2010. november 19., péntek

"Szekta tag" lettem...

Pár hónapja (kényszerből) teljesen át kellett állnom egészséges táplálkozásra.

Semmi cukor és gyors felszívódású szénhidrát, csak sok nyers zöldség, gyümölcs és teljes kiőrlésű, tehát lassan felszívódó szénhidrát jöhet szóba, naponta ötször. Ami nem dobja meg hirtelen a vércukrot, nem emeli az egekbe az inzulinszintet.

Végre elkezdtem jobban érzem magam. Frissebb vagyok, fittebb, és már nem lihegek mikor a Boráros téren fel kell szaladnom a lépcsőn a villamoshoz :))

Egy szóval minden szuper. Bírom a kosztot, sőt, szeretem.
Egy baj van csak.
Szégyellni kezdtem, hogy egészségesen táplálkozom....Lehet furán hangzik, de egyre többször érzem magam kellemetlenül, mikor szóba jön, vagy valaki meglátja, mit rendelek az étteremben. Először büszke voltam rá, hogy íme, azt eszem ami lenni akarok (mert ugye az vagy amit megeszel) de mikor a reakciókkal szembe találtam magam, elkeseredtem. Ciki. Kinevetnek, kigúnyolnak, lesajnálnak.
"Na, csak egy hamburgert egyél, nem fogsz bele halni!" De én nem akarok.

Lehet hogy furcsa, de a legtöbb piszkálódást az apósomtól és az anyósomtól kapom. Holott tudják (mert két naponta találkozunk), hogy nem azért nem eszek édességet meg kenyeret mert fogyózom...
Apósom rendszeresen csokival meg cukorkával kínál, majd mikor elutasítom, egy gúnyos "nem is szabad, egy ilyen cukorkától akár egy kilót is hízhatsz" megjegyzéssel teszi vissza a zsebébe. Mintha gond lenne a rövid távú memóriájával, nem tudja felfogni, hogy váltottam.
Anyósom meg képes azt mondani, hogy a palacsintájába édesítőszert tett, csak hogy egyek belőle....Elutasítottam, mert nem akartam kiakasztani, hogy sajnos így sem jó, mert nem teljes kiőrlésű a liszt :))
Remélem, hogy nem leszek inzulinos cukorbeteg (sikerül visszafordítani a folyamatot) mert egy ilyen "átverés" komoly gondokat okozhatna.

Szóval sajnos jelenleg úgy érzem magam, mint aki egy bűnös szektához, az Egészségesen Táplálkozók szektájához csatlakozott...


Miért kell mentegetőzni és szégyenkezni ha valaki nem eszik műanyag sz*rokat? Ha cukorka helyett kesudiót rágcsál? Fehér rizs helyett barnát eszik és a gyros mellé nem sültkrumplit kér, hanem salátát?

Ha 120 kiló lennék és hormonzavaros, akkor vajon jobban elnéznék nekem? Lehet, mert akkor csak simán "lesajnálnának"...


10 megjegyzés:

Smilodon írta...

Nem gondolom, hogy szégyellnie kellene bárkinek az egészséges táplálkozást, főleg, ha komoly és megalapozott indokai vannak hozzá. (Azt a vegetáriánus megközelítést pl. nem tudom elfogadni, hogy ő megvet engem, mert érző élőlényekből táplálkozom - csak azért, mert a búzát nem hallja sikítani..? Mondja azt, hogy így jobban érzi magát, és elismerően bólintok, de ne akarjunk ráerőltetni álságos ideológiákat másokra!) A magam részéről én biztosan összeroppannék, ha nem ehetnék többé csokoládét, úgyhogy bámulom a kitartásod. A kötekedőkkel - anyós, após - meg nem kell foglalkozni, az a fontos, hogy Te jól érezd Magad. Ha nagyon nem nyugszanak, akkor türelmesen, mosolyogva, mintha hülyegyerekek lennének, el kell nekik magyarázni. Ha kell, több alkalommal, minden cukorka kínálgatós esetnél, lehetőleg ugyanazokat a szavakat használva - előbb-utóbb megunják. Úgyhogy hajrá - és persze javulást!

Boszi írta...

Üdv Smilodon :)

Én azt is bírom, amikor kiakad valaki arra, hogy van olyan ország, ahol megeszik a kutyahúst...Szegény, édes kutyuli..Mintha a kismalac, a borjú, a nyúl nem lenne aranyos...Smilodon, igen a csoki Neked érzékeny pontod :))
Egyébként én is eszem csokit :) Tudod milyen finom a diétás Milka? :))
Köszönöm a jókívánságot, javulok is, ebben az a jó, hogy még visszafordítható.

Smilodon írta...

Na ja, én is mindig ezt mondom - az persze soha senkit nem zavar, amikor az a nyomorult hal ki van vágva a pultra, a halott szemeivel bámul a semmibe, a szája meg még az utolsó kétségbeesett, fuldokló lélegzetvétel görcsébe merevedett. Csak mert nem lehet megsimogatni. Illetve meg lehet, csak macerás. És hozzáteszem, igazából nem is szeretem a halat.
Diétás csokit még sosem kóstoltam - de nem vagyok semmi rossznak az elrontója, lehet, egyszer kipróbálom.
Azért drukkolok, hogy hamarosan fogyaszthass "keményebb anyagot" is :-)

Boszi írta...

Ó, én a halakat is sajnálom nagyon...Mikor a hiperben ott nyomorognak szegények az akvárium/tárolóban...Peti mindig odahív, hogy "csodáljuk" meg őket, de nem sokáig bírom... A papa például nagyon sokat zuhant a szemében, mikor kiderült, hogy a horgászott halat MEG AKARJA ENNI :D
Én gyarló vagyok, mert bár sajnálom a halat, mégis megeszem :/ Viszont nem ítélem el azt, aki kutyát/macskát eszik. Ha ott az a szokás... Igérem, ha jöhet a kemény cucc, gondolok rád, mikor megeszem :)))

Smilodon írta...

Én sem tudok felháborodni a kutya/macska/tengerimalac evésen - meg nem kóstolnám, de ha valaki ezt szokta meg, hajrá. Persze ki tudja, szeretem a kínai kaját, és nem sűrűn kérdezem meg, hogy a "náváncos kácsá" eredetileg véletlenül nem Fifi névre hallgatott-e...
Aztán ha visszaállsz a normális állapotba, vigyázz nagyon, a szervezeted nehogy sokkot kapjon a hirtelen töménnyé vált boldogságforrástól! Szánalmas lenne, ha az utolsó gondolatod én lennék...

Boszi írta...

Jahajj, tengerimalacunk van is itthon, mégis van kaja :)) Na jó, csak viccelek. Én sem enném őket meg. Mikor pár éve Tunéziában voltunk, ott kaptunk elég fura húst, a csontja valahogy érdekes volt...Vastag, meg nem is tudom...a hús is érdekes volt. Szóval lehet, hogy macskát, kutyát már ettem, pedig hát isten ments!
Szánalmas lenél utolsó gondolatnak? :D Mondjuk maga a csoki is az lenne, ha azt vesszük :)))

Smilodon írta...

Én úgy vagyok ezzel, hogy amíg nem tudom, mi az, és jó az íze, jöhet. Még a '80-as évek vége felé hallottam egy történetet az egyszeri magyar vívóval (a bátyám egyik barátja), aki Japánba utazott egy versenyre, és a fogadáson a svédasztalon nem ismert fel nagyon semmit, de lelkesen kóstolgatott mindent. Aztán egy fura gyümölcs után csak megkérdezte, mi volt az, és nem örült a válasznak: aszalt pók. Akár igaz a sztori, akár nem, én pont ezért nem kérdezem meg soha utólag, hogy mit is faltam be éppen...
Hát, ha választani kéne, hogy az utolsó gondolatom a csoki, vagy én magam legyek-e, lássuk be, a csoki azért lényegesen vonzóbb lehetőség. Persze gyakorlatilag egy darab repedezett beton is vonzóbb lehetőség, úgyhogy ez nem sportszerű megmérettetés.

Boszi írta...

Aszalt pók....Jesszusom! :D Még simán sem, nemhogy aszalva :D Elmebeteg ötlet, de tényleg! :)) Sosem szabad megenni/inni, amiről nem tudod, hogy micsoda... Én egyszer elkövettem azt a hibát, hogy megittam a saját anyatejem... Ott volt a hűtőben, a barátnőm meg azt hitte a kávéhoz van. Finom volt, de utána szabályosan rosszul lettem :D

Smilodon írta...

Szerintem meg pont az a lényeg, hogy amíg ízlik, ne akard tudni, hogy mi az - lásd anyatej: amíg nem tudtad, hogy az, addig finom volt. Mondjuk pont ilyen veszély engem nem fenyeget, nem vagyok oda a tejért, legfeljebb kakaó formában, abban meg úgyis a csoki a lényeg. Bár amúgy meg - optimális esetben - mindenki evett/ivott már anyatejet, az emberek szerencsésebb felének volt egy ilyen korszaka, legfeljebb nem emlékszik rá.

Boszi írta...

Igen, az anyatej nagyon egészséges egyébként. Már gyártanak belőle sajtot is :) Mondjuk én azt vallom, ami egyszer eltávozott belőled, azt ne edd vissza :D