GYES - meddig jó?

Először is köszönöm Barbinak, hogy felhívta a figyelmem a riportra! :) http://www.gazdagmami.hu/gyes-alatt/a-3-eves-gyes-tortenete

Szerintem ha egy nő nem élvezi az otthon töltött éveket, annak fél év is sok. De akkor miért szül gyereket?

Ha meg élvezi, akkor kell a három év. Legalábbis a lehetősége.

Részemről azt vallom, ez a három év pont ideális. Élvezem minden percét az itthon töltött időnek, szó szerint.

Imádtam a babával töltött nappalokat (és éjszakákat is), a közös felfedezéseket, imádtam nézni ahogy ügyesedik napról-napra, percről percre. Imádom a babából kisfiúvá cseperedett kisfiam minden egyes megnyilvánulását.

Megőrjített volna a tudat, ha nem láthattam volna ezeket a pillanatokat, mert épp dolgozom.

Bár nehéz volt néha, életem legcsodálatosabb időszaka volt ez a kétszer három év és nagyon remélem, még egyszer részem lehet majd benne.

A riportban Ranschburg Jenő többször is említi,hogy a magyar gyerekek, akikkel - egyedülálló módon - három évig otthon volt a mamájuk, semmiben sem lettek mások, mint azoknak a szülőknek a gyerekei, akikkel pár hónapig volt otthon az anyjuk.

Akkor meg miért ne? Ha nem ártunk vele? Szerintem a legjobb megoldás, ha egy anya addig van otthon a gyermekével, ameddig SZERETNE.

Mert ha van választási lehetőség, az jó. Ha viszont egy anya úgy érzi, jó lenne még nem elvágni azt a láthatatlan köldökzsinórt, biztos hogy ártalmas az anya-gyerek kapcsolatra nézve, ha elszakítja őket a kényszer.

Szerintem ha egy anya kényszernek és bezártságnak éli meg az otthon, négy fal közt töltött időt (megjegyzem, szerintem szegénységi bizonyítvány a négy fal közé szorulni, annyi programlehetőség van! Ki kell használni!) szóval, ha kínszenvedés az együttlét, akkor mindkét félnek (és a családnak is) az a legjobb, ha a gyerkőc bölcsibe, az anya dolgozni megy.

Ami még érdekes számomra és egyfajta "bizonyíték" is arra, hogy a három év ideálisnak mondható (és nem több!) az az, hogy körülbelül 3 hónapja egyre gyakrabban érzem, hogy egy-egy rövidebb időszakra el KELL válnom a gyerektől! Egy két óra és feltöltődöm, nem kell több.

Lehet, hogy érzem, hogy lelkileg fel kell készítenem az "elszakadásra" és emiatt van, de az is lehet, a természet (és az anyai lélek) könnyíti így meg a gyermek önállósodási törekvéseit.

Mert ha szereted a gyereked, hagynod kell, hogy önállósodjon. Ellenkező esetben nem gondoskodó, aggódó "jó" anya leszel, hanem épp ellenkezőleg, elülteted a gyerekben, hogy esetlen és életképtelen.

Egy szó mint száz, szerintem egy gyereknek kell az otthon töltött első három év az anyával. Ha az anya is igényli. Ha nem, és kevesebb is elég, akkor a picinek a jobbik választás, ha bölcsibe kerül és nem az idegbajos anyukájával kell összezárva lennie.

Rubint vs. Béres

Na, pár napig tanakodtam, hogy melyik csajszit válasszam a tornáimhoz. Tulajdonképp mindkettőt utálom (valószínűleg azért meg szépek és fittek, hehe).

Végül egyre inkább Béres Alexandra felé billent a mérleg nyelve. Valahogy az alakja is jobban bejön nekem, nem az a ronda, csupa izom és csont keveréke, mint Réka (állítólag a pasiknak sem jön be az ő testalkata).

Na meg a Nagy Fogyást is Alexandra "páciense" nyerte meg, nem a "Norbiék". Szóval egy szó mint száz, megvettem az Új kihívás nevezetű dvd-t.

Kibontottam, belenéztem. Már csak a gyakorlatok nézésétől is rosszul lettem, úgyhogy inkább kettes sebességgel tekertem, talán így végig bírom nézni anélkül, hogy elájulnék.

Marcikám lelkesen elkezdte csinálni az extra hasizom részt, de pár pillanat múlva kidőlt. :))

Másnap Petit levittem a mamához, (egy gyerekkel kevesebb nézze, hogy szenved az anyja)

Marci aranyosan - és teljesen magától - keresni kezdett nekem egy törölközőt, mivel látta, hogy Alexandra is azon terpesztget a gyakorlatok közben. Kinyitotta a szekrényt és félig hangosan megjegyezte, hogy "na lássuk csak, egy szép törülköző kell, ami illik hozzád" - na ezért a megjegyzésért már megérte felkelni ma :)

Végül egy sötétkéket húzott elő és megjegyezte, hogy "na mindegy, nem olyan szép, de a kék a kedvenc színem"

Mikor Marci belemerült a számítógépes játékba, nekilódultam. Na, nincs mit szépíteni, 15 percig bírtam, azt is úgy, hogy inkább nem néztem volna meg magam kívülről, már ami a gyakorlatok szabályosságát illeti...

Leültem. Mondom kész, ennyi.

Erre Marci megszólalt a válla felett, hogy "hát most csalódtam benned, azt hittem végigcsinálod". Mondja ő, aki tegnap 2 percet bírta :)) Szóval csúnya dolog, de feladtam.

Hogy enyhítsem a lekifurdalásomat, még negyed órát legyűrtem a lépcsőzőgépen, majd pár has-és lábizomgyakorlatot is elvégeztem. Pár perc múlva szól a kaputelefon. Na, pont most jött Peti könyvcsomagja...

Lihegve ajtót nyitottam. Ott állt egy szál atlétában (és persze nadrágban) a két méteres, Arnold testalkatú GLS-es fiúka,dagadó izmokkal, csibész mosollyal, kezében a csomaggal... Lihegve átvettem a könyvet.

Látván, hogy folyik rólam a víz, megkérdezte, itt bent is olyan meleg van? Mondom, áhh, csak épp tornáztam (vagy csúfoljuk annak). Erre úgy nézett rám, mint akit még sosem látott, szemében megcsillant az elismerés és a sorsközösség érzése "lám, hát ő is építgeti a testét, mint én" - gondolhatta (még jó, hogy nem látta, meddig bírtam a kitöréseket meg guggolásokat :)).

"Hát akkor további jó tornát" mondta mosolyogva,még egyszer végignézett rajtam (én meg gyorsan behúztam a hasam,hagy higgye, már profi vagyok) és elment. Mármint le a kocsihoz.

Na igen, további jó tornát... Gondolkodni kezdtem, hogy most akkor hogyan lesz kockás hasam meg olyan fenekem mint J.Lo-nak...

Hááát, lehet hogy első nekifutásra elég lenne egy lazán és kíméletesen megmozgató Pilates gyakorlatsor. Talán a szívem sem ugrana ennyire ki...Na szép... Majd megpróbálom azt is. Valamit mindenképpen kellene tenni.

Vagy talán járjak el futni? Aztán ha már meglesz a kellő állóképességem, majd nekiveselkedek újra a kőkemény edzéseknek.

Szóval ennyi tellett tőlem... Lehet hogy a 28 fokos szobahőmérséklet sem kedvezett a teljesítményemnek. Jó, fogjuk erre :)

Még valami.

Marci jött mellettem az utcán. Talán meséltem, hogy az a kis "cafka" Tina összejött valami pasival.

Marci megorrolt rá, majd röpke 10 perc alatt meggyőzte magát, hogy nem is érdemli meg a csajszi, hogy bánkódjon miatta. Eldobta a kis szívecskét amit tőle kapott.

Szóval, ma jött mellettem, épp egyikünk sem szólt semmit (ritka pillanat) majd egyszer csak megszólalt, de olyan hihetetlen bölcs hanggal, amilyet még sosem hallottam tőle: "Tisztességes lányt kell nevelnem a Tinából"

Óhh. Megkérdeztem, hogy mégis hogyan tenné? Erre ő: "elveszem feleségül"

No komment. Ezek szerint még van esélye a kis hűtlennek :))

Fogszabályzó

Marci megkapta a fogszabályzóját :)

Egyenlőre kivehetős, mert még sok foga nem jött ki, háromhavonta ellenőrizni fogják, hogy halad a dolog.

Marci tisztára rosszul van, mert alig tud vele beszélni :)))

Azt találta ki, fotózzuk le most a fogait és utána minden hónapban, hogy lássuk, valóban javul-e.

Úgyhogy nyüstölöm, hordja, mert én anno ráúltem, eltörött, aztán annyiban maradt a dolog...

A századik :)

Ezt a bejegyzést muszáj erre szentelnem :) Éljen a 100. bejegyzés! Ki gondolta volna, hogy ennyi is lesz valaha...?