Edzőteremben

Tegnap erőt vettem magamon és végre (kb. 6 évnyi győzködés után) lementem Zével az edzőterembe.

Pár napja már előkészültünk, bevásároltunk mindent ami kell. Edzőnadrág, pólók, sportmelltartó.
Vasárnap délelőtt mentünk, gyerekek a nagyszülőknél parkoltak le.
Érdekes, de nem izgultam túlságosan. Mondhatni furcsa mód nyugodt voltam, nem agyaltam azon, hogy más látni fogja amint nyögök (mert hogy ez volt a fő érvem a konditerem ellen).
Zé nagyon rendes volt, jó személyi edzőként jött, istápolt és kísért mindenfelé.
Hát, mit ne mondjak, órási a terem! Csak futópadból volt vagy 15 darab! Persze ez óriási jó pont, mert így nem kell másra várni, mindig van szabadon egy-kettő.
Először itt kezdtük. Először séta üzemmód, hogy megszokjam, aztán egyre gyorsabbra állítottuk.
Lényeg a lényeg, Zének  15 perc múlva úgy kellett lekapcsolnia alattam a gépet, mert már ő sem bírta tartani velem az iramot :)
Aztán elindultunk felfedezni a többi gépet is.
Zé persze köszöngetett mindenfelé, én pedig szerényen vonultam mögötte.
A sok kopasz-izmos-izzadt pasi felnézett egy pillanatra, olyan "ezt a csajt még nem láttam" nézéssel, de ezzel igyekeztem nem foglalkozni :)

Zé bemutatott a hátizom erősítő gépnek, megmutatta hogyan kell szabályosan csinálni a gyakorlatot, kiosztotta mennyit csináljak és nézett. Én meg húztam-húztam a lehető legkisebb súllyal erőlködve... Zé megkegyelmezett, átvitt egy másik fajtához, ami szintén a hátizom erősítéséhez van, majd megmondta mennyit csináljak és nekiállt súlyokat emelgetni.
Én meg húzóckodtam szorgalmasan. Közben egy 150 kilós, a falnak támaszkodó csajszi beszámolóját hallgattam, amint receptet mesélt a barátnőjének, aki lelkesen izzadt a lábizom erősítő gépen. Hát hiába, avér nem válik vízzé :)
Érdekes volt, mikor végre úgy éreztem, teljesen beleolvadok a környezetbe, a társaságba és az ég adta világon senki nem néz ki onnan....Ott, akkor engedtem el azt az érzést, hogy ciki, ha más is látja mikor edzem. Nagyon jó érzés volt :)
Zé mikor végzett odajött hozzám és átvezetett a vádligéphez, ott is csináltam 3x10-et, majd a hátsócomb erősítőn is.
Majd megmutatta azt a szerkezetet, amin tulajdonképp guggolni kellett, csak teljesen fordítva. Egy vaslapot kellett felfele tolni két lábbal. Nagyon bejött!

De az összes gép. Rájöttem, hogy mennyire szegényes és nehézkes eszközökkel próbáltam otthon edzeni, mikor alkalmanként 700 ft-ért szinte bármimet erősíthetem, fele annyi idő alatt és sokkal hatékonyabban.

Végezetül egy szuper lépcsőzőgépet is kipróbáltam. Zé beállított nekem egy zsírégető programot (változó nehézségű program, 4 perc gyors, négy perc lassú tempó). Hát, megizzadtam rendesen! Nagyon tuti volt!
Lihegve totyogtam az öltözőbe és éreztem, hogy most aztán adtam az izmaimnak rendesen!
A kocsiban pedig Zé adott egyet a lelkemnek is. Elmesélte, hogy az öltözőben Csaba (akivel együtt futópadoztunk) megkérdezte, ki vagyok.
Egy rokon, unokatestvér? Zé mondta, hogy nem,a felesége vagyok.
Feleséged?! (Zé már mesélt neki Petiről, tudta, hogy van egy kisfia).

Azt mondta Csaba, hogy max. huszon egy-két évesnek nézett :)

Láttam Zén hogy büszke volt rám, este meg is kaptam, hogy egy csitri vagyok :)))
Ja, ma alig bírtam kikelni az ágyból....Izomláz hátban, lábban, fenékben.... de jól vagyok és megyek holnap is :)