Amikor játszani szeretnél vele...
...tedd ezt akkor, amikor a gyerek saját játékában már valamelyest elfáradt. Ez inkább délutánonként fordul elő. Délelőttönként a gyerekek általában frissebbek, vidámabbak, kezdeményezőbbek. Sok szülő az öt óra utáni időszakot tartja a legnehezebbnek, amikor még nincs itt a vacsora és a lefekvés ideje, de a gyereke már nem köti le magát, esetleg nyűgös is. Ilyenkor játsszatok együtt! Fontos, hogy a szülő saját vérmérséklete és kreativitása szerint vegyen részt a játékban. Amikor ő inkább együtt "olvasna", minthogy a földön hemperegne gyermekével, akkor az előbbiben tegye érdekeltté a gyereket. Amikor a gyereket viszont még nem érdekli a könyv, kár erőltetni. Az egy éven felüli gyerekeknél ilyenkor előkerülhet a rajzpapír, a kréta, a ceruza, netán a festék. Az ölben ülés időszaka is lehet ez a délutáni időpont: ilyenkor jöhetnek a versek, a dalok, a kis versekhez kötődő közös játékok. Amikor viszont az együttjátszás ideje lejárt, fontos hogy történjen a kicsivel valami, ami természetes része a napirendnek, evészet, séta, fürösztés vagy akármi. A szülő ne mondja ilyenkor azt, hogy "Elég volt, most már játsszál egyedül!", mert ez ellen a gyerek tiltakozni fog.
Előfordulhat, hogy a gyereket tanítani kell...
Jól fejlődő gyereket nem kell tanítani játszás közben! Amikor jól kötődik a kicsi a szüleihez, idővel spontánul utánozni fogja őket játékában is. Mindaz bekerül az élményvilágába, amit ő maga tapasztal, vagy ami körülötte történik, s valamelyest megérteni képes. Az élményeket eljátszva feldolgozza azokat. Teheti ezt egyedül, testvérrel, vagy másokkal. Vannak azonban gyerekek, akik nem fejlődnek úgy, mint kortársaik. Nem kevés azoknak a gyerekeknek a száma, akikkel szülés előtt, alatt, vagy utána valami történt, amiért fejlődésük lassabb. Az eltérések vonatkozhatnak az érzékszervekre (kevesebbet lát, vagy hall), az értelmi képességekre (kevesebbet ért, és lassabban tanul a tapasztalatokból), vagy egész személyére (nem érti, vagy nem úgy érti, értelmezi a környezetét, mint kortársai). Ők azok a gyerekek, akik idővel mozgásterapeutához és/vagy gyógypedagógushoz kerülnek. Nagyon fontos ilyenkor, hogy a szülők és a segítő szakemberek között megfelelő összhang alakuljon ki. Kártékony, és nem hatékony a szakember segítsége, amikor a szülő nem érti a sajátos beavatkozás lényegét. Nem győzöm hangsúlyozni a szakemberek felelősségét, amikor beavatkoznak egy család mindennapjaiba, amikor egy gyerek játékának fejlesztése a szülő feladata is lesz. Előfordulhat, hogy egy fejlődésében eltérő gyerek szülője nem boldogul azzal, amit tanácsként kapott, vagy amit tennie kell. Vegye ilyenkor a saját érzéseit komolyan, s beszéljen róla a szakemberrel! Ő tudja a legjobban, hogy mit ért, mit tud a gyerek. A szülő is amolyan szakember tehát, mivel gyermekének legjobb megfigyelője.
Miért játszunk szívesen a gyermekünkkel?
Azért játszunk vele szívesen, mert a miénk! Büszkék vagyunk rá, boldogok vagyunk vele! Élvezzünk ébredező értelmét, ragaszkodását, csodálkozását a világra. Az ő léte, a mi életünknek ad nem is kis többletértéket. Ezt szeretjük tapasztalni nap mint nap, azért játszunk vele, hogy adhassunk és kaphassunk, hogy ő egyre inkább, egyre jobban kötődjön hozzánk, a szüleihez. Ez teljesen érthető. De ha végiggondoljuk a közös napjainkat, rá fogunk jönni, hogy mi szülők így is, úgy is főszereplők vagyunk gyerekünk életében. Elsősorban nem a közös játékok, hanem a tisztába tevés, etetés, vagyis a gondozás közbeni együttlétek nyújtják a gyereknek az alapvető biztonságot, amire szüksége van, a tudást, hogy szeretjük és megértjük őt, hogy szükségleteit kielégítjük, hogy ő nagyon-nagyon fontos nekünk! Jó, ha szülő és gyermek ilyen együttlétekben egymásra hangolódik, ha a szülő örömöt lel abban, hogy gyermeke étkezése előtt már várja őt, készülődik, hogy a maga módján együttműködik vele a pólyázón, netán ott húzza az időt, játszik velünk.
A gyerek nem játékszer, de te sem legyél az...
Játsszál vele, de ne tekintsd gyereked játékszernek! Kezdettől fogva ne csak a magad érdekeit nézd, amikor játszani szeretnél vele, hanem győződj meg arról, hogy neki is jó-e. A látszat az, hogy mindig jó, hiszen nincs az a gyerek, aki ne örülne szülője folyamatos törődésének, de ne felejtsd el, neki más dolga is van, mint veled lenni, neked kell keretet adni az önálló játékhoz. Neked kell okosan beosztani az időtöket, neked kell teret adni neki, és jó, a korának megfelelő játékokat. Lehet hogy a szívedben ő a nap minden pillanatában a világod központja, a mindennapok gyakorlatában viszont sok egyéb dolgod is van, a te felnőtt világod több fontos pontból tevődik össze. Neked folyamatosan kell törődnöd valamivel: másokkal, magaddal, a munkáddal, a pároddal, a kicsi testvéreivel, stb. Akkor játsszatok tehát együtt, amikor tényleg "eljött az ideje" és amikor ez mind a kettőtöknek jó.
dr. Borbély Sjoukje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése