Mindkettőt különböző okok miatt választottam ki neki.
Az elsőt, a "Megmondalak!" címűt azért, mert annyit marakodnak Marcival, gondoltam ezek a mesék érdekelni fogják (na meg ötletet merít, hogyan lehet hamar kibékülni).
Kedvence a mákos-masszás mese, amikor a gyerekek "ügyeskednek" a habverővel és minden csupa maszat lesz.
Ezt a részt vagy tízszer el kell neki mesélni egymás után. Mikor a végén nézi a fotót, ami a három gyereket ábrázolja, már magától mondja, hogy "anya pedig ivott egy jó erős kávét" (szeret kávézni a gyerek, már egész pici kora óta figyeli hogy szürcsöljük és utánoz minket:))
Egyébként ahogy elnéztem, a könyv írónője is nagy coffeinista, mint mi Zével. Hozzáteszem, naponta csak kettőt iszunk, de ahhoz foggal-körömmel ragaszkodunk :) Szóval, kicsit elkanyarodtam.
A második Annás könyv az "Irány az óvoda!" című volt, mivel lassan de biztosan aktuális lesz.
Ebben a mesekönyvben persze mondanom sem kell, hogy a címadó mesét egyszer sem hallgatta végig, állandóan az "Oltás" című részre kellett lapozni.
Gondolom legújabb "szerelme" a sztetoszkóp (szívhallgató) miatt. Imádja. Mikor az influenza miatt sokat kellett orvoshoz menni, a rettegése egyszer csak átváltott egy hihetetlen csodálattá a doktornő iránt.
Ugyanis egyik este leutánoztam a doktor nénit, ahogy meghallgatta a szívét. Nem kellett hozzá más, csak egy telefon töltő.
Azóta imádja a dokinénit, de legalábbis a szívhallgatóját. Egyszer engem is elkísért a doki bácsimhoz, ott a nyakába is akasztották a "szerszámot". Hát, látni kellett volna az arcát, mikor a doktor bácsi a tükörhöz vitte és megnézhette sztetoszkópos önmagát :) Édes volt!
Másik kedvence a "Fogmosás" című mese. Na ezt is a fogmosás megszerettetése miatt mesélgettem neki. Kedvenc része, mikor apa medvecukrot tesz a fogára és jól megijednek tőle a gyerekek. Aztán persze elmagyarázzák a szülők, hogy ilyen csúnya lesz a foguk, ha nem mossák.
Kérdeztem Petitől, hogy akkor ezentúl ugye ő is megmossa? Válasz: Nem. Nem, mert ő is fekete fogakat akar, hogy megijessze vele a gyerekeket... Hát levonta a tanulságot, az egyszer biztos :)
Végül is igaza van, nem? Mennyivel érdekesebb gyerekeket rémisztgetni a fekete fogakkal, mint minden este és reggel megmosni! Persze azért előtte tartom magam a fogkefés változathoz ;)
Szóval egy dolog biztos. A gyerek nem mindig ugyanazt a következtetést vonja le a mesékből, mint amit mi szeretnénk. Sőt, lehet hogy még nehezebb lesz a dolgunk, mint előtte volt :)
Mindenesetre már kívülről fújom a meséket, mióta naponta tizenötször olvasom el. De nem baj! Ez volt a cél :)
1 megjegyzés:
ez a fogas sztori annyira jó! :D :D
Megjegyzés küldése