Az első óriási törés a szülők és gyermekük életében, mikor a családból először kerül intézményi nevelésbe. Ez az első leválás nem megy könnyen senkinek.Tulajdonképpen ez természetes is, hisz egészséges, nyugodt családi háttérből kikerülve új világba csöppen a 3 éves kicsi.
Az óvodai beszoktatás kezdetén mindig azt mondom a szülőknek, ha a szülő megszokja, idő multával gyermeke is így tesz. Persze előzetesen anya, apa sokat tehet azért, hogy ne érje gyermeküket hideg zuhanyként az óvoda. Gyakran hallottam, mikor anya így fegyelmezte kicsijét – „…megállj, majd ha ovis leszel, ezt nem csinálhatod …, kapsz az óvó nénitől!”
Az óvodával ne ijesztgessük, hanem igyekezzünk pozitív képet kialakítani folyamatosan ovikezdésig benne. A zökkenőmentes beszoktatásra nincs kész megoldás, minden gyermekhez külön, egyénre szabva kell megtalálnunk a kulcsot.
Több szülő megkérdezte már tőlem az évek során, „Óvó néni, hogy neveljem, fejlesszem otthon tovább gyermekemet, most hogy óvodás lesz?” ,,A családi nevelés ezután is ugyanolyan fontos, mint az óvodai fejlesztés”- válaszolok erre, és nagyon komolyan is gondolom.
Egymás nélkül egyik sem ér sokat. Az otthoni háttér, a családból hozott szokások (étkezési, pihenési), követelmények ismeretében, tudatában kezdhetjük meg az óvodai fejlesztést. Egy gyermek alapvető tulajdonságainak, beszédfejlettségének, különleges szokásainak ismerete híján vakvágányra juthat az óvónő.
Különböző óvodai programokkal nevelnek óvodáink, van, ahol projektszerű, témakörök szerint, van, ahol a művészetek alapjait tekintik mérvadónak, van, ahol a gyermekek egyéni képességeinek fejlesztésére építkeznek. Sorolhatnám még ezeket, de a legfontosabb, hogy a szülők először ismerkedjenek meg annak az ovinak a programjával, ahová gyermeküket adják.
Aztán, ha van lehetőségük óvónő választásra, azt is körültekintően tegyék! Az az óvodapedagógus, aki gyermekszerető, empatikus és kisugárzása érződik az első találkozások alkalmával, biztos megfelelő lesz gyermekük számára. Tapasztalataim szerint mindig a gyermek választ, mert megérzi az első, kapcsolatteremtő együttlét alkalmával, az igazi óvó nénit! Ennek egyik biztos jele lehet az is, hogy az óvónő első alkalommal nemcsak a szülőkkel beszélget, hanem a gyermeket is megszólítja.
Még egy dolog, ami talán véleményem szerint a legfontosabb, a BIZALOM! A szülők bízzanak meg nagyon abban az óvónőben, aki gyermekükért lesz felelős. A legjobb, ha ez a bizalom kölcsönössé válik és az óvónéni is bízik a szülőkben, a gyermekben. Ez a titka a sikeres közös nevelésnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése