Egyenjogúságot vagy egyeduralmat?

Egyre több a férfias nő és a nőies férfi.

Úgy látom, ide vezet az egyenjogúság. Mennyire tudja vajon egy mai férfi, hogy hol a határ? Mit tehet meg egy nővel és mi számít már súlyosan bántónak egy feministának?
Ha egy nőnek kell fizetni a moziban az még belefér? Vagy ha a nőre rásegíti a férfi a kabátot az már sértő lehet?
Vegyünk példának egy munkahelyet. A főnök az egyenjogúság leles híve, megbízza Marikát, hogy ő fogadja a hátsó kijáratnál a mínuszokban a beérkező árut, míg Pista az áruház fűtött eladóterében pakolássza a paradicsompürét a polcokra.
Ez elég egyenlő bánásmód, bárhogy is vesszük, viszont biztosra veszem, hogy Marika kicsit kibukik Pistire (és a főnökre is persze).

Kicsit olyan érzésem van, mintha sok nő nem is egyenlő bánásmódot szeretne, hanem előnyöket élvezni minden helyzetben, minden területen. Uralni szeretné a férfit minden szituációban, mint régen a bőrszerkós dominák a pornófilmeken (sosem néztem ilyet, csak mesélték :))
Szóval úgy látom a mai nőt mint egy bőrszerkós dominát, ostorral a kezében, a férfit meg mint egy pórázra kötött kutyust, akit sok ostorcsapás ér, ha rosszat csinál....Tanácstalanságában pedig szegény már van, hogy maga alá piszkít...
Annyira érdekelne, a férfiak hogy látják ezt  a helyzetet, mert mindenhol csak a nőket kérdezik meg, ők hogyan képzelik.
Leszögezem, én a hagyományos felállás híve vagyok, elég maradi vagyok ilyen szempontból.
Az én szemszögemből a férfi az erős, a védelmező, a kenyérkereső, a nőt óvó és védelmező. Én meg vagyok a gondoskodó, a szeretni való, az otthon melegét megteremtő, gyereket nevelő.
 Valahogy úgy látom, a férfiak kezdenek elveszni az új szabályok közt, nem igazán tudják már mit lehet és mit nem, mi az amiért bünti jár és csúnya nézés.

Átadjam a helyem a villamoson? Oda merjek menni a bulin ismerkedni, vagy várjam meg, hogy a nő jöjjön oda? Ciki ha a nő fizet? Ciki, ha a férfi marad otthon gyesen?
 Vajon mi volt jobb? Ami régen volt, avagy ami most van kialakulóban? Lehet, hogy eljött az elférfiasodó harcias amazonok, a gyermektelen szinglik ideje? A nő önmegvalósít, a férfi meg majd elmegy gyesre, mos, főz, takarít? Kell ez nekünk?Tényleg ez az amit a nők akarnak?

Újra vacsora....

Újabb vacsora...Ezúttal némi tánccal és pompával fűszerezve. Jól kirittyentettük magunkat mindketten.... Imádom ha Zé öltönyben van, beindítja  a fantáziám :)))

Kicsit feszélyezett a vörös szőnyeg meg a tűznyelők a bejáratnál, de a forralt bor valamelyest kárpótolt a pompáért. 
A bejáratnál fogadott minket a szintén a cégnél dolgozó csajszi, aki rettentő lényegesnek találta elmesélni Zének, hogy mekkorát esett tegnap és hogy kiszakadt a harisnyája a térdén, mekkora lila folt is van  a lábán....Meg is kérdeztem halkan, ezt most vajon miért mesélte el? Azt mondta ez a csaj ilyen, munka közben is állandóan cseverészik. Hol magában, hol mással. "Tudod milyen vagyok, udvariasan végig hallgatok mindenkit". Na igen...Valóban.

A belső térben tíz személyes kerek asztalok voltak, a legpuccosabban megterítve. Társaság átlagéletkora 60 és a halál közt....Csupa befolyásos ember...El lehet képzelni Zét és engem, akik mindig is utáltuk a külcsínt és mindig is többre tartottuk a belbecset, mennyire éreztük jól magunkat....
Társalgásra kísérletet sem tettünk. Egyetlen közös pont az étel volt, arról viszont nem sokat tudtunk beszélni. Úgyhogy az ott töltött négy órából kb. 20 percet töltöttünk társalgással. Mi mondjuk jól elcsevegtünk volna Zével, ha nem ül velünk szemben 8 szempár, aki figyel :)

Azért mikor felgyulladt az asztal, az jó volt!
Egyből nagyobb látványosság lettünk, mint az Experidance, akik épp a színpadon voltak. Pedig nekik is volt fáklyájuk.
Gyorsan eloltottuk azért, nem lett volna szép dolog belerondítani az előadásba ilyen módon... Azért a kijáratot vizslattam, elég szerencsétlen véletlen, hogy pont a kijárathoz legközelebbi asztal gyulladt ki :)
Na lényeg a lényeg, pár textilszalvétával sikerült megfékezni a lángokat. Persze mondanom sem kell, hogy a tűzoltásban a nők jeleskedtek, a férfiak valahogy értetlen arccal nézték, nem hitték el, hogy ez pont az ő asztaluknál esik meg.

Előadás után jött a főétel. A máj és a hátszín is elég véres volt....Ez jó hír annak aki szereti, de rossz hír annak, ki otthon sok ismeretterjesztő műsort néz, mondjuk a Néma gyilkosok: a paraziták világa című, parazitákról és férgekről szóló sorozatot....Nos, étvágyam nem sok volt.
Azért desszertként elszürcsöltem egy ananászos kókusztejet.
Apropó, jut eszembe... Az összes rendezvényen jelen lévő fotós hölgy megdicsérte az új hajszínem, azt mondta fiatalít :) Úgyhogy szőke hajjal néztek 24-nek 32 helyett, akkor most vajon mennyinek? Lényegtelen, túl kevésnek ahhoz, hogy 14 éves fiam legyen, az biztos :)))
10-kor dobbantottunk, ajándékként kaptunk egy (biztosan) isteni finom Gerbaud tortát, amit azóta a gyerekek fel is faltak.
Otthon minden oké volt. Gyerekeket sikerült lefektetni időben. Szuper. Túl vagyunk a nehezén. Következő vacsi két hét múlva, Vajdahunyad vára, Retro buli... Szikora Robival...Lehet tévedtem és még csak most jön a neheze....?!?

Asztal 16 főre

Tegnap megint megültük a most már hagyománnyá vált év végi vacsorát Zoli gyerekkori barátaival.
Karcsi és Viki kint élnek Amerikában és évente egyszer hazalátogatnak, így ehhez az időponthoz igazítjuk az év végét, ami idén épp a tegnapi napra esett :)
Karcsin és Vikin kívül gyerekkori barátként jelen volt még Vince, Vili és Tomi is.
Évről évre többen leszünk, ugyan tavaly óta nem nőtt a gyerek létszám, ám jövőre reméljük Vikiék is hoznak + 1 főt!:)
Bár Amerikában nem olyan egyszerű a gyerek vállalás mint itthon (mármint ami a gyerekkel hivatalosan otthon tölthető időt jelenti, náluk ez összesen 8 hét..) Azért belevágnak, majd csak lesz valahogy alapon. Mondjuk én is ezt tenném.

Idén összesen 6 gyerkőc volt, a legidősebb 14 (Marci), a legfiatalabb 2,5 éves (Ádám). A gyerkőcöknek jár még innen is egy nagy dicséret!
Zokszó nélkül, angyalként ülték végig a több mint egy óra várakozást, a másfél órás vacsorát és az egy órás "levezetést". Sőt, közben még jól is érzeték magukat, pedig az asztalrend nem nekik kedvezett, ugyanis elég távol ültek egymástól.
Az étterem ugyanis gondolt rájuk is, voltak kis játékkal rakott fadobozok, amit kedvükre túrhattak az asztalnál, amíg az ételre vártak.
Ételkészítésnél is gondoltak rájuk, ők legalább 15 perccel előbb kapták meg az ételt, Italhoz kérés nélkül járt a szívószál.
Peti rántott csirkemell csíkokat kért barackbefőttel, rizzsel. Kétszer kellett hozatni "repetát" annyira ízlett neki. Sőt, barackból rátriplázott. Kicsit már aggódtunk Zével, nehogy gyomorrontás legyen belőle, ugyanis emellé még legurított fél liter baracklevet is. (mostanában barack imádó lett).
Marci rántott camambert evett áfonyával, burgonyakrokettel. Tiszta anyja, egy az ízlésünk :)

Szóval a gyerekek tündériek voltak, nekik köszönhetően mi is jól érzetük magunkat. Kiderült, hogy Tomiék nemrég a közelünkbe költöztek, két utcányira, ráadásul a gyerekeink egy óvodába járnak....Mikre nem jó az évenkénti vacsora :))) Mindez úgy derült ki, hogy boldogan mutogatták a gyerekről készült óvodai fotókat, ami megszólalásig ugyanolyan volt, mint ami Petiről készült :)

Vincéékkel beszélgetve kiderült, hogy ők is úszni fogják járatni a lányukat, Vivit (egy idős Petivel) úgyhogy oda sem kell majd egyedül járni, így legalább nem csak a gyerekek fogják jól érzeni magukat, hanem a medenceszélen ülő szülők is :)
Zoli is Vince egymástól teljesen függetlenül találták ki hogy edzésre járjanak a gyerekek, elkerülve ezzel, hogy később egy punnyadós, beteges kamasz legyen belőlük.

Szóval nagyon jó volt a tegnap este, jó lenne gyakrabban megismételni. Ja, jó barátok közt még az sem tűnt fel senkinek, hogy mit eszem (legalábbis nem tették szóvá. Hálás vagyok nekik).
Ami meg Zét és engem illet, ezzel a vacsorával kezdetét vette a szokásos év végi vacsorák időszaka.
Csütörtökön Experidance előadás céges vacsival egybekötve, majd még egy, rá egy hétre.:)

Mozgalmas lesz a december, de nem bánom, sőt! :)

"Szekta tag" lettem...

Pár hónapja (kényszerből) teljesen át kellett állnom egészséges táplálkozásra.

Semmi cukor és gyors felszívódású szénhidrát, csak sok nyers zöldség, gyümölcs és teljes kiőrlésű, tehát lassan felszívódó szénhidrát jöhet szóba, naponta ötször. Ami nem dobja meg hirtelen a vércukrot, nem emeli az egekbe az inzulinszintet.

Végre elkezdtem jobban érzem magam. Frissebb vagyok, fittebb, és már nem lihegek mikor a Boráros téren fel kell szaladnom a lépcsőn a villamoshoz :))

Egy szóval minden szuper. Bírom a kosztot, sőt, szeretem.
Egy baj van csak.
Szégyellni kezdtem, hogy egészségesen táplálkozom....Lehet furán hangzik, de egyre többször érzem magam kellemetlenül, mikor szóba jön, vagy valaki meglátja, mit rendelek az étteremben. Először büszke voltam rá, hogy íme, azt eszem ami lenni akarok (mert ugye az vagy amit megeszel) de mikor a reakciókkal szembe találtam magam, elkeseredtem. Ciki. Kinevetnek, kigúnyolnak, lesajnálnak.
"Na, csak egy hamburgert egyél, nem fogsz bele halni!" De én nem akarok.

Lehet hogy furcsa, de a legtöbb piszkálódást az apósomtól és az anyósomtól kapom. Holott tudják (mert két naponta találkozunk), hogy nem azért nem eszek édességet meg kenyeret mert fogyózom...
Apósom rendszeresen csokival meg cukorkával kínál, majd mikor elutasítom, egy gúnyos "nem is szabad, egy ilyen cukorkától akár egy kilót is hízhatsz" megjegyzéssel teszi vissza a zsebébe. Mintha gond lenne a rövid távú memóriájával, nem tudja felfogni, hogy váltottam.
Anyósom meg képes azt mondani, hogy a palacsintájába édesítőszert tett, csak hogy egyek belőle....Elutasítottam, mert nem akartam kiakasztani, hogy sajnos így sem jó, mert nem teljes kiőrlésű a liszt :))
Remélem, hogy nem leszek inzulinos cukorbeteg (sikerül visszafordítani a folyamatot) mert egy ilyen "átverés" komoly gondokat okozhatna.

Szóval sajnos jelenleg úgy érzem magam, mint aki egy bűnös szektához, az Egészségesen Táplálkozók szektájához csatlakozott...


Miért kell mentegetőzni és szégyenkezni ha valaki nem eszik műanyag sz*rokat? Ha cukorka helyett kesudiót rágcsál? Fehér rizs helyett barnát eszik és a gyros mellé nem sültkrumplit kér, hanem salátát?

Ha 120 kiló lennék és hormonzavaros, akkor vajon jobban elnéznék nekem? Lehet, mert akkor csak simán "lesajnálnának"...