleteim, persze csak amíg okot nem adnak rá.....

Megszületett!

Ma délelőtt kaptam az sms-t, hogy barátném, Csigus kisfia ma 0:55 perckor megszületett :) 3700g, 55cm. Természetes úton, ami azért is külön öröm, mert két évvel idősebb bátyja császárral született. Hát most sikerült :) Hívtam volna azonnal, de hát magamról is tudom, hogy az ember lánya ilyenkor még mennyire kivan. Pedig nagyon érdekelnek a részletek :) Na meg az érzés, hogy milyen kétgyermekes anyának lenni, őszerinte. Mert tudom, hogy nekem is milyen furcsa volt először, mikor tudatosult bennem: ezentúl két kis poronty anyukája lettem :) Emlékszem máig arra a napra mikor rájöttem, szó sincs arról amitől mindig is tartottam. Hogy meg kell majd osztanom a szeretetemet, egyenlően a két gyerek között. Mert mára már tudom, hogy szeretni nem lehet egyformán és nem is kell. Az egyik gyermekem ezért szeretem, a másikat azért. Mert minden egyes ember más és minden egyes embert másképp szeretünk. És rájöttem arra is, hogy mikor új élet érkezik közénk, tengernyi új érzést, szeretetet hoz magával, nem a meglévőt kell újra "osztani". De egy szó mint száz: Isten hozott kicsi Barnabás!

Az ideális szakma

A páromat (ezentúl Zé) kinevezték. Igazgató lett. Rengeteg stresszel jár a munkája, azóta minden más szakmát "megkíván". Kezdve a masszőrtől a fotósig, mindenkinek hihetetlen jó munkája van. Múltkor pl. kitalálta, hogy az ideális munka számára a tévében látott kenó sorsolás sorsolási bizottságában lenne, mint elnök. Mert mit csinálhat egy "sorsolási bizottság elnöke"? Ő úgy gondolja, rábólint arra, hogy minden az előírásoknak megfelelően zajlott. Egyébként lassan de biztosan megtaláljuk a számunkra ideális munkát. A 12 éves fiam már tavaly közölte, hogy ő metróvezető szeretne lenni. Mikor kérdeztem miért, egyszerű volt a válasz. Mert csak ülnie kell, gázt adni és fékezni. Még csak kanyarodnia sem kell. És még fizetést is kap érte :))) Azóta az én ideális munkám a következő : Body builder bajnokságokon szeretnék versenyzőket kenni barnítókrémmel :) Zé nem támogatja.... :(

Mikulás

Ma délelőtt felhívtak a munkahelyemről. Mikulás ünnepség lesz december 2.-án. Meghívtak a két fiammal együtt, azt mondtam elmegyek. Teljesen elfelejtettem, hogy a kisebbik fiam Peti (2 éves) legalább úgy retteg a télapótól, mint más a texasi láncfűrészestől.... Tavaly kapott a nagyszülőktől egy kis zenélő mikulást. Akkor kezdődött a rettegés. Nem tudom mások gyerekei hogy vannak vele, de a mi családunkban a legnagyobb mumus a zenélő télapó. A húgom 6 éves kisfia a mai napig retteg tőle. Mióta a mikulás a kamrában csücsül, azóta a kamrából kilopott csokik száma is lecsappant :) Nem tudom, hogy a húgom direkt tette-e oda, mindenesetre hatásos :) Szóval nálunk Mikulás tilalom van. Nem tesszük ki a csizmát 5.-én este, nem tanulunk télapós mondókákat ( Jöjj el kedves télapó" - hogy is ne. Abból lenne a visítás :)). A rendeletet nem én hoztam, hanem a gyerkőc. Kikérte magának. Még úgy sem ment bele a dologba, hogy majd én teszem ki a csizmámat, átveszem a szajrét, ő meg megeszi. Nem kell. Nemésnemésnem. Úgyhogy a céges bulira sem megyünk el. Remélem azért a Karácsonyt megtarthatjuk :S

A kezdet...de frappáns:)

Mit is írhatnék....De nehéz elkezdeni.... Lássuk csak. Adva vagyok ugyebár én. Meg egy mézeskalács házikó, ami tulajdonképp egy téglaház első emelete, sok-sok másik lakóval körülvéve. Aztán adva van két gyerkőc. Nem, ők nem Jancsi és Juliska, bár tényleg azon vagyok, hogy szép nagyra növesszem őket :) Meg adva van az apjuk :) Na meg a hétköznapok, amiket együtt próbálunk túlélni úgy, hogy még jól is érezzük magunkat :)