Hatodik érzék

A napokban olvastam egy könyvben, hogy ilyen is van. Az öt érzékszervünk mellett ez is megvan. Úgy hívják, megérzés. Sajnos az érzelmeket sokan figyelmen kívül hagyják, pedig legalább olyan pontosan jelez nekünk, mint a látás, a hallás, a szaglás, ízlelés, tapintás. Ha úgy érzed, ezt meg kell tenned, akkor hidd el, az a legjobb, ha megteszed. Ha meg úgy érzed hogy nem....Nos akkor általában figyelmen kívül hagyod és utólag mondod: "Igen, éreztem, tudtam, hogy nem kellene, valami azt súgta, hogy nem helyes" Ilyenkor jelez nekünk az a bizonyos hatodik érzékünk. Mert véletlenek nincsenek! Ezt jobb, ha megjegyzitek. Ha visszanéztek az életetekben, talán látjátok is az összefüggést, mi miért történt. Én így harmincéves koromra sok mindenen átmentem, és a sok rossz dolog ellenére is úgy érzem, semmi nem volt véletlen, minden azért történt, hogy most itt lehessek ahol vagyok. Ha éppen olyan dolgok történnek veletek, ami - úgy érzitek - nem jó, álljatok meg egy pillanatra és gondolkozzatok el, hogy mi a baj. Csináltok valamit, ami nem kelt jó érzéseket? Álltatjátok magatokat valamivel, ami sosem lesz úgy, mint ahogy szeretnétek? Csak remélitek, de valójában már tudjátok ott legbelül (súgja az hatodik érzék) hogy nem lesz úgy mint ahogy elterveztétek? Ilyenkor meg kell állni egy pillanatra és elgondolkodni, mit is szeretnél. Mit is szeretnél valójában. Egy barátnőm tegnap írt, hogy elköltözött a párjától, fogta a cuccait, a közös gyereket és elköltözött a szüleihez. Becsülöm a bátorságáért, hogy meg merte lépni azt, amit sokan nem mernek. Mert sokan inkább a gyerekre hivatkozva maradnak a lapos, rég nem működő kapcsolatukban. Pedig egy gyereknek egy kell a boldogsághoz, mégpedig hogy az anyukáját boldognak lássa. Egy pszichológiai könyvben is olvastam, hogy egy anya a legtöbbet azzal adhatja a gyerekének, ha ő boldog és ez tényleg így van, hiszen ha az anya rosszul érzi magát, akkor nem tud igazán olyan érzelmi hátteret nyújtani a gyerekének, mint amilyet kellene. Mert egy gyereket nem lehet átverni, őket még nem téveszti meg semmilyen álarc. Hiába mondod, hogy minden rendben és mosolyogsz, ő látja azt, ami a tekintetedben van. Látja, hogy szorongsz, hogy ideges vagy, hogy nem vagy őszinte. Apró kis tükrök ők, amikben láthatjuk magunkat, de csak ha odafigyelünk. Tehát, barátném, nagyon bölcs döntést hoztál! Most még nem érzed, de majd mikor begyógyulnak a sebek, rájössz. Rájössz, hogy nincsenek véletlenek, mert ha az érzelmeidre hallgatsz és aszerint cselekszel, annak nem lehet rossz vége! Majd meséld el, hogy én megmondtam előre :))))