Hű, milyen igaz!!!
A rendmániától az álrendességen át a "trehány zseni" hozzáállásig nagyon széles skálán mozog a rendhez való viszonyunk. A rend jó, a rendetlenség rossz - vajon tényleg ilyen egyszerű a képlet? Nem lehet, hogy a tökéletes rend csak egy délibáb, amit sosem érhetünk el?
A kék sarokban Pedáns Sári, a mintaháziasszony, akinél otthon minden katonás rendben van, minden felület csillog és friss tavaszillatú, jelszava: "Rend a lelke mindennek!" A piros sarokban Káosz Kata, akinek általában csak az orra hegye látszik ki a rendetlenségből, mégis mindent egy pillanat alatt megtalál. Mottója: "A rendrakás a kisemberek mániája, a zseni átlát a káoszon!" Vajon ki nyeri az összecsapást? Pedáns rendben vagy kreatív káoszban jobb élni az életet?
A csapból is az folyik, hogy tartsuk rendben a környezetünket: rendre nevelnek a szüleink, a tanáraink, később a főnökünk is ezt hajtogatja, és bizonyítva, hogy megtanultuk a leckét, a gyerekeinket is erre tanítjuk. Mégis igen nagy egyéni különbségek mutatkoznak még családon belül, testvérek között is, vagyis a rendre való hajlam nem csak a neveltetésen és a szoktatáson múlik.
A rend a lélek tükre
Polcz Alaine, 2007-ben elhunyt magyar pszichológus és írónő szerint a minket körülvevő rend vagy rendetlenség leginkább a lelkiállapotunkat tükrözi: "…a rend-rendetlenség, mint a cselekvés jellemzője, nem önálló tulajdonság, hanem a lelkiállapot függvénye, a lelkiállapot jellegzetes kivetülése a tárgyi világra. Természetesen a lelkiállapot egyrészt alkati adottságokon alapul, másrészt nevelés, szoktatás, különböző élmények és környezeti hatások következtében alakul, harmadrészt az aktuális külső-belső hatások következménye" - írja Rend és rendetlenség c. könyvében. Vagyis szerinte: "A belső káosz következménye a külső káosz", és több olyan történetet elmesél, amelyben évek során gyökeresen megváltozott az egyes egyének, sok esetben gyerekek rendhez való viszonya, rendetlenből rendessé váltak, vagy éppen fordítva, és az átalakulást minden esetben az élet valamely más területén bekövetkezett változás idézte elő.
A szokatlan indoklás tökéletes példa Polcz elméletére, bár ő inkább az ellentétes irányú változással foglalkozik, vagyis szerinte amikor változás köszönt be az életünkben, ezt a lakásunkban, közvetlen környezetünkben is - tudatosan vagy tudattalanul - érvényre juttatjuk. "A lakásátrendezés erős hatását azon is lemérhetjük, hogy ha valaki például tárgyvesztés, haláleset, házassági vagy élettársi kapcsolat felbomlása miatt szenved - vagyis elveszti szeretete tárgyát -, valójában akkor kezdi felszámolni a veszteséget, amikor a lakását átrendezi. Az emberek ösztönösen is érzik ezt. Egyesek a veszteség után azonnal és kétségbeesetten próbálják átalakítani a volt "közös" otthont; ez a menekülés; mások viszont hosszasan vagy életre szólóan őrzik a régi rendet, kötődve az elvesztetthez és a már nem létező életmódhoz."
Az egészséges rend
Polcz szerint tehát ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, a környezetünkben is "egészséges rend" uralkodik. No de vajon milyen az az egészséges rend, és honnan ismerszik meg? "Az egészséges, a jó rend az, amikor a tárgyak úgy vannak elhelyezve, hogy esztétikusan, természetükből adódó formai renddel, értelmesen és jól szolgálják a cselekvés célját." Polcz megkülönbözteti a lényegi rend és a formai (vagy felszíni) rend fogalmát. A lényegi rend az a célszerű, ésszerű elv, amellyel elrendezzük a dolgainkat magunk körül. A formai rend pedig minden, ami látszik, ami szembetűnik esztétikailag, formailag. Polcz szerint egészséges rend az, amikor ez a kétféle (lényegi és formai) rend összhangban van, az egyszerű rendetlenség pedig az, amikor egyik sincs rendben.
Lelkünk állapotáról azonban nemcsak ezek a szélsőségek beszélnek, hanem az is, ha keverjük-kavarjuk a lényegi és a formai rendet. Polcz jó rendetlenségnek nevezi, mikor a lényegi rend fennáll, de formai rendetlenség látszik, és rossz rendnek, amikor a mélyben semmi sincs rendben, pedig látszólag úgy tűnik, hogy igen. Ezek a nem egészséges rend típusai.
Két amerikai író, Eric Abrahamson és David H. Freedman Tökéletes rendetlenség című könyvükben a következőképpen írják le ezt a két embertípust: az álrendes az, aki látszólagos renddel leplezi rendetlenségét. Ilyen például az a férfi vagy nő, aki a lakás legtöbb szobáját rendben tartja, míg a felhalmozott kacatokat óriási halmokban tárolja néhány, erre a célra szolgáló, elzárt szobában. Vagy az a tévés műsorvezető, aki felül elegáns öltöny zakóját és nyakkendőt visel, deréktól lefelé viszont kopott farmer és bakancs van rajta. Az álrendetlen pedig éppen fordítva, látszólagos káosszal leplezi rendmániáját. Ilyen például az a kamasz, aki húsz percet tölt a tükör előtt, hogy divatosan trehány legyen, vagy az az üzletvezető, aki a szépen kiválogatott árut leszedi a polcról, hogy úgy tűnjön, mintha kiárusítás lenne, mert akkor jobban fogynak a termékek.
Rendek összeférhetetlensége
Polcz Alaine és az amerikai írók is egyetértenek abban, hogy a rendhez való viszonyulásunk legmarkánsabban az otthonunk elrendezésében nyilvánul meg, de általában ugyanazokat a rendezési, csoportosítási elveket követjük az élet többi területén is, ahol rendszereznünk kell valamit: az öltözködésünkben, a munkahelyünkön, az email postafiókunkban, vagy bárhol. A legtöbb problémát pedig a különböző egyéni rendek konfrontálódása okozza, vagyis mikor mások rendjét kell átlátnunk, vagy a sajátunkat megmutatnunk másoknak. A rendek kibékíthetetlen összeférhetetlensége gyakran az emberi ellentétek egyik remek ismérve is a házastársi, munkahelyi kapcsolatokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése