Egyre több a férfias nő és a nőies férfi.Úgy látom, ide vezet az egyenjogúság. Mennyire tudja vajon egy mai férfi, hogy hol a határ? Mit tehet meg egy nővel és mi számít már súlyosan bántónak egy feministának?
Ha egy nőnek kell fizetni a moziban az még belefér? Vagy ha a nőre rásegíti a férfi a kabátot az már sértő lehet?
Vegyünk példának egy munkahelyet. A főnök az egyenjogúság leles híve, megbízza Marikát, hogy ő fogadja a hátsó kijáratnál a mínuszokban a beérkező árut, míg Pista az áruház fűtött eladóterében pakolássza a paradicsompürét a polcokra.
Ez elég egyenlő bánásmód, bárhogy is vesszük, viszont biztosra veszem, hogy Marika kicsit kibukik Pistire (és a főnökre is persze).
Kicsit olyan érzésem van, mintha sok nő nem is egyenlő bánásmódot szeretne, hanem előnyöket élvezni minden helyzetben, minden területen. Uralni szeretné a férfit minden szituációban, mint régen a bőrszerkós dominák a pornófilmeken (sosem néztem ilyet, csak mesélték :))
Szóval úgy látom a mai nőt mint egy bőrszerkós dominát, ostorral a kezében, a férfit meg mint egy pórázra kötött kutyust, akit sok ostorcsapás ér, ha rosszat csinál....Tanácstalanságában pedig szegény már van, hogy maga alá piszkít...
Annyira érdekelne, a férfiak hogy látják ezt a helyzetet, mert mindenhol csak a nőket kérdezik meg, ők hogyan képzelik.
Leszögezem, én a hagyományos felállás híve vagyok, elég maradi vagyok ilyen szempontból.
Az én szemszögemből a férfi az erős, a védelmező, a kenyérkereső, a nőt óvó és védelmező. Én meg vagyok a gondoskodó, a szeretni való, az otthon melegét megteremtő, gyereket nevelő.
Valahogy úgy látom, a férfiak kezdenek elveszni az új szabályok közt, nem igazán tudják már mit lehet és mit nem, mi az amiért bünti jár és csúnya nézés.
Átadjam a helyem a villamoson? Oda merjek menni a bulin ismerkedni, vagy várjam meg, hogy a nő jöjjön oda? Ciki ha a nő fizet? Ciki, ha a férfi marad otthon gyesen?
Vajon mi volt jobb? Ami régen volt, avagy ami most van kialakulóban? Lehet, hogy eljött az elférfiasodó harcias amazonok, a gyermektelen szinglik ideje? A nő önmegvalósít, a férfi meg majd elmegy gyesre, mos, főz, takarít? Kell ez nekünk?Tényleg ez az amit a nők akarnak?
7 megjegyzés:
A nemi megszólíttatás okán - szigorúan magánvélemény:
- "Ha egy nőnek kell fizetni a moziban az még belefér?" Nem
- "Vagy ha a nőre rásegíti a férfi a kabátot az már sértő lehet?" Nemrégiben jártam egy rendezvényen, ahol a záráskor egy hölgy mindenkire felsegítette a kabátját. Hiába tiltakoztam, hogy ezt nem kellene erőltetni, ragaszkodott hozzá. Teljesen rosszul éreztem magam.
- "Átadjam a helyem a villamoson?" Ha nő társaságban vagyok, eszembe sem jut leülni, ha a hölgy állva maradna. Tapasztalatom szerint egyébként ezt a nézetet nem mindenki osztja. Mondjuk amúgy is ritkán ülök le tömegközlekedésen.
- "Oda merjek menni a bulin ismerkedni, vagy várjam meg, hogy a nő jöjjön oda?" Ha valaki ismerkedni akar, tegye - szerintem ez nemtől független. Egyszerűen arra kell figyelni, hogy ne tolakodás legyen. Egyébként rám mély benyomást tesz, ha a lány kezdeményez - már csak azért is, mert én mindig gyáva voltam hozzá...
- "Ciki ha a nő fizet?" Igen
- "Ciki, ha a férfi marad otthon gyesen?" Nem
- "... Tényleg ez az
amit a nők akarnak?" Ez a nagyon fontos kérdés. Én a magam részéről hiszek a női egyenjogúságban, igenis keressenek annyit, mint egy férfi, számukra is legyen lehetőség a szakmai előrejutás - ha akarja. Szerintem ugyanis a vérfeministák ott követik el a legnagyobb hibát, hogy a nőket egy nagy masszaként tekintik, egy homogén csoportnak. Márpedig ez nem így van - nem egységesek, nem ugyanazok a céljaik, nem ugyanazt akarják. Harcolhatunk azért, hogy minden szakmában ugyanannyi nő dolgozzon, de előbb kérdezzük meg őket, hogy akarnak-e ugyanannyian bányászok, öntödei munkások, és - hogy ne legyek annyira demagóg - pilóták lenni. Legyen nyitott a lehetőség - de akarjuk mindenáron senkire rákényszeríteni.
Egyébként valóban nehéz lassan tudni, hogy hol a tanár. Egy egyetemi tanár mesélte, hogy amikor az USA-ban tanított, a szobája ajtaját mindig nyitva tartotta - nem puszta jófejségből, hanem hogy ha jön hozzá egy nőnemű hallgató, akkor a látszatát is elkerülje, hogy 1) elzárkózik előle
2) bezárkózik vele, amit már zaklatásnak vesznek. Nos, ha mi is ilyen irányba tartunk, akkor már régen rossz nekünk...
És mert akaratom ellenére úgy jelent meg a hozzászólásom, hogy még nem ellenőriztem sem nyelvtanilag, sem stilisztikailag, alant a javítások:
...Én a magam részéről hiszek a női egyenjogúságban, igenis keressenek annyit, mint egy férfi, számukra is legyen lehetőség a szakmai előrejutásRA - ha akarjÁK...
...Legyen nyitott a lehetőség - de NE akarjuk mindenáron senkire rákényszeríteni...
...Egyébként valóban nehéz lassan tudni, hogy hol a HATÁR...
Most így hirtelen ennyit találtam, ha maradt még, elnézést...
Úgy látszik tegnap gondok voltak a hozzászólások megjelenítésével, úgyhogy Csigus engedélyével közzé teszem a (megírt, de elküldeni nem tudott) véleményét:
"Szerintem ez most a másik véglet, amit látunk. Sok száz éves férfi "uralom" után, átbillen a mérleg nyelve a túl oldara, hogy aztán (optimális esetben) középen, jó helyen megálljon.
Egy férfiak álltal uralt világ nem lehet jó! Mint, ahogy a nők álltal uralt sem. Ideális esetben a nők NŐK és a férfiak FÉRFIAK lehetnének, alá-és felérendelt viszony nélkül. Egymás mellett, egymást kiegészítve, egymással és önnmagukkal harmóniában. Messze vagyunk még ettől, de szerintem ez a "túlbillenés" elengedhetetlen a megvalósulásához."
Köszi Csigus! :)
Smilodon, nagyon szimpatikus a véleményed (ahogy Csigusé is!).
Mondhatnám úgy is, hogy azt mondtad, amit hallani szerettem volna :)
Ez milyen érdekes, amit a tanárról írtál! Nem lehet egyszerű nekik, a mai világban simán gyanúba keverhetik őket. Most nem kapcsolódik szorosan a témához, de Jacko jutott eszembe, akit ugye pedofíliával vádoltak, aztán később kiderült, hogy a szülők ötlete volt, ők biztatták a hazugságra a gyereküket,hogy lehúzzák egy szép összeggel szerencsétlent...
Gyanítom, hogy az én véleményem kevésbé mérvadó.
A minap láttam egy reklámot a televízióban:
Anya reggel felkel, reggelit készít, elviszi a gyerekeket iskolába, dolgozik az irodában, hazafelé bevásárol, elhozza a gyerekeket, vacsorát főz, majd gyötrődő arccal ágyba bújik és forgolódik. Narrátor hang megkérdezi: "Önnel is előfordul, hogy egy kimerítő nap után álmatlanul forgolódik az ágyban?" Erre apu felül anyu mellett, és azt mondja: "Semmi baj szívem, vegyél be egy XY gyógykészítményt, és ettől majd jól alszol!"
Na, bennem is van hímsovinizmus, nem is kevés, de ez még nálam is leverte a biztosítékot. Nem azt mondjuk, hogy "...jól van, drágám, holnap majd én elhozom a gyerekeket, meg be is vásárolok hazafelé, ha má' eddig nem jutott eszembe", hanem "nesze, zabálj gyógyszert". Amíg ez a norma, és ez még csak fel sem tűnik senkinek (még a nők nagy részének sem), addig lehet remek ideológiákat gyártani, de semmi nem fog megváltozni.
Jajj, ne is mondd! A lázcsillapító reklám megvan? Mikor anya beteg (gondolom lázas is) és mozdulni sem bír. Majd bekap egy lázcsillapítót, és a hang: "Hogy újra azzal tudjon foglalkozni, ami fontos önnek"
Anyuka felpattan, tovább süt-főz,vacsorát tálal (persze apuka is az asztalnál ül és vigyorog a gyerekekkel együtt)... Lényeg, hogy anyu lenyomta a lázát és tovább tud pattogni a családnak :)
Nem tudhatod, hogy a sütés-főzés nem éppen az "igazán fontos" dolog-e az életében... Ő egy ilyen mesterszakács típus. Na.
De a lényeget akkor is látjuk: olyan mélyen gyökereznek a nemi sztereotípiák, hogy még 2010-ben is ez a természetes felfogás, a média is ezzel van tele - mert ezt látjuk normálisnak. Ráadásul az, hogy a nők fiúsan öltöznek, a fiúk meg női attitűdöket vesznek fel, csak a külsőségekben közelíti a nemeket egymáshoz - nagyon kell vigyázni arra, ki mellett ébredsz egy borgőzös éjszaka után, mert érhetnek meglepetések...
Megjegyzés küldése