Vasárnapi program

Vajdahunyad váránál kirándultunk, Petinek nagyon tetszett, mivel az Anna és Peti könyvből már ismerte :)

Volt játszóterezés, kis vásárfia, madáretetés a tónál.

De meséljenek a képek:

Gyönyörű....

A Kapu

Tulipános műalkotás előtt

Így is gyönyörű, de élőben egy álom!

Tündérkert :)

Póni simogatás

Játszóterezés... Peti még bizalmatlan.

A kis terepruhás francia kisfiú

viszont nem volt az :)

Marci kedvet csinál

Hazafelé a Héven.

A hiperszuper csavaros-epres-tejszínes-ajándékos nyalókával.

Marci önkéntesen inkább állva maradt és vigyázott a babakocsira.

A képen látható nénik ugyanis nem nagyon erőltették meg magukat, hogy mi is oda ülhessünk...

A vásárfiával.

Tegnap este óta csak ezzel játszik :)

Pelus hírek: Petinek már három napja napközbeni alváshoz sem kell pelus, sőt, az éjszakai is száraz marad. De egyenlőre nem vagyok olyan bátor, hogy éjjel is lefektessem anélkül. De majd bátor leszek, igérem :)

Ma délelőtt elmentünk megvenni a harmadik Anna Peti és Gergő könyvet. Az ára az volt, hogy többet nem cicizik. Azt mondta, rendben van. Most fektettem le és tényleg nem kellett neki :)))

Az első anyatejmentes esti lefektetésről majd beszámolok!

Elsárkányosodás

Tegnap este egy barátnőmmel majd egy órát beszélgettünk arról, hogy vajon miképpen lehet elkerülni, hogy elsárkányosodjunk.

Persze rihegve-röhögve, poénkodva, de azért legbelül komolyan elgondolkodva, hogyan előzzük meg hogy pár év múlva házisárkányokká váljunk ( szexi boszikból)...

Végül is nagy vonalakban felvázoltuk a sárkányosodás jeleit, és a legáltalánosabb hibákat, ami a tűzokádáshoz vezet.

Szóval, tünetek:

• naphosszat zsörtölődsz a lakásban keringve, hogy már megint mi mindent kell elpakolnod, persze NEKED.
• este a párod fejére dobod a koszos zokniját, amit a földön "felejtett".
• negyed órás késés esetén már hívod, mikor ér haza, várja a tennivaló.
• Nem engeded a haverokkal sörözni, mert.....mert nem. Nehogy már Te szívj a gyerekekkel amíg ő lazít!
• kihívod a konyhába, mikor mosogatsz, hogy megmutasd, miért nem szerencsés, ha a bögre tetejére teszi a tányért a mosogatóban, nem pedig fordítva (rosszabb esetben el is mosogattatod vele).
• hangos káromkodás közepette lecsapod a vécéülőkét, amit már megint úgy felejtett.
• eldugod a fogkrémet, mert már megint az elejéből nyomta ki a krémet, nem a végéből. Hagy keresse a kis "szemét" ha kell neki, majd mikor megvan, elmondod miért tetted amit tettél.
• baráti társasában hangosan ecseteled, hogy ő bizony nem sokáig szöszmötöl a szexszel, átlag öt perc alatt megvan a Barátok közt szünetében (azt persze kihagyod, hogy te kéred, siessen, mert nézni akarod).
• Szintén nyilvánosan kétségbe vonod hogy vajon ő mennyire jó apa.
• Hangosan veszekszel vele a bevásárlás közben, hogy szedje már a lábait, nem fogunk egész nap a cédék előtt ácsorogni.... Mit képzel.
• felhánytorgatod neki, hogy abszolút nem ért a barkácsoláshoz.

Megelőzés, hogy a fentiek helyett mit csinálj:

• Elpakolsz szó nélkül, mert TÉGED zavar a rendetlenség.
• Ott hagyod a zoknit, vagy kiviszed, szó nélkül, hisz TÉGED zavar.
• Ne hívd, úgyis hazajön, ha éhes.
• Menjen csak sörözni, addig is egy gyerekkel kevesebb van otthon.
• A pohár alá süllyeszted a tányért és mosogatsz tovább. Elvégre így több is a hely.
• Lecsapod az ülőkét és ráülsz. Végülis ki mondta, hogy nem a felhajtott a természetes állapot? Mert NEKED lehajtva jobb? Neki meg mindig fel kell hajtania utánad. Szóval 1:1.
• Kit érdekel, honnan nyomja a fogkrémet? Legalább mossa, és nem büdös a szája. Az sokkal rosszabb lenne.
• Szex? Mi megadjuk a módját. Mi a Barátok közt alatt szexelünk (plusz reklámok :))
• Miért vonnád kétségbe, hogy jó apa? Hiszen az. Veled van, gondoskodik rólatok, és még mesét is mond hébe-hóba.
• Együtt kell cédét nézni, eldiskurálva, hogy melyiket nézzétek meg majd este. Szex után persze.
• Naná, hogy ért a barkácsoláshoz, de hát szegény annyit dolgozik, hogy nincs szíved még otthon is ugráltatni. Inkább főzz egy kávét és kortyolgassátok el, após meg majd szerel, úgyis csak ahhoz ért :)))

Szóval, komolyra fordítva a dolgot arra jutottunk a végén, hogy a legfontosabb, ne veszekedjünk olyan dolgok miatt, amit MI szeretnénk csak, hogy úgy legyen.

Mert egy kapcsolat akkor tud igazán működni (anélkül hogy erőlködnénk rajta hogy működjön) ha megértjük: mindenkinek megvan a saját kis élete, a saját kis hiányosságaival, amit el kell fogadni. Mert ezekkel a hibákkal együtt szeretjük a másikat.

Ahogy egy ismerősöm szemléltette két labdával a kezében:

"Mindketten labdák vagytok, ami forgás közben egy ponton mindig összeér. Nem szabad ezt a forgást megakadályozni, mert akkor megbomlik ez a szép egyensúly és a labdák messzire gurulnak egymástól".

Így van. Szeressük a másikat saját magáért, anélkül, hogy megfojtanánk közben.

Engedjük el, ha sörözni (mozizni, kávézni, meccset nézni, túrázni akar, NÉLKÜLÜNK) úgyis visszajön, hiszen szeret hazajönni.

Úgyis csak az hiányozhat, aki néha nincs mellettünk, és milyen édes a viszontlátás! :)

Óvodai nyílt nap

Ma nyílt napon voltunk a kiszemelt óvodában.

Tulajdonképp nem is volt nyílt nap, üzenték, hogy bármelyik nap bemehetünk körbe nézni.

Mama, papa, Peti, én (Zé sajnos nem tudott elszabadulni, már hétfő óta vizsgáztat reggel 8-tól este hatig).

Peti szerencsére nem vonakodott, a gyerekek éppen az udvaron játszottak és imádattal vették körül Petit, mint kis gyámoltalan újoncot (haha-majd megismerik :)))

Az óvónénink nagyon aranyos középkorú nő, részletesen elmagyarázta a napi programot, megmutatta a csoportokat, Peti megnézte a jeleket is, meg hajtogatta, hogy alma legyen az övé, de hát egyenlőre még nem tudni, mi marad :)

Ebben az óvodában alkalmazzák az úgynevezett szocioemocionális terápiát, aminek a lényege,idézem:

„A pedagógusok és pszichológusok egyaránt vallják, hogy gyermekkorban még teljességében látható és kibontakoztatható a gyermekekben lévő érzelmi, szociális, és a „kapott” (veleszületett) keretek között meglévő értelmi kapacitás. Ehhez az óvodai nevelésben a feltétel nélküli személy-elfogadásra és képességeiket lendületbe hozó bíztatásra van szükségük, egymástól és a felnőttektől egyaránt.

A szocioemocionális pedagógiai terápiában a gyermekek és a felnőttek alapvetően ennek a hármas dimenziónak a megerősítésén munkálkodnak. Ez a folyamat elsősorban prevenciós jellegű, de lehetőséget ad a terápiás munkára is, pedagógiai keretek között. Kölcsönösségre, elfogadásra, minősítés nélküli bíztatásra, közösen elfogadott kereteken belüli szabadságra, megengedésre épül. Kialakítja azt a képességet, hogy a megjelenő, felkínált lehetőségekből - szankció nélkül- csak annyit használjon a gyermek, amennyit az adott pillanatban képes befogadni. Mivel az arányokat a gyermekre bízza, döntést és felelősséget is ad számára, hogy önmagának is segítőjévé váljon. Ahhoz járul hozzá a játék keretein belül, hogy a gyermek önmagára figyelhessen, saját, egyéni világot, személyiséget alakítson ki, és ilyen formán biztosabban kapcsolódhasson másokhoz.

A terápia játékai, amik (tényleges és képzeletbeli) mozgásra épülő fantáziajátékok - segítik a gyermekeket abban, hogy megélhessék saját érzéseiket, megérezhessék mások érzéseit a mozdulatokban, az érintésben, a beszélgetésekben, és a csoportos játékokban az összetartozás érzését a maguk alkotta sokszínűségben.

E kapcsolódásokban kidolgozzák, folyamatosan alakítják, formálják a gyermekek egymáshoz és a felnőttekhez való viszonyulásukat, saját megküzdési stratégiáikat. A terápia speciális játékainkra épül, a játékok adta lehetőségek kiaknázásával. A fantáziajátékok, - vagy ahogyan a gyermekek nevezik: varázsjátékok- az óvodáskor képi élményfeldolgozására, gondolkodására épít, a képben hordozza azokat a szimbólumokat, amikkel a gyermekek napról-napra találkoznak a mesék világában. A játékok rövidsége, sajátos szókincse, belső munkát megengedő hozzáállása saját képi világ megteremtését teszi lehetővé, ami alapját adja (adhatja) a külső képi világ feldolgozásának is. A statisztikai elemzésekkel alátámasztott folyamatkövetés eredményei azt mutatják, hogy a játékok egyértelműen (szignifikánsan) hozzájárulnak a gyermekek lelki, érzelmi, szociális és kognitív fejlődéséhez.” ( Dr. Gőbel Orsolya)

Jól hangzik.

Van még sóbarlangjuk ( amit már ismerünk, Marci óvodájában is volt anno), lényege, hogy kb. egy órát ott játszanak, rajzolnak a gyerekek.

Nagyon jó a megfázásos időben, lerövidíti a "taknyos" időszakot, jó asztmás és allergiás gyerekeknek is, köhögéscsillapító.

Peti szerencsére aranyos volt, nem mutatkozott be rögtön első alkalommal :)

Más.

Zé ma Svácjba utazik....Fél 8 körül indul a gépe, tiszta ideg vagyok. Utálom ha repülőn utazik.

Hokimeccsre mennek, mutatta a mezeket is amiket ő visz. Háááááát, legalább lesz 4 magyar drukker is :))

Mindenesetre szegénynek csak púp a hátán, így vizsgák előtt...

Szóval, vigyázz magadra Édes, várunk haza, nagyon-nagyon szeretünk!!!

Óvodaérettség

Ez is aktuális, jövő hónapban beiratkozás...

„Képzeld, a szomszédasszonyom lányát, aki most töltötte a hármat, nem vették fel az óvodába, azt mondták neki, hogy „még nem óvodaérett”. Mondd csak, már ilyen is van?”- kérdezte nemrég egy ismerősöm. „Hivatalosan” nincs „óvodaérettség”, a beíratás egyetlen feltétele a megbízható nappali szobatisztaság. Mégsem tudtam egyértelmű nemmel válaszolni a kérdésre, mivel nem ez volt az első eset, hogy az „óvodaérettség” fogalmával találkoztam. Az itt következő gondolatok talán megkönnyítik az óvodába kerülő gyermek, s vele a szülők életét, és az óvónők munkáját.

Az óvónők szerint….

… a legfontosabb, hogy a kicsi nappalra megbízhatóan szobatiszta legyen. A délutáni alvásidőben is csak akkor maradhat bent, ha nincs szüksége pelenkára. Többé-kevésbé tudjon öltözködni: a bugyi, harisnya, nadrág felhúzása ne jelentsen gondot, s tudja felvenni a kabátját, cipőjét, sapkáját. Természetesen segítenek a kicsinek, megigazítják, begombolják, bekötik, amit szükséges, de bizonyos fokú önállóságot elvárnak az óvodában.

… a másik lényeges feltétel, hogy a gyermek tudjon önállóan enni: ne legyen számára ismeretlen a kanál és a villa, biztonságosan használja a poharat.

… emellett nem árt, ha a hároméves már viszonylag érthetően beszél, korának megfelelő szókinccsel rendelkezik, képes kifejezni a kívánságait.

Amit a pszichológus még hozzátehet

Az óvodaérettség tulajdonképpen a gyermek életkorának megfelelő fejlettségi szint elérését jelenti, ami kiterjed a kommunikációra (beszédfejlődés, kapcsolatteremtés), a szociális érettségre (kapcsolatteremtési képesség gyerekekkel és felnőttekkel), a megfelelő szintű önállóságra (öltözködés, evés), és a pszichés érettségre (el tudja fogadni az anyai távollétet, tudja, hogy az elválás nem végleges, és érte fognak jönni).

Ezekre a képességekre a gyermek általában szert tesz. Az önálló evés és öltözködés megtanulása két éves kor körül a gyermek részéről vetődik fel igényként, sok maszattal és lassúsággal jár, de az „én tudom”, „én csinálom” igényének érdemes engedni, már csak a személyiségfejlődés miatt is.

A beszédfejlődést a versek, népdalok ritmusa, ismétlődése segíti, ezek épp megfelelőek a gyermek számára. A közös beszélgetések, játékok, a sok-sok miértre adott válasz segíti az ismeretek, s ezzel a szókincs növelését, ami meghozza a kedvet a beszédhez.

A szobatisztaság is két éves kor körül alakul ki, a testi-lelki érettség elérése után szinte heteken belül megtanulja kontrollálni magát a gyermek; először nappalra, majd nem sokkal később éjszakára is.

Az óvodához szükséges képességek tehát már két éves kor körül a gyermek részéről, igényként jelennek meg, s a szülői támogatás, elismerés, biztatás talaján aztán egyre jobban megszilárdulnak, és természetessé válnak a gyermek számára.

Óvodaérett szülők?

S még egy gondolat, ami már a „szülők óvodaérettségéről” szól. Az óvodakezdés a szülők számára sem egyszerű. Előfordul, hogy az „óvodaérett” gyermeket az anya nehezen engedi el magától. Kimondatlan, nem tudatos félelmek vezetik, amit a kommunikációjában is érezni lehet. A gyermek természetesen reagál az anyai bizonytalanságra, s már ő sem akar az óvodában maradni. Megkezdődnek a reggeli sírások, a nehéz elválások. A sok könny miatt az anya visszaigazolva érzi aggodalmát, s máris kész egy körfolyamat, amelyben mindenki csak rossz érzésekkel gondol az óvodára.

Ezért (is) nagyon lényegesnek tartom az óvónők és a szülők közötti folyamatos, bizalmon alapuló kapcsolattartást. Az óvónők más szempontok alapján figyelik a gyermekeket. Tapasztalatuk, képzettségük miatt olyasmire is felfigyelnek, amit a szülő esetleg nem vesz észre, nem tart fontosnak. Az óvodáskor a gyermek életében élményekkel, felfedezésekkel, tanulással teli, izgalmas, időszak, amit értő, óvó figyelemmel a környezetében élő felnőttek még gazdagabbá tehetnek számára.

Elég jó anya

Az alábbi cikket most találtam.

Szerintem nagyon tanulságos :)

Ha a saját csemeténkről van szó, könnyen megfeledkezünk arról, hogy a szülő is ember – hajlamosak vagyunk magunkat minden helyzetben a gyermek igényeinek alárendelni. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ezzel jót teszünk: egyre gyakrabban hallható az a meggyőző felismerés, hogy az elég-jó szülő jobb, mint a tökéletes. De vajon mit is jelent elég-jó szülőnek lenni?

Nos, hogy mit takar ez a kifejezés, mindenkinél pontosabban megfogalmazzák maguk a gyerekek. A nyáron két felnőtt fiammal külföldre utaztam. Mind a két fiú nősülésre készült, ezért kitaláltuk, hogy rendezünk egy „családi búcsúbulit”. Esténként nagyokat beszélgettünk az együtt töltött idő élményeiről, tanulságairól. Egy ilyen alkalommal a fiúk valami egészen furcsa dicsérettel álltak elő: azt mondták, számukra az volt a legjobb, hogy nem akartam tökéletes, minta-anya lenni. Amikor firtatni kezdtem, mit is jelent ez a különös elismerés, a fiúk így magyarázták: „Azzal, hogy megmutattad a gyengeségeidet, megtanítottál minket arra, hogy szabad hibázni is. Így aztán sokkal bátrabban próbálgathattuk magunkat. Tudtuk, hogy nem származik katasztrófa abból, ha mi magunk nem vagyunk tökéletes gyerekek.”

Sok és sokféle elmélet foglalkozott már a gyermekneveléssel. Nem csoda, hogy a gyakran egymásnak ellentmondó tanácsok elbizonytalanították a szülőket, akik így egyre inkább rászorultak a sokszor maximalista előírásokra, tanításokra, elméletekre. Az anyák egyre kevésbé támaszkodtak saját megérzéseikre, s kiszolgáltatottá váltak a szakirodalom tanácsainak.

Vissza a kapcsolathoz

Éppen ezért hatott felszabadítóan a szülőkre az „elég-jó anya” (good-enough mother) Donald W. Winnicott által megalkotott fogalma. Winnicott szerint, ha az anya természetes önbizalmára támaszkodva saját megérzéseire hallgat, egészen biztosan jó gondozó lesz. Ez a fajta anyai elköteleződés mindenki számára adott lehet: nem függ az anya értelmi képességeitől, iskolázottságától, szakirodalomban való jártasságától; kizárólagos záloga a gyermekkel való egymásra hangolódás.

A gyermeket váró anya és kicsinye már a várandósság szakaszában megkezdi az ismerkedést egymással. Az anya sokféle jel alapján következtethet a baba természetére, személyiségére: „Ez a gyerek nagyon aktív, mozgékony lesz, mert a pocakban is sokat mozog”; vagy ellenkezőleg: „békés, nyugodt (esetleg lusta) lesz…”.

Az ismerkedés tovább folytatódik a baba születése után: az anya egyre jobban ráhangolódik a baba igényeire, s ráérez, hogyan tudja kielégíteni a kicsi szükségleteit. Közben érzelmi kapcsolatuk is erősödik: az anya arcjátékával visszatükrözi a gyermek hangulatát, s hamar beindul a kölcsönös tükör-játék… Mi sem természetesebb tehát, mint hogy az anya mindenki másnál jobban tudja, mire van szüksége gyermekének. Ha bízik saját megérzéseiben, és ennek megfelelően természetesen cselekszik, egyre nagyobb lesz az összhang kettejük között, s így egyre nagyobb lesz a törődés öröme is.

Mitől „elég-jó”?

Az elég-jó anya érzékeli gyermeke igényeit, és ahhoz alkalmazkodva pont akkor és annyit ad, amennyire a kicsinek szüksége van. Tehát nem ad többet! A babának ugyanis fontos, hogy megélje a saját erőfeszítésének sikerét. Hogy megtapasztalja: ő maga, egyedül is meg tudja szerezni az elgurult játékot, ha odakúszik – s nem kell kivárnia, míg a kezébe adják! Vagyis az elég-jó anya azt is pontosan érzi, hogy van egy elviselhető mértékű feszültség, ami a baba fejlődése szempontjából kifejezetten hasznos lehet. A kicsinek egyszerre kell éreznie azt, hogy vigyáznak rá és azt, hogy ő is képes tenni saját magáért! A baba és az „elég-jó” anya között ez az egyensúly akkor alakul ki, ha az édesanya nemcsak kisbabája, de saját maga szükségleteire is ráhangolódik. Ha kettejük közös egyensúlyát ápolja, ami az ő egyensúlyán is múlik! Ha tudja és vállalja: mindkettejüknek az a jobb, hogyha például nyugodtan megissza a konyhában a reggeli kávéját, s a baba megtanulja áthidalni ezt az ötperces egyedüllétet. (De csak akkor, ha anyai radarja azt súgja, hogy a kicsi képes lesz erre.) Ha minél inkább beleképzeljük magunkat gyermekünk helyzetébe, lelkébe, érzésvilágába, s ugyanakkor megértjük saját késztetéseinket, indíttatásunkat is, szinte automatikusan fogjuk a legjobb megoldást választani.

Később, ahogy a gyermek növekszik, ez a hozzáállás biztosítja, hogy ne váljunk sem túlféltő, sem felelőtlen, elhanyagoló szülővé. Az elég-jó szülő egyszerre biztosít szabadságot és biztonságot a gyermek számára. Szabadságot, hogy saját képességeit megfelelő módon próbálgathassa, és biztonságot – ugyanezért…

Mi a mércéje annak, hogy egy anya „elég-jó”-e?

Nem kétséges, hogy maga a gyermek. Ha azt látjuk, hogy harmonikusan fejlődik, hogy egyre önállóbb, gondtalanul játszik, őszinte, nem fél kérni, a korának megfelelő barátai vannak, és fokozatosan felelősséget vállal magáért, magunkkal is elégedettek lehetünk. Később, ha felnőtt gyermekünk bízik önmagában, önállóan meg tud küzdeni a nehéz helyzetekkel, és képes tartós, szoros kapcsolatokat létrehozni, tudhatjuk, hogy „elég-jó” szülők voltunk.

Dolgos szombat

Ma úgy alakult, hogy iskolába kellett mennünk. Zének is és nekem is.

Mamáék elvállalták Zsityit egész napra.

Marcit elvitte az apja Esztergomba (hozzájuk) grillezni.

Én vért izzadtam a viszonyszámok között ( Bee, te megértetted elsőre???), Cöcikével olyan fejgörcsöt kaptunk, hogy csak a Móriczon lévő cukrászda giga adag epres krémese tudott úgy ahogy helyre hozni.

Tényleg óriás méretűek a sütik, szégyen szemre ott is hagytuk az adagunk felét.

Irány haza.

Zsityi épp lent locsolta a bogarakat a ház előtt, mama szerint nem aludt egész nap. Na persze, ahhoz én kellek.... Úgyhogy érkezésem után fél órával már az ágyában szunyált.

Hippitakarodót fújtunk (azaz nem volt fürdés, csak fekvés, a la nature.)

Marci eközben kipróbálta az apjától hallott bombareceptet.

Csak egy kindertojás belső kell hozzá, meg némi sütőpor, és ecet. Tök egyszerű. És mekkorát robban! Tényleg! Tiszta ecetszagú azóta is a lakás (meg az erkély, mert ugye nem volt elég a konyhában robbantani, kellett egyet a nappaliban és az erkélyen is).

Ezúton is köszönjük a receptet apa! :)

A Mentos és cola keveréket ismered? Majd megmondom Marcinak, hogy nálatok kipróbálhatja :))))

Azóta ugyan megbánta a kislegény,mert háromszor mosattam fel vele :) Na meg a fejfájásom is elmúlt. Vagy csak nem érzem az ecet miatt?

Bölcsi az UNICEF szerint

Ezt most találtam...

Miközben idehaza egyes szakértők és politikusok a bölcsődei nevelés mellett kardoskodnak, egy a napokban napvilágot látott UNICEF-jelentés nyomatékosan felhívja az édesanyák figyelmét: lehetőleg minél tovább maradjanak otthon gyermekükkel. Kérdés persze, hány anyuka engedheti meg magának, hogy évekig ne álljon munkába?

Az UNICEF jelentése az első olyan nemzetközi dokumentum, amely a gyermekek korai közösségbe kerülésének veszélyeire hívja fel a figyelmet. A szöveg meglehetősen élesen fogalmaz: a bölcsődei nevelés erőltetése „nagyon kockázatos játék gyermekeink jövőjével” - olvashatjuk. Az UNICEF szakértői ugyanakkor számos korábbi, csekély nyilvánosságot kapott vizsgálati eredményre is hivatkoznak. Álláspontjuk szerint a gyerekek „antiszociális viselkedése” jórészt éppen arra vezethető vissza, hogy nagyon pici korukban bölcsődébe adják őket. Ahol pedig „agresszív viselkedésformákat is elsajátítanak” – vélik a jelentés készítői. Véleményük szerint az édesanyáknak mindenképpen otthon kellene maradniuk legalább a gyermekük kétéves koráig. Ez idő alatt pedig a fizetésük felét kaphatnák kézhez.

Az UNICEF szakértői elismerik: vannak bizonyos előnyei is a bölcsődei nevelésnek, csakhogy a hátrányok számosabbak. „Ha a gyermeknek ilyen kicsi korában nincs szoros kapcsolata a szüleivel, nehezebben fog tudni válaszolni az élet kihívásaira” – szögezik le. „

Depresszió, elmagányosodás, tanulási zavarok, koncentrálási nehézségek alakulhatnak ki” az idő előtt közösségbe adott apróságoknál. Akiknek érzelmi élete is elsivárosodik, mert „mindenfajta bizalom alapja a szoros szülő-gyermek viszony”.

A dokumentum egyes országokat külön is megemlít. Angliáról meglehetősen sötét képet fest, hangsúlyozva, hogy a szigetország bölcsődéi túlzsúfoltak, kevés a gondozónő, mindemellett pedig viszonylag sok gyermek él szegénységben, és az egészségügyi ellátórendszer működése is hagy kívánni valókat maga után. A tanulmány azért is kínos az angol kormány számára, mert az immár több mint tizenegy esztendeje hatalmon lévő Munkáspárt mindig is a nők munkába állása mellett tette le a garast. Számos olyan intézkedés is született az elmúlt években, amelyek igyekeztek az édesanyák számára is karrierlehetőségeket felcsillantani.

Sok anyuka azonban nem lehetőségként, hanem kényszerként éli meg azt, hogy vissza kell mennie dolgozni. Hiszen nem csekély kihívás helytállni otthon és a munkahelyen is. De a legtöbb anya kénytelen minél előbb munkába állni, mivel még a fejlett világban sem képes egyetlen kereső eltartani egy családot. Ezért aztán ha már mindenképpen bölcsődébe kell adni a kicsit, akkor lehetőleg minél rövidebb ideig tartózkodjon ott. „ Minél fiatalabb korban kerül a gyerek közösségbe, és minél hosszabb időt tölt el a gondozónők felügyelete alatt, annál nagyobbak a kockázatok” - áll az UNICEF jelentésében.

Húsvét - Jászladány

Húsvétoltunk, meglocsoltuk Mamát is, na meg megismerkedtünk az új kutya szerzeménynel :) További képek itt: Húsvét_Jászladány

Itt is van! Tiltakozó nyilatkozat a GYED lerövidítése ellen

Mint már írtam én is, mélységesen felháborít, hogy le akarják rövidíteni a GYED idejét egy évre, anélkül, hogy mélyebben utána néznének, milyen következményekkel járna a bevezetés.

Meg is született a tiltakozó petíció, alá lehet írni itt:

http://www.petitiononline.com/gyed01/petition.html

Minden anyukát és apukát (és nagymamát, nagypapát, rokonokat, barátokat, ismerősöket...stb) arra buzdítok, írják alá!

Hirtelen ötletek

Ma reggel gondoltam egy nagyot, majd egy gyors hajmosás alatt azért még egyszer átrágtam.

Végül is miért ne?

Elviszem a kölköket Libegőzni! Hát volt ujjongás, el lehet képzelni :)

Elindultunk, busszal, hévvel, combinóval, majd két metróval és hipp-hopp ott is voltunk. Majd felszálltunk egy buszra, ami régebben még a Libegőhöz vitt.

Na most már nem.

Hanem a Hűvösvölgyig. Hogy mégse maradjanak a gyerekek hoppon, nem úszhattam meg a gyerek vasút nélkül... Hát Peti nem rajongott az ötletért.

A húsz perc várakozás alatt végül is rábeszéltük, milyen hű de jó lesz vonatozni, majd nézünk őzikéket - na ennek az lett az eredménye, hogy egész úton örömittasan kiáltozott, hogy "Ott ugrálnak a Győzikék! Láttunk Győzikéket az erdőben!"Persze volt nevetés a vonaton :)

Gondoltam elmegyünk a Normafáig és onnan lelibegünk szépen. Aha. Hát a Libegőhöz a jánoshegyi megállónál kellett leszállni....

Persze Peti hamar feladta a fél órás kemény hegyre menetet, így a nyakamban voltam kénytelen tovább vinni... Ő örömittasan vigyorgott, hogy "anya, jópacizunk!" Hát igen, úgy is éreztem magam mint egy paci, mire felértünk a hegyre.

Utolsó erőmből még megvettem a jegyeket - kész lenyúlás, egy menet( csak egy útra) 1100 ft volt... Még jó, hogy nem oda-vissza útra fizettem :)

Peti - ő most libegőzött először - nagyon élvezte. Pedig kicsit tartottam tőle, hogy mit teszek, ha úgy dönt a levegőben, hogy fél és se fel se le, végig ordítja az utat....Szerencsére tiszta extázisba esett, úgy mint mikor hintázik.

Mikor leértünk, végül is megtaláltuk AZT a buszt, amivel fel akartunk menni eredetileg, na kiderült, hogy már a közelébe sem megy a Moszkva térnek...

További képek itt láthatók a kirándulásról: Gyermekvasút_és_libegőzés

Szóval hazafelé is megmetróztattuk magunkat, de belefért az élvezet kedvéért még egy kis villamos, hév és buszok is....Ha már kisgyermekes bérletem van, legalább jól lehúzom a BKV-t és a százszorosát leutazom a bérlet árának :)

Szóval ma kirándultunk egy jót. Még sok ilyet tervezek, így a "Gyeses lét" utolsó fél évében. Elmegyünk majd ide-oda, mondjuk Margitsziget, Városliget, Gellérthegyi nagycsúzdák, Csodák palotája....

Az új napszemüveg

Beszereztünk egy igazán testre szabott, UW szűrős gyerek változatot is, mégiscsak vagányabb, nem? Lányok,sikítsatok!:))

Első angol óra

Tegnap megvolt Peti első angol órája. Kicsit aggódtunk, mennyire fogja érdekelni, mert indulás előtt kaparintotta meg magának Zé régi napszemüvegét és hát eléggé el volt tőle varázsolva....Egész úton a szemüveggel parádézott, ami ráadásul három számmal volt nagyobb a fejénél. Alig tudtuk róla levenni mikor megérkeztünk, még az óra elején is többször a szemüveget keresgélte...

Bementünk, rajtunk kívül még három kislány volt a csoportban.

Zé összefutott egy régi osztálytársával, akivel tíz éve nem találkoztak már, és merő véletlenségből kiderült, hogy ő is a kislányát hozta angolozni, szintén első alkalommal. Na meg kiderült, hogy a kislány, Bogi egy idős Petivel :)

Az óra nagyon tetszett. A tanárnő kedvesen odajött Petihez, William-el a csigabábbal. Kérdezgette Petitől, hogy hogy hívják, persze Peti nem volt hajlandó elárulni, csak sanda mosollyal nyugtázta a találgatásokat, ahogy a csigabiga kérdezgetett.

Aztán elkezdődött az óra. Odajöttek a lányok és megkérdezték Petitől, hogy hívják, persze angolul. Peti nézett nagyokat, de mikor lefordítottam neki, és elmondtam mit válaszoljon, ügyesen elárulta, hogy "My name is Peti". És hihetetlenül boldog volt, mikor a tanárnő elismerően felkiáltott, hogy "áááá! Petiiii!"

Leültünk a szőnyegre, Peti megszeppenten ücsörgött az ölemben. Nem volt hajlandó bekapcsolódni. Az elején.

Aztán előkerült a katicás zsákocska, benne a csörgőkkel. Na ez már Petinek is sok volt, persze hogy odament választani ő is.

Majd megszólalt a zene és ritmusra rázta, ahogy belefért. Később előkerült az építőkockás zsák, Peti már beült a lányok közé építeni. A tanárnő tornyot építtetett velük, angolul kommentálta az eseményeket (ha elborult a torony, vagy ha valamelyik gyerek ügyes volt, megdicsérte)

Aztán jött a kockák elpakolása. Külön, szín szerint. Először "yellow " felszólításra elkezdték pakolni a sárgákat, majd jött a többi szín.

Peti többször is a zsebébe próbálta tenni, gondolta hazavisz párat belőle, úgyis sok van:))) De a végére egész jól belejött és már a szavakat is ismételgette angolul. Majd előkerültek a hangszerek.

Dob, piano, háromszög, csörgő, ilyenek. Peti megkaparintotta a háromszöget és őrülten élvezte, hogy megszólaltatta.

Aztán vissza kellett sajnos adni. Közben a két korabeli kislány vérre menő harcot vívott a pianóért :)))

Majd jött megint egy zenés táncika, aztán elköszönés. Peti is ügyesen elköszönt egy hangos goodbye felkiáltással.

Aztán kimentünk, Peti már nagyon elemében volt, együtt futott Bogival és Orsival, sőt, Bogival még egy túlordítási versenyt is rendeztek. Bogi kezdte, hangos ordítással, hogy "neeeeeeem!" Erre Peti visszaüvöltött "neeeeeeem!" Kicsit izgultam, hogy kipenderítenek minket :)

Aztán kint is rohangáltak egy jó nagyot. Ez volt az első igazi közösségben való részvétel, és megállapítottuk Zével, hogy felülmúlta a várakozásainkat.

Viszonylag könnyen, negyed óra alatt felengedett és egy óra múlva már aktívan rohangált a többiekkel.

Reméljük így lesz az oviban is... Az óra maga nagyon tetszett, főleg a sok hangszer és a sok játék miatt.

Képek

Sétálni mentünk. Itt a nyár, na meg itt vannak a bogarak is...

Reggel...Marci betakarta Petit, hogy meg ne fázzon...

Amit feltétlen hozni kell a játszóra:

Verdás táska és sapka, "dobozos sör" ami igaziból limonádé,

de hát ebben is majmoljuk a Papát :)

"Azta! Mennyi bodobács! Anya, miért ragadt össze ez a kettő?"

Rambó már trikóban jár

Mama ötlete: víz spriccelés a bogarakra. És még a fű is jobban nő

A puding próbája az evés. Hát ez a puding anya idegeit is próbára tette :)

Végig gondolták????

Egyik este a híradó közben akadtam ki.

Bevezetik, hogy két év helyett csak egy év lesz a GYED. Plusz egy év a GYES. Elkezdtem morogni magamban, hogy ezentúl két éves gyerekekkel lesz teli a bölcsőde?

A frászt! Egy éves gyerekekkel lesz teli!!! Mert már most is kevesen tehetik meg, hogy otthon maradnak a GYES idejére, rengetegen adják bölcsibe a gyereket a GYED lejártával.

Most meg hogy itt a válság, egy évesen biztos hogy sokkal több gyereket kényszerülnek majd beadni a szülők.

Borzasztó. Felháborító! Végig gondolta vajon az a sok öltönyös f*sz a parlamentben, hogy ennek milyen következményei lesznek?

Szerintem nem. Ez is egy pontja a megszorító intézkedéseknek, semmi több. Pedig ez sokkal több annál, ez a gyermekek életéről, lelkéről szól!!! Vajon ha megkérdeznének egy gyermekpszichológust, mit szól ehhez, mit mondana?

Mert azt a legtöbben tudjuk ugye, hogy a bölcsőde nem a gyerekről szó, hogy milyen jó neki a közösség...A bölcsőde egy gyermek megörző. Hogy a szülő tudjon dolgozni. bele gondolni is szörnyű, hogy majd ezentúl mikor egy éves lesz egy gyerek, megy a bölcsibe.

Pont mikor vége a csecsemőkornak, és kinyílik a világ.

És kellene Anyu. Vagy Apu. Vagy a Nagyi.

Mindegy, de kellene EGY ember, aki mindig ott áll a pici mögött. Ha valami bántódás éri, elesik, megijed, vagy csak egyszerűen SIKERÜL valami és felnéz, hogy "lám, milyen ügyes vagyok, ugye?"

És ha akkor épp nem figyel senki? Nem dicséri meg senki? Mit érez vajon az a gyerek? Hogy ő csak egy a többi gyerek közül? Nem ő a világ közepe?

Mert minden gyereknek az adja a biztonságot a nagy felfedezések közben, hogy tudja, ott van valaki aki segít neki és megvédi.

Mert mi van, ha az a gondozónéni éppen egy megkeseredett, (érthető módon sajnos) a mindennapi megélhetésért küzdő ember? Akinek épp rossz napja van és éppen hogy csak tereli a kis totyogót, de egy kedves szava sincs?

Aki úgy segíti fel a gyereket a földről, hogy közben már a másik gyereket parancsolja arrébb és kimarad a vígasztaló szó?

Milyen felnőtt lesz egy ilyen gyerekből? Mennyire lesz érzékeny lelkileg? Hogy messzebbre menjek, milyen szülő lesz belőle? Milyen emberek lesznek közöttünk 40-50 év múlva?!?! És különben is. Hely sincs a bölcsődékben! Nincs, kevés!!! Négyszeres a túljelentkezés már most!

Mit csinál majd a válsággal küzdő szülő, ha igenis, el kell mennie dolgozni? Mert biztos hogy nem válogathat majd a bölcsik között, melyik a legjobb a gyerekének. Ha otthon marad, éhen hal.

Nehéz lesz....Mindenesetre hihetetlenül örülök,hogy én megúsztam ezt a dilemmát.

Egy biztos, hogy ha ezt bevezetik, én nem szülök több gyereket..........