Marci rajza indította el ezt gondolatmenetet.
Csigus barátném viccesen megjegyezte, hogy biztos azért rajzol ilyen bombás-ninjás rajzot a gyerek, mert elromlott a tévé korhatár megkülönböztető gombja (mert nekünk ilyen is van, beállítjuk a korhatárt, aztán az a csatorna hol épp korhatáros a film, blokkolva van).
Erre én elgondolkodtam, hogy végülis ennyi erővel a Tom és Jerry is korhatáros lehetne (szerintem).
Erre "másikbarbi" elmesélt egy történetet, mennyire kiakadt Anna (aki egy idős Petivel és Matyival) mikor távirányító híján ott ragadt a CN csatornán.
Épp ment az "édibédi" kisegér meg a még cukibb macska, majd ölni kezdték egymást.
Szegény Anna csak kapkodta a kis fejét, majd "nemszabad!!", "micijájsz?", "apádfüje" szavakkal kommentálta amit látott.
Erre én is végiggondoltam, mennyi békebeli, ártatlannak hitt mesébe botolhatunk, ha nem vigyázunk és beszerzünk pár klasszikust.
Ott van Hófehérke.
Őt megmérgezi a gonosz boszorkány (aki tulajdonképp a nevelőanyja) majd miután már halott szegény pára, a herceg felnyitja a koporsót és csókolgatni kezdi.
Hm....szerelem ide vagy oda, azért elég bizarr.
Aztán Hamupipőke.
Afelett már el is siklok, hogy itt is egy pótanyától szenvedő kislányról van szó.
De ott vannak a testvérei, akik mindent megtennének, hogy beleférjenek a mini cipellőbe.
Az egyik a sarkát vágja le, a másik a nagylábujját. A rajzokon pedig gyönyörűen illusztrálva is van.
Aztán a Piroska és a farkas.
Ott végre nem a pótanyu a gonosz, hanem a farkas.
Megeszi előbb a nagymamát, majd szegény gyanútlan piros ruhás kislányt is. De legalább a végén jön a vadász, aki felvágja a farkas hasát, majd miután kihalászta a családot, teletölti kövekkel az állat hasát, aki a nagy súlyt nem tudja cipelni és ivás közben belefullad a patakba.
Szép, szép mondhatom.
De ilyen csalódás volt a "Laci és az Oroszlán" című mesekönyv is (pedig hű, de tetszett anno!)
Csigus barátnémmel kielemeztük, hogy azért annak idején nem bántak túl szépen azzal a gyerekkel, aki egy kicsit is gyáva volt.
Nem játszottak vele a többiek (szegény egész nap csak könyveket olvasott emiatt).
Mivel baromi gyáva kisfiú volt, pilóta meg aztán végképp nem lehetett belőle.
Tulajdonképp itt nem is a mese brutalitásán van a hangsúly, hanem azzal, amilyen gondolatokat ébreszt a "legkisebbekben" (mert nekik szól állítólag a mese).
Mert mint tudjuk, egy két éves épp abban a korban van, amikor még a szomszéd bácsitól is megijed, ha az nem elég lassan közelít felé. A sötétben meg pláne fél.
Aztán meg mi lesz szegénnyel, ha SOHA nem fut össze egy tornázó plüssoroszlánnal?
Jajj lesz szegénynek, egész életében félrevonulva, szipogva kell majd olvasgatnia a könyveit....
Ezek után én azt tanácsolom, legyünk nyitottak az újra, nézzünk körül a mai meseírók között, mert meg fogunk lepődni, manapság sokkal "humánusabb", gyermeklélek barátabb meséket találnak ki.
Például itt vannak az új "pöttyös könyvek" Annáról, Petiről és Gergőről.
Csigusnál szerettem bele a kis ártatlan, hétköznapi mesékbe, amik a valós, hús vér testvérhármasról szólnak.
Nagyon tetszik Petinek is, kapott egyet :)
A rendelőbe is elvittük, legyen mit olvasgatni.
Volt ott egy kislány (nevezetesen pont Annának hívták) aki hihetetlen ámulattal forgatta a lapokat.
Annyira, hogy vissza sem akarta adni. Szegény, lehet hogy a láz is közrejátszott benne, de az amúgy szelíd kislány szó szerint a szájába véve védelmezte a könyvet.
Mondtam az anyukájának, hogy ezek szerint bejött a könyv. Mondta, hogy igen, otthon is van neki már hat darab a sorozatból. "Ó...! Hat darab?" kérdeztem.
Igen, de ez pont nincs meg neki...! Hát, így már azért érthető :)))
Szóval szerintem nem kell mindjárt fejcsóválva régi mesekönyvek után kutakodni, mert "bezzeg régen mi volt, hová tart a mai világ"...
Nem kell a tévétől sem félni, mert onnan csupa rossz folyik. Meg kell tanulni szelektálni, létre kell hozni egy házi "korhatár besoroló" nézőbizottságot.
Én személy szerint engedem tévézni Petit, van pár mese amit megnéztünk és rányomtuk a pecsétet, hogy megfelel.
Ilyen pl. a Barney és barátai, vagy Tork a kismanó.
Ha nem engedünk a tévének, hogy amolyan házi bébiszitter legyen és egész nap azt nézze a gyerek mert úgy legalább elvan, akkor biztos hogy nem fog neki ártani.
Hiszen eltiltani tőle a gyereket butaság lenne, azzal csak azt lehet elérni, hogy ha valahol bekapcsolt készüléket lát, nem lehet levakarni róla. De ha minden nap kap egy kicsit, akkor "jóllakatjuk" vele.
Mi például minden este pancsiból kiszedve Petit, meg szoktuk nézni a Hal a Tortán című műsort. Petinek nagyon bejött :))
Erre "másikbarbi" elmesélt egy történetet, mennyire kiakadt Anna (aki egy idős Petivel és Matyival) mikor távirányító híján ott ragadt a CN csatornán.
Épp ment az "édibédi" kisegér meg a még cukibb macska, majd ölni kezdték egymást.
Szegény Anna csak kapkodta a kis fejét, majd "nemszabad!!", "micijájsz?", "apádfüje" szavakkal kommentálta amit látott.
Erre én is végiggondoltam, mennyi békebeli, ártatlannak hitt mesébe botolhatunk, ha nem vigyázunk és beszerzünk pár klasszikust.
Ott van Hófehérke.
Őt megmérgezi a gonosz boszorkány (aki tulajdonképp a nevelőanyja) majd miután már halott szegény pára, a herceg felnyitja a koporsót és csókolgatni kezdi.
Hm....szerelem ide vagy oda, azért elég bizarr.
Aztán Hamupipőke.
Afelett már el is siklok, hogy itt is egy pótanyától szenvedő kislányról van szó.
De ott vannak a testvérei, akik mindent megtennének, hogy beleférjenek a mini cipellőbe.
Az egyik a sarkát vágja le, a másik a nagylábujját. A rajzokon pedig gyönyörűen illusztrálva is van.
Aztán a Piroska és a farkas.
Ott végre nem a pótanyu a gonosz, hanem a farkas.
Megeszi előbb a nagymamát, majd szegény gyanútlan piros ruhás kislányt is. De legalább a végén jön a vadász, aki felvágja a farkas hasát, majd miután kihalászta a családot, teletölti kövekkel az állat hasát, aki a nagy súlyt nem tudja cipelni és ivás közben belefullad a patakba.
Szép, szép mondhatom.
De ilyen csalódás volt a "Laci és az Oroszlán" című mesekönyv is (pedig hű, de tetszett anno!)
Csigus barátnémmel kielemeztük, hogy azért annak idején nem bántak túl szépen azzal a gyerekkel, aki egy kicsit is gyáva volt.
Nem játszottak vele a többiek (szegény egész nap csak könyveket olvasott emiatt).
Mivel baromi gyáva kisfiú volt, pilóta meg aztán végképp nem lehetett belőle.
Tulajdonképp itt nem is a mese brutalitásán van a hangsúly, hanem azzal, amilyen gondolatokat ébreszt a "legkisebbekben" (mert nekik szól állítólag a mese).
Mert mint tudjuk, egy két éves épp abban a korban van, amikor még a szomszéd bácsitól is megijed, ha az nem elég lassan közelít felé. A sötétben meg pláne fél.
Aztán meg mi lesz szegénnyel, ha SOHA nem fut össze egy tornázó plüssoroszlánnal?
Jajj lesz szegénynek, egész életében félrevonulva, szipogva kell majd olvasgatnia a könyveit....
Ezek után én azt tanácsolom, legyünk nyitottak az újra, nézzünk körül a mai meseírók között, mert meg fogunk lepődni, manapság sokkal "humánusabb", gyermeklélek barátabb meséket találnak ki.
Például itt vannak az új "pöttyös könyvek" Annáról, Petiről és Gergőről.
Csigusnál szerettem bele a kis ártatlan, hétköznapi mesékbe, amik a valós, hús vér testvérhármasról szólnak.
Nagyon tetszik Petinek is, kapott egyet :)
A rendelőbe is elvittük, legyen mit olvasgatni.
Volt ott egy kislány (nevezetesen pont Annának hívták) aki hihetetlen ámulattal forgatta a lapokat.
Annyira, hogy vissza sem akarta adni. Szegény, lehet hogy a láz is közrejátszott benne, de az amúgy szelíd kislány szó szerint a szájába véve védelmezte a könyvet.
Mondtam az anyukájának, hogy ezek szerint bejött a könyv. Mondta, hogy igen, otthon is van neki már hat darab a sorozatból. "Ó...! Hat darab?" kérdeztem.
Igen, de ez pont nincs meg neki...! Hát, így már azért érthető :)))
Szóval szerintem nem kell mindjárt fejcsóválva régi mesekönyvek után kutakodni, mert "bezzeg régen mi volt, hová tart a mai világ"...
Nem kell a tévétől sem félni, mert onnan csupa rossz folyik. Meg kell tanulni szelektálni, létre kell hozni egy házi "korhatár besoroló" nézőbizottságot.
Én személy szerint engedem tévézni Petit, van pár mese amit megnéztünk és rányomtuk a pecsétet, hogy megfelel.
Ilyen pl. a Barney és barátai, vagy Tork a kismanó.
Ha nem engedünk a tévének, hogy amolyan házi bébiszitter legyen és egész nap azt nézze a gyerek mert úgy legalább elvan, akkor biztos hogy nem fog neki ártani.
Hiszen eltiltani tőle a gyereket butaság lenne, azzal csak azt lehet elérni, hogy ha valahol bekapcsolt készüléket lát, nem lehet levakarni róla. De ha minden nap kap egy kicsit, akkor "jóllakatjuk" vele.
Mi például minden este pancsiból kiszedve Petit, meg szoktuk nézni a Hal a Tortán című műsort. Petinek nagyon bejött :))
5 megjegyzés:
Mindenben igazad van!
A Grimm testvéreket és Andersent is a gyerekpszichológusok csak 4-5 éves kortól ajánlják! Előtte az igaz mesék tök jók. (Ha elmeséljük fejből a gyerek napját akár valamilyen állatfigura szemszögéből, pl. mintha egy kis maci napja lenne) illetve ez az Anna és Peti is nagyon jó a piciknek.
Ja, azt el is felejtettem írni, hogy az én apám is imádta Tomékat.
Te apud is?:D Most erre mit mondjak? :D
Szolgálati közlemény! Márc 9-márc 13 között Alexandriánál Anna és Peti könyvek 40%-os kedvezménnyel! 1499 Ft/ db. Én azt hiszem most bevásárlunk! :o)))
Megjegyzés küldése