Volt játszóterezés, kis vásárfia, madáretetés a tónál.
De meséljenek a képek:
Gyönyörű....
A Kapu
Tulipános műalkotás előtt
Így is gyönyörű, de élőben egy álom!
Tündérkert :)
Póni simogatás
Játszóterezés... Peti még bizalmatlan.
A kis terepruhás francia kisfiú
viszont nem volt az :)
Marci kedvet csinál
Hazafelé a Héven.
A hiperszuper csavaros-epres-tejszínes-ajándékos nyalókával.
Marci önkéntesen inkább állva maradt és vigyázott a babakocsira.
A képen látható nénik ugyanis nem nagyon erőltették meg magukat, hogy mi is oda ülhessünk...
A vásárfiával.
Tegnap este óta csak ezzel játszik :)
Pelus hírek: Petinek már három napja napközbeni alváshoz sem kell pelus, sőt, az éjszakai is száraz marad. De egyenlőre nem vagyok olyan bátor, hogy éjjel is lefektessem anélkül. De majd bátor leszek, igérem :)
Ma délelőtt elmentünk megvenni a harmadik Anna Peti és Gergő könyvet. Az ára az volt, hogy többet nem cicizik. Azt mondta, rendben van. Most fektettem le és tényleg nem kellett neki :)))
Az első anyatejmentes esti lefektetésről majd beszámolok!
4 megjegyzés:
Neeeeee! :)
Akkor már csak mi maradtunk? Hogy megy azóta? Mesélj mááár! :) Nekünk még odébb van a leszokás. Anna még babább. Ő még pisil-kakil-cicizik. :D
Tényleg, és te hogy viseled, hogy nincs cici?
Nagyon furcsa!!! Véget ért egy korszak... Jó is,mert "szabad" vagyok,újra az enyém a testem:) másrészt nehéz, mert így sokkal nehezebb babusgatni,kevésnek tűnik. Egyébként meglepően könnyen ment! El kellett határozni magam,most éreztem úgy,hogy nem lesz nehéz. Bili: ebben is a Verdák segített:) a postásbácsi hozni fog pár kisautót,amiért ilyen ügyes:)
Megkönnyeztelek. :)
És mindent értek, és megértek. :)
Bennem is kettős érzés van a szopival kapcsolatban, néha már kifejezetten ingerült vagyok tőle. De amikor azt mondja a cérnahangján, hogy "megkóstolom finom mickót", akkor elolvadok... :)
Mindenesetre gratulálok nektek! :) Emlékszel, mennyit beszéltünk erről, hogy majd vajon ki lesz az, aki beszámol a másiknak? :)
:) Nem ér megríkatni!
Egyszer, ha csak egy másodpercel is tovább kérte volna, biztos megadtam volna magam! De (szerencsére) már eszébe sem jut, de érzem mikor rá gondol! De már nem szól...
Én is úgy voltam, ahogy Te, hogy néha kifejezetten idegesített, máskor meg jó volt (például reggelente az ágyunkban :))
De hát, basszus, felnőnek...Naggggyon hamar!
Megjegyzés küldése