Lázas gondolatok

Tegnap este kitört a dögvész kis családunkban. Úgy tűnik hiába vagyunk frissek, fiatalok és sportosak, ez a védőoltásoknak köszönhetően extra agresszívvé mutálódott influenza minket sem kímélt. Kezdte ugye Marci. Ő, aki ide s tova már 7 éve még csak náthás sem volt, két napja kidőlt. A legszembetűnőbb rajta a lázrózsákon kívül, hogy nem beszél!!! Atya ég, Marci csöndben van, komoly a baj! Szerencsére ma reggelre már sikeredett egy negyedórás előadást tartania a lázálmairól, úgyhogy szerencsére túl van a nehezén (kop-kop). Majd következett Zé. Hazaállított öltönyben-nyakkendőben és közölte, ő rettentően rosszul van. Szégyenlem, de én beleláttam egy kis férfias túlzást, valahogy nem látszott betegnek... Leküldtem gyorsan a patikába Oscillococcinumért :) Kétszer olvasta el a cetlit, de nem tudta kimondani. Villamosmérnökhöz híven először oszcilloszkópnak olvasta :))) Lent a gyógyszertárban azért kifakadt a gyógyszerésznek, hogy nem elég valakinek, hogy influenzás, még ilyen nevű gyógyszerekkel kell kezelnie magát... milyen név, mintha egy rejtélyes orsóféreg lenne...:))) (Hát, ha ezek után tudná, hogy a szer kacsák szívének és májának kivonatából készül!) Majd hazajött, és az ágyra vetette magát. Hát, le kellett volna fényképezni, de nem volt képem hozzá :) Bal szélen Zé fetrengett, jobb szélen Marci, középen Kicsi Zsityi, majmolva a nagyokat, párna a fej alatt, tarkón összekulcsolt kezek. Apropó, találós kérdés:

Mi a különbség influenzás anya és apa között?

Na? Hát apa ha influenzás, hazaesik, lefekszik, majd teljes erejéből a gyógyulásra összpontosít, félig leeresztett pillák alól nézi az esti műsort, majd másnap reggel gyógyultan útra kél a munkahelyére, hogy tovább lazítson. Influenzás anya? Na ő nem ér rá betegnek lenni. Elhessegeti még a gondolatát is. Hogy is ne, kidőlni! Akkor ki fogja a családot ápolni? Ki adja be a gyógyszereket, ki csitítgatja a gyerekeket? Ki figyel, hogy rendesen igyanak? Egy anya nem lehet beteg. Egy anya talpon marad (bármennyire is remegnek a lábai és fáj a tüdeje). Megfürdeti a gyerkőcöket, beadja a gyógyszereket, összeszedi a nyűgösködés közben széthajított játékokat, összehányt ágyneműt cserél, teát főz. Ja, meg tökfőzeléket pörkölttel. Meg szirupos gofrit süt, mert a legkisebb azt kívánja. Majd éjjel visszafojtja a köhögést, nehogy felkeljen a gyerek, akinek a hátát simogatja a gyerekszobában (közben pipa a párjára, mert az egy elefántot megszégyenítő módon trombitál az ágyában). Másnap reggel meg "újult" erővel egész délelőtt mesét olvas a picinek, mert szegény baromi nyűgös a láz miatt. Rendbe teszi a kecót, mert jön az anyósa, és hát nehogy 'má azt higgye, nem ura a helyzetnek ;) Majd mikor a kicsi végre elalszik, jön blogot írni :))) Egyébként elhatároztam, kizárólag oscillo-val kúrálom magam. Semmi mással. Majd beszámolok a fejleményekről, jelenleg én vagyok az egyetlen, akinek nem ment 37,5 felé a hője. Hát, ilyenek az anyák, erősebbek a legerősebb hurrikánnál, erősebbek a legizmosabb, legtökösebb díjbirkózónál is! Hiszen ha nem így lenne, már régen kihalt volna az emberiség. Nemde, anyukák? Na, cáfoljátok már meg, hogy nem így van! ;)