2009. február 18., szerda

Lázas gondolatok

Tegnap este kitört a dögvész kis családunkban. Úgy tűnik hiába vagyunk frissek, fiatalok és sportosak, ez a védőoltásoknak köszönhetően extra agresszívvé mutálódott influenza minket sem kímélt. Kezdte ugye Marci. Ő, aki ide s tova már 7 éve még csak náthás sem volt, két napja kidőlt. A legszembetűnőbb rajta a lázrózsákon kívül, hogy nem beszél!!! Atya ég, Marci csöndben van, komoly a baj! Szerencsére ma reggelre már sikeredett egy negyedórás előadást tartania a lázálmairól, úgyhogy szerencsére túl van a nehezén (kop-kop). Majd következett Zé. Hazaállított öltönyben-nyakkendőben és közölte, ő rettentően rosszul van. Szégyenlem, de én beleláttam egy kis férfias túlzást, valahogy nem látszott betegnek... Leküldtem gyorsan a patikába Oscillococcinumért :) Kétszer olvasta el a cetlit, de nem tudta kimondani. Villamosmérnökhöz híven először oszcilloszkópnak olvasta :))) Lent a gyógyszertárban azért kifakadt a gyógyszerésznek, hogy nem elég valakinek, hogy influenzás, még ilyen nevű gyógyszerekkel kell kezelnie magát... milyen név, mintha egy rejtélyes orsóféreg lenne...:))) (Hát, ha ezek után tudná, hogy a szer kacsák szívének és májának kivonatából készül!) Majd hazajött, és az ágyra vetette magát. Hát, le kellett volna fényképezni, de nem volt képem hozzá :) Bal szélen Zé fetrengett, jobb szélen Marci, középen Kicsi Zsityi, majmolva a nagyokat, párna a fej alatt, tarkón összekulcsolt kezek. Apropó, találós kérdés:
Mi a különbség influenzás anya és apa között?
Na? Hát apa ha influenzás, hazaesik, lefekszik, majd teljes erejéből a gyógyulásra összpontosít, félig leeresztett pillák alól nézi az esti műsort, majd másnap reggel gyógyultan útra kél a munkahelyére, hogy tovább lazítson. Influenzás anya? Na ő nem ér rá betegnek lenni. Elhessegeti még a gondolatát is. Hogy is ne, kidőlni! Akkor ki fogja a családot ápolni? Ki adja be a gyógyszereket, ki csitítgatja a gyerekeket? Ki figyel, hogy rendesen igyanak? Egy anya nem lehet beteg. Egy anya talpon marad (bármennyire is remegnek a lábai és fáj a tüdeje). Megfürdeti a gyerkőcöket, beadja a gyógyszereket, összeszedi a nyűgösködés közben széthajított játékokat, összehányt ágyneműt cserél, teát főz. Ja, meg tökfőzeléket pörkölttel. Meg szirupos gofrit süt, mert a legkisebb azt kívánja. Majd éjjel visszafojtja a köhögést, nehogy felkeljen a gyerek, akinek a hátát simogatja a gyerekszobában (közben pipa a párjára, mert az egy elefántot megszégyenítő módon trombitál az ágyában). Másnap reggel meg "újult" erővel egész délelőtt mesét olvas a picinek, mert szegény baromi nyűgös a láz miatt. Rendbe teszi a kecót, mert jön az anyósa, és hát nehogy 'má azt higgye, nem ura a helyzetnek ;) Majd mikor a kicsi végre elalszik, jön blogot írni :))) Egyébként elhatároztam, kizárólag oscillo-val kúrálom magam. Semmi mással. Majd beszámolok a fejleményekről, jelenleg én vagyok az egyetlen, akinek nem ment 37,5 felé a hője. Hát, ilyenek az anyák, erősebbek a legerősebb hurrikánnál, erősebbek a legizmosabb, legtökösebb díjbirkózónál is! Hiszen ha nem így lenne, már régen kihalt volna az emberiség. Nemde, anyukák? Na, cáfoljátok már meg, hogy nem így van! ;)

4 megjegyzés:

Csigus írta...

Na, én nem tudtam ezt ilyen jó humorral felfogni. Miután Gyu elöző héten 21-24 óra között járt haza melóból, majd volt képe hétvégére megbetegedni...Először azt hittem túl hajtotta magát, majd tényleg lerobbant (kis hőemelkedés, de NAGYON rossz közérzet, és köhögés. Szóval szombaton még húztam az igát uniszóló. Vasárnap egyre zabosabb lettem. Mert nettó 12 (!!!) óra éjjeli alvás után se volt se kipihent, se használható, és nappal is szunyált. Majd amikor hétfőn (miután mindkét gyerek lebetegedett) benyögte, hogy megy dolgozni, eldurrant az agyam! No, nem! szépen felvetettem táppénzre, tegnap-tegnap előtt itthon húzta az igát, ma már megkegyelmeztem, és visszaengedtem a diliházból a melóhelyre pihenni, azzal a feltétellel, hogy siet haza. Én meg tök kidőltem, az-az kidőlnék, de hát, akkor ki gyerekezik?

Boszi írta...

Ez a táppénzre vetetés tök jó ötlet! Zé nem hajlandó táppénzre menni. Közölte, hogy már tök jól van. Erre mondtam neki, hogy akkor lemehetne a közértbe. A válasz: "Na, ezért maradjak itthon, hogy mászkálgassak? Ennyi erővel elmehetek dolgoznni is"
Mondtam, hogy igen. Ha olyan jól van, akkor munka előtt menjen le vásárolni. Erre közölte, hogy küldjem le anyóst ha jön, úgyis szívesen segít. Neki meg már amúgy is mennie kell.
Tudod mit? Menjen is inkább dolgozni, itthon úgyis csak előadná a hattyú halálát :D (a melóhelyen meg ciki lenne, hehe)

másikbarbi írta...

Hát, hogy ez milyen kiábrándító! Kacsa májából! Én úgy szeretem az Osc. ízét, meg hiszek is benne... de a májat az életben nem bírtam megenni. :( Úgyhogy jobb lesz legközelebb nem gondolni rá.

Jobbulást Nektek!

Marci hallgatagságáról jut eszembe: mikor Annát levittem a rendelőbe, kb. 20-30 percet kellett várnunk, és a gyerek végig az ölemben ült, vállamra hajtott fejjel, egy hang nélkül. Szerinted milyen szinten kívántam, hogy bárcsak lenne inkább rosszcsont? :(

Boszi írta...

Ó, ismerős :( Én is mondtam Marcinak, hogy jó lenne, ha beindulna a beszélőkéje :)