Igen, elérkezett ez a nap is.... Ez a harmadik sokban különbözött a másik kettőtől.
Először is, már nem egy babát köszöntöttünk, hanem egy igazi, belevaló kisfiút.
A három év alatt magatehetetlen csecsemőből egy nagyszájú, néha bizony szemtelen gyerkőccé nőtte ki magát Peti.
Na meg véget ért egy korszak is. A harmadik gyertya elfújásával elszálltak a gondtalanul együtt töltött hétköznapok is. Vége az együtt sétálgatós, játszóterezős,babakocsi tologatós, lustizós délelőttöknek.
Lesz helyette ideges-rohanós, ködös-jeges-sáros, oviba cipelős,sírós, fázós hajnal.
Ezentúl ajándék lesz minden perc amit együtt lehetünk, ráérősen, nyugodtan. Együtt várjuk majd ezeket a napokat, mikor együtt alszunk majd kilencig, hogy aztán a nagy ágyban töltsük a fél délelőttöt.
Nem tudom más hogy van ezzel a harmadik szülinappal, de én egy kisebb fajta "fészekből kirepülésként" élem meg. Már oviba jár. Már rendszeresen nélkülem tölt pár órát. Ez a pár óra meg egyre csak nőni fog, míg egyszer csak fél nappá növi ki magát. Aztán pár év és az ablakban fogok izgulni éjjel, vajon haza ér-e épségben. Hiába, ez az anyák sorsa és végső soron örülni kell ennek. Örülni kell, hogy egyre önállóbb, egyre inkább a külvilág felé fordul. Egyre többször érzi egyre határozottabban, hogy ő egy külön akarattal rendelkező ember. Így van ez jól, hiszen ha nem így lenne, akkor az nagy baj lenne.
De nézzük csak, mi történt három évvel ezelőtt? Egy őszi reggelen végre elérkezett a nagy nap. 15 órás vajúdás után világra jött egy gyönyörű, erős, fekete hajú kisfiú, Péter. Születésével tíz hónapnyi aggódásnak lett vége. Mert sokat aggódtunk érte. Aztán egyszer csak ott volt, sírt, hihetetlen hangerővel. Felfoghatatlanul csodálatos pillanat volt, ami mára csodálatos évekké dagadt.
Egy szó mint száz, boldog harmadik születésnapot drága Petikém! Zének pedig köszönöm ezt a csodálatos kisfiút :)
Képek a harmadik szülinapról:
 |
| Peti 3. szülinap |
4 megjegyzés:
Hát anyóca bevallom töredelmesen megkönnyeztem ezt a bejegyzést. :) Sokszor olyan hihetetlen, milyen vagány kiccsávókká lettek ezek a "bébik". pedig még csak tegnap születtek. :)
A képeket elnézve pedig két gondolat fogalmazódott meg bennem:
1. még ha néha el is bizonytalanodok benne, hogy nem baj-e, hogy nagy a korkülönbség a tesók között (nálunk már biztos, hogy viszonylag sok idő lesz a két kölök között, ha egyáltalán lesz második), kiskamaszodat és ovisodat elnézve, egyre inkább az az érzésem, hogy így is lehetnek jó tesók, nem ezen múlik. (szvsz nekem se a majd 10 év korkülönbség miatt ilyen a viszonyom a bátyámmal :S)
2. a másik, hogy jövőre mi is hármasban ünnepeljük Dani szülinapját. ;) a család majd meg jön valamikor máskor köszönteni...
PS nagyon klassz a torta, ügyes vagy!
na még valami: hogy állsz melókereséssel? van valami kilátásban?
Valaki ugyanúgy érez, ahogy én... Egyik szemem sírt, a másik nevetett... Nagyon büszkén vittem az oviba, hogy milyen szép nagylányom van, de nekem is számtalanszor megfordult a fejemben, hogy a gondtalan együtt lustálkodós, szabadprogramos időknek örökké vége... :( Még mindig ezt heverem kifelé lelkileg.
Anita, öcsém és köztem 10 év van, és imádom... vagyis asszem, imádjuk egymást, ezt is bátran írhatom. :) Sosem voltunk kevésbé jó tesók, mint azok, akik között csak 1-2 év van. Ugyanúgy beszélgetünk, hatalmas a közös metszete az érdeklődési körünknek. Annyi, hogy mint nagytestvér, néha irigykedve nézem, hogy ő még csak 19, én meg mindjárt 30... :) De nem OLYAN irigységgel, csak... na, értitek. :)
Baaaaarbiiiiiii! Mi van már?
Megjegyzés küldése